Jelige: 2002auguszt. – Visszapillantás

A tikkasztó hőségben egy kicsit kikapcsolódásra vágytam, ezért az Esztergomba tartó buszra szálltam. Sétáltam ott pár percet, de valahogy unalmasnak tűnt minden ami ott zajlott. Nemugrottam kátrányba, átballagtam az áradó Duna fölött a nagy forróság közepett Párkányba.

Amottan tettem séta képpen néhány kört, majd bevágtam egy pofa sört. Ezután a kíváncsiságtól fűtve elindultam ki fölfelé a városból. De az hogy haza is kellene menni időben, meg se fordult a fejembe. Csak mentem s mentem tereken, kies mellékhelyeken, főúton előre, míg nem begyalogoltam Ebedre. Ami ott volt az nemmindennapi látvány. Kis utcákon homok-homok hátán. A helybeliek mikor megláttak, egy árva szót se szóltak. Egytől-egyig zsákot pakoltak. Ennek ellenére nemfordítottam hátat, elkezdtem én is építeni a gátat. Menteni kellett utcát, telket, házat. Életemben először akkor építettem gátat. Mikor a munkavezető meglátta hogy csöpög rólam a verejték mint dobozból az olvadt vaj, így szólt hozzám: ,,Hagyja most már talán egy darabig nem lesz baj." De én csak csináltam míg az időm s energiám engedte, majd elköszöntem a derék emberektől, s elindultam visszafelé Esztergomba. Visszanéztem a távolból. Picit még messze a várostól. Lemenő Nap fényében, megjelent egy arc talán Isten képében. S mintha azt mondta volna:  ,,Messzeségbe csak úgy elindulni nem féltél, haszontalannak tűnő csavargás helyett a tettek mezejére léptél. Pedig megdöbbentő volt az amit ma átéltél." 2004.12.12