Ugrás a tartalomra

 

A Nagy-Küküllő templomfestményei

A méter a Föld sarkain áthaladó délkör hosszának negyvenmilliomod része.

Milyen fontos szakasza az egésznek!

Ilyen mértékegység a Székelyföldön belül egy tenyérnyi föld, a Nagy-Küküllő mente Székelyudvarhelytől Székelykeresztúrig. Mindössze húsz kilométer. Parányi szelet a glóbuszból. Kányádi versben panaszolja fel kedvesen, hogy a földgömbre nem rajzolták rá a Nagy-Küküllőt.

Kányádi Sándor földje ez.

Tompa Lászlóé.

Farkas Árpádé.

Bartha Miklósé.

Papp László ökölvívóé.

Petki János székely főkapitányé, erdélyi kancelláré.

És a lovagkirályé? Szent Lászlóé?

Nem. Ő nem itt született. Őt csak honosították a székelyek. Többek között erről a honosításról lesz szó e jegyzetben.

Szűkítsük a kört. Fürkésszük ennek a pompás vidéknek épségben maradt templomait, templomainak faliképeit, freskóit.

Az ürügy Udvarhelyi Nándor nemrég megjelent könyve, Az Anyaszék szíve.

Grafikai, nyomdai remekmű. Szerzőtársa, Mudrák Attila gondoskodik erről ragyogó fotóival.

Kétirányú a szerző figyelme: befelé, a részek, a részletek irányába, és kifelé, legalább nyolc-tíz tudományágat bevonva.

Szerzőnk hét település hét templomát választotta ki: Felsőboldogfalva, Farcád, Székelyderzs, Bögöz, Nagygalambfalva, Rugonfalva, Székelykeresztúr.

Farcád, Székelyderzs és Rugonfalva miatt oldalra kellett pillantania, mert ezek nem közvetlenül a Nagy-Küküllő partján fekszenek. Székelyderzs erődtemplomát az UNESCO a kulturális világörökség részének nyilvánította.

Mielőtt bámuló szemmel, emelkedett lélekkel elmerülnénk a falfestészet, a kazettás mennyezetek kavargó forma- és színvilágában, egy fontos, lényeges megjegyzés kívánkozik ide.

A szakirodalom rotundának nevezi Székelyudvarhely Jézus szíve templomát.

Udvarhelyi Nándor korrigál, javít, helyesbít. Nem rotunda a híres templom:

„A kis épület négykaréjos alaprajzú centrális templom, tévesen nevezik rotundának.”

Udvarhelyi Nándor igen nagy érdeme, hogy szakszerű, tudományos, precíz, és csak megbízható forrásokra támaszkodik.

És most már nyugodtan elengedhetjük a szerző kezét.

Szegődjünk a pompás freskók főhőse, Szent László király nyomába!

Tudjuk, persze, hogy László (1040 k. – 1095) I. Béla magyar király és Richeza lengyel hercegnő fia volt. A történészek legjobb tudásuk szerint leírták a kort, a belháborúk eseményeit, a nagy király országmentő tetteit, szigorú törvényeit stb.

De a nép is írt egy történelmet, szépet, színeset, pompásat, ebben a történelemben víz fakad a sziklából, megreped a föld, és a hasadékba hullnak a királyt üldöző martalócok, megmarad a kőben a lópatkó nyoma, s ma is tiszta a forrás, mert abból ivott a bajnok.

Válasszunk ki a faliképek kavargó világából egy hőskölteménybe illő eseménysort, amelyik majd mindenik templomban megtalálható:

László üldözi a lányrabló „kun” vitézt. Párbajt vív vele. Megszabadítja a magyar lányt. Lefejezi ellenfelét. Idill, a két szereplő fa árnyékában pihen.

S itt egy villanásnyi mélyfúrást kell tennünk a történelemben. Igényes szakmunkákban már idézőjelbe teszik a „kun” szót, Szent László nagy csatáit a besenyők ellen vívta, de a kor és a templomfestészet jó ismerője, László Gyula a következő adalékkal szolgál:

„Hogyan lettek a legendában kunok az úzokból, megoldandó történészi, néptörténeti kérdés.” (László Gyula: A Szent László-legenda középkori falképei, 1993)

Tehát úz vitéz is lehet a lányrabló! Vagy besenyő. De ne zárjuk ki a kunokat sem. Zömmel törtek rá a magyarságra letelepedése után a későbbi vándor népek, és ezeknek a csatáknak kiemelkedő hőse volt a mindenkinél fejjel magasabb, anyja révén inkább szláv, mint magyar férfióriás.

Ezt az izgalmas történéssorozatot látjuk a felsorolt templomok oldalfalain.

Külön-külön képtelenség itt elemezni, értékelni mindenik festményt, de ha egyberántjuk azokat, nyugodtan játszhatunk eposzt.

Váradról indulnak a vitézek. Enumeráció. Következik a csatajelenet. Kiválik a tömegből a hős. Üldözi az ellenség vezérét. Párviadal. A lány is részt vesz a küzdelemben. Bárddal a „kun” lábára csap. A lovak is marják egymást. Lenyakazás. A fa árnyékában a lány a hős fölé hajol. Fejébe néz.

A bögözi templom falképén nem egy, hanem két lányt szabadít meg a lovagkirály!

Izgalmas képregény olyan korból, amikor a lakosság írástudatlan volt. Rajzok helyettesítették a leírt szót, képekkel „beszél” a nézőkhöz a festőművész.

Más hősök, más alakok, más események megmintázása is bámulatra méltó a hét templomban.

Például Saul megtérése.

Közismert a történet – a keresztényeket üldöző katonából isteni sugallatra apostol lesz. Szent Pál.

A Királyok imádása jelenet a világkultúrára nyit ablakot. Mágusok jönnek napkeletről, közük lehetett a kozmoszhoz, mert csillag vezeti őket, ajándékuk szimbolikus értéke-értelme súlyos, az arany Krisztus királyságát, a tömjén az isteni lényt-lényeget, a mirha a szenvedést jelenti, de fajuk, arcbőrük alapján három kontinens, Európa, Ázsia, Afrika fiai ők.

Nagy, súlyos szimbólumok.

Ráadásul Gáspár, Menyhárt, Boldizsár arcán átrémlik, átüt három tündöklő magyar történelmi alak, Szent István, Szent Imre, Szent László.

Szerencsére nemcsak nagy szakállú vének díszítik ezeket a templomokat.

Feltűnően sok a nőalak a képeken!

Szűz Mária legalább annyira kiemelkedik, mint a világi hős, László. Egy helyt a kisded Isten-gyermeket fogja az ölében, másikon leveszi Krisztust a keresztről, de a Mária-kultusz olyan nagy a középkorban, hogy megkoronázzák az Istenanyát.

Sok a mártír! Nagyszerű lányok, asszonyok, akik hitükért életüket áldozzák.

Antiochiai Szent Margit megkínzatása, elpusztítása a mártíromság felsőfoka.

Szent Dorottyáé úgyszintén.

A Biblia nem említi Veronikát, a középkor fantáziája szülte a jóságos asszonyt, aki a kálváriaúton letörüli híres kendőjével Krisztus véres verejtékét.

A keresztény világban legismertebb magyar szent, Árpád-házi Szent Erzsébet a faliképeken betegeket gondoz, életeket ment.

A székelykeresztúri templomban a Jelenések könyve bizarr asszonya sárkány hátán lovagol.

Püspökök, mártírok, szentek sokasága.

Nem merev bálványképek, mindenik cselekvő, érző, szenvedő vagy üdvözülő alak, eseménysorok szereplői.

Nehéz szívvel válunk meg a faliképektől, de muszáj figyelni Udvarhelyi Nándor könyvének más témaköreire, fejezeteire is.

A kazettás mennyezetek leírása, méltatása külön tanulmányt érdemelne.

Falutörténetet olvasunk, hét település történetét. Templomépületek históriáját úgyszintén.

A székelység származástörténetét feszegeti, a határőrséggel járó véres századok krónikáját vázolja.

Ritka gazdag könyv, olyan tégla, olyan sziklatömb, amit nyugodtan beépíthetünk identitásunk alapzatába.

„Erdély nemes és eredeti” – írta Németh László.

Ezt a nemességet, ezt az eredetiséget találjuk meg a Nagy-Küküllő folyása mentén, a mindössze húsz kilométer hosszú földabroszon.

Falvak, tornyok, támfalak, a román stílus, a gótika, a barokk emlékei.

 

De vajon fontos-e ma mindez nekünk? Bízzuk a választ ez esetben is a költőkre:

„ha netán az űrig nem sikerül szállnunk,

s e rögös földre mégis visszatérnénk,

csak lábujjhegyen, halkan!:

apáink hűlő drága arcán járunk.” (Farkas Árpád)

Mert:

„Vannak vidékek, féltett kishazák.” (Kányádi Sándor)

 


Udvarhelyi Nándor: Az Anyaszék szíve. Udvarhelyszék középkori freskós templomai a Nagy-Küküllő mentén. Kairosz Kiadó, 2018.

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.