Hófehér konyha, szép, rendezett, aki itt él, biztosan egyedül, kizárt, hogy pasival vagy gyerekekkel ilyen szépen rendbe lenne tartva. Dekoratív konyhaszekrény, kerek asztalka, és három, csodásan összepasszoló, de mégis különlegesen más székkel. A kiegészítők, pedig egyértelműen nőre utalnak. Méghozzá egy tipikus romantikus nőre, mert egy virágos, halvány rózsaszín bögréből, a reggeli kávéjukat, tipikusan azok a nők iszogatják, akik még hisznek az örökké tartó szerelemben, nagybetűs álmodozók, akik igazi párizsias hangulatú reggelekre vágynak és várják a hercegüket fehér lovon. Hát igen ez kicsit csöpögős lett, de a lényeget megfogtuk. Szóval a víz forr, és belép főhősünk. Ő Anna, persze nő és fiatal, de már nem annyira, de még pont annyira, hogy még egyedül élhessen, egy belvárosi apró kis lakásban. Szépen, otthonosan berendezett, kicsit romantikus, kicsit modern, de egyértelműen stílusos lakásban. Olyan a lakás, mint maga Anna. Vállig érő világos haja van, zöld szeme, az a fajta nő, akire felfigyelünk, de mégsem túl sok belőle a jelenléte, mert stílusos, finoman visszafogott. A konyhában leül az asztalhoz, a kávéját kortyolgatni, miközben kitekint az ablakon és figyeli a csodás tavaszi reggelt. Olyan nap ez, amikor úgy érzi az ember még a kedvem is jobb, hiszen csodásan süt a nap és bármire képes vagyok. Szóval figyeli az ébredező várost. Igazából ötletet merít, hogy mit vegyen fel, mivel le kell ugrania a boltba, ugyanis ma szabadnapos a munkahelyén, ezért beugranak hozzá a szülei, akik vidéken élnek. A telefonja töri meg a csendet és a gondolkodást. Üzenete érkezett:

Üzenet - Timi: Na szia! Jó reggelt! Bemegyünk a városba, megnézünk! Kb 10 perc és ott vagyunk!  Oké?

– Nem hiszem el, pont most? Basszus! – Timi az, Anna legjobb barátnője. Gyökeres ellentéte Annának, 2 gyerekes, férjezett, kissé molett, harsány és határozott. A kertvárosban él. Bejelentkezett, kb 10 perc és felugrik a gyerekekkel. Persze Anna iskoláskora óta ismeri és szereti, nem fog neki nemet mondani és igazából nem is akar.

Üzenet - Anna: Persze, minden ok! Gyertek! Már fenn vagyok!

Üzenet - Timi: Szuper! Puszi!

Anna eszelős gyorsasággal megissza a kávéját és rohan öltözni. Gyors haj igazítás és már csengetnek is. Még van kb 1 perce mire felérnek az emeletre, már hallja a gyerekek veszekedését a lépcsőházban.

– Anya, Zsófi megelőzött, én akarok az első lenni! – Bence, Timi kisfia aki 5 éves.

– Bence ne rugdosd a tesód, óvatosan menjetek!

– Anya, Bence még mindig rugdos! – Zsófi, Timi kislánya, igazi csajszi, aki 8 éves.

– Sziasztok! – lép ki Anna a nyitott ajtóból.

– Szia! – mondja Timi, - annyira rég láttalak és megölelik egymást. A gyerekek már be is rohantak.

– Köszönés? – kiáltja Timi utánuk, és sóhajtva néz Annára.

– Szia Anna! – kiabálja Zsófi, de már a szobában kapcsolgatja a tv-t.

– Szia Anna! – kiáltja Bence is, kissé durcásan vagy unottan, nem lehet eldönteni.

– Olyan jó, hogy itt vagytok! – mondja Anna – Gyere a konyhába, készítek egy kávét!

– Az igazán jól fog esni. Köszi! – válaszol Timi.

A konyhában letelepszenek, itt nyugisan meg tudnak mindent beszélni. Ahogy az elején említettem 3 szék van, mindhárom fontos Anna életében. Az egyiket a nagyitól kapta, aki ki akarta dobni, de Anna annyira kötődött hozzá, hogy nem engedte, így elhozta. A másikat a szüleitől kapta még gyerekként és úgy összenőttek, hogy ezt is hozta mikor elköltözött otthonról. A harmadik pedig attól a sráctól van, akivel Anna pár hónapig járt, ő Balázs, akit egy munkalehetőség külföldre szólított és mielőtt elment volna Annához elhozta a kedvenc székét, hogy képzeletben mindig együtt tudjanak kávézni. Szóval ez a három szék már annyi mindent megélt Annával, hogy ha mesélni tudnának. Amíg itt beszélgetnek, hol az egyik, hol a másik gyerek szalad be valami fontos problémával, vagy valami finomságért.

– Beszéltél vele? – kérdi Timi.

– Kivel? – kérdez vissza Anna, pedig pontosan tudja, hogy kire gondol Timi, de nem tudja, igazán mit is kellene erre mondania.

– Hát Balázzsal?

– Nem. – Mondja Anna.

– Meddig várod még?

– Nem tudom, nem is várom, csak nem beszéltünk, ennyi.

– Lépj már túl rajta, nem fog visszajönni.

– Nem tudom, hagyjuk. Túlléptem, nem is volt komoly. Nagy kiabálás a szoba felől.

– Óh, mi történik ott? – Timi kiszalad a gyerekekhez, hogy elrendezze őket.

Pont kapóra jön ez Annának, mert már kínosan érezte magát a téma miatt. Igazából tényleg nem is tudta mikor beszéltek utoljára. Mikor kiment még voltak üzenetek, beszélgetések, aztán valahogy mindig volt valami elfoglaltság és már nem is keresték egymást jó ideje. Persze Anna nem akarta keresni, mert most hogy, már eltelt csomó idő, mit mondjon neki. Timi mire visszatért már kész volt a reggeli szendvics, és Anna megnyugvással vette tudomásul, hogy észrevétlenül témát váltottak. Majdnem 11 óra lett mire Timiék elköszöntek és Anna újra egyedül maradt a lakásban. Miközben összepakolta a szobát a gyerekek után, egyedül maradt a gondolataival és újra eszébe jutott Balázs. Kiment a telefonért és felment a közösségi oldalra, gondolta megnézi mi van vele, mit csinál mostanában, hátha ebből le tud vonni valami következtetést, mit kellene tennie. Hát nem jutott előrébb, Balázs nem volt nagyon aktív tagja a social media-nak. Amíg ott ült eszébe jutottak a szülei és az ebéd, a bolt és gyors összekapta magát, hogy lemenjen. Mire visszaért, alighogy belépett az ajtón, és letette a székre a cuccokat, csippant a telefonja.

Üzenet- Zoli: Szia! Nem zavarlak?

Zoli, hát igen a srác a munkahelyen. Nagyon bejön Annának, de igazán nem gondolt ebbe komolyan, hiszen a Balázs féle dolgot még nem tette magában helyre. Írt neki Zoli, helyes, okos, vicces, magas, sármos, barna, mi kell még. Hirtelen nem is tudta mit kezdjen ezzel.

Üzenet – Anna: Szia! Nem.

Ez, gáz lett, ennyi? Gondolta Anna. Ez olyan- nem, de mondjad, mi van, és haladjunk. Olvasta, a francba, már mindegy.

Üzenet – Zoli: Mit csinálsz ma este? Mert szeretnélek elhívni moziba, utána beülhetnénk valahová? Ha van kedved? Ha megadod a számod fel is hívhatlak, ahogy szeretnéd és megbeszéljük!

– Ezt nem hiszem el! – kiáltotta Anna. Zoli, akiről soha nem is gondolta, hogy bejöhet neki, aki jobb is, szebb is, aki nagyon, de mégis, ilyen nincs. Válaszolni kéne, de olyan káosz lett úrrá Annán, hogy teljesen leblokkolt. Erre megcsörrent a telefon.

A szülei voltak, akik sajnos nem tudnak ma jönni, Anna anyukája telefonált.

– Szervusz kincsem! Nem tudunk ma bemenni a városba, mert apádnak megint hasogat a lába, és a szomszéd Irma néninek segíteni kell a ház körül, így áttesszük a következő alkalomra, de megyünk. Jól vagy drágám? Vigyázz magadra! Egyél rendesen, munka? Beszéltél Balázzsal? - amit utána mondott Anna anyukája lényegében Anna már nem is hallotta, mert megint eszébe jutott Balázs, és persze Zoli.

– Jól persze, minden rendben! Semmi baj! Ti is vigyázzatok magatokra! Puszi! – mondta Anna.

Kicsit örült is Anna, hogy így legalább lesz ideje gondolkodni ezeken a dolgokon. Igazán Balázzsal nem maradtak semmiben, de nem is zártak le semmit, akkor ez most megcsalás, vagy nem is voltak együtt igazán, válaszolni kellene Zolinak, mert egyre cikibb, hogy nem ír semmit és látta, hogy olvasta Anna. És ha nem jön be a dolog és egy munkahely és mit mond bent a munkahelyén? De elszalasztani sem kellene!

Üzenet – Anna: Persze, szívesen elmegyek! Írd meg mikor jössz értem, írom a címet és mehetünk is!

Üzenet – Zoli: Király! 6-ra ott vagyok! Akkor nálad találkozunk!

Anna ott ült abban a székben, amit Balázstól kapott és éppen igent mondott egy randira Zolival. Két tökéletes pasi, mindkettőben van valami, ami Annának tetszik. Próbálta magát ráhangolni az estére a délután folyamán, zenét hallgatott, készülődött, telefonált, ruhát keresett a szekrényben és megpróbálta kitörölni a fejéből Balázst…

Eljött az este, már minden tökéletes volt, készen állt arra, hogy újra elkezdjen ismerkedni és keresni a szerelmet.

Üzenet – Zoli: Itt vagyok!

Üzenet – Anna: Megyek!

Ahogy Anna felvette a kabátját és nyitotta az ajtót, már ott állt az ajtóban… Balázs. Balázs? Mi? Ez nem lehet igaz? Ez csak valami rossz tréfa lehet! Ilyen nincs!

– Szia! Hazajöttem, nem tudtam írni, de ide jöttem először, mert annyira hiányoztál, - szorosan megölelte Annát - annyi mesélnivalóm van, hoztam bort, és már be is ment a konyhába, gyere itt a székem! Imádlak! Amúgy mennél valahová? – kérdezte Balázs.

Anna még mindig ott állt, hallgatta Balázst, közben a telefonja csörgött, mert Zoli türelmetlenül várta a ház előtt, ott állt és hirtelen úgy érezte rá szakad az ég, megnyílik a föld és összeomlik körülötte minden egy pillanat alatt, lefagyott. Itt van két férfi között és nem csak érzelmileg, de gyakorlatilag is és nem tudja hogyan fog ebből a szituból most jól kijönni! Ahogy ott állt, kezében a telefonnal, a nyitott ajtónál, a háttérben Balázzsal, az ennél rosszabb már nem lehet érzéssel a fejében, hirtelen ott állt előtte az ajtóban Zoli.

– Helló, azt hittem baj van, mert nem veszed fel a telefont. Nyitva volt lenn az ajtó, gondoltam megnézem mi történt. Minek állsz itt az ajtóban? – kérdezte Zoli.

Annának meghűlt az ereiben a vér. Na, erre végképp nem számított. Ebből tutira nem fog tudni kijönni, és eközben Zoli a háta mögött megpillantotta Balázst.

– Ezt nem hiszem el! – kiáltotta Zoli. – Balázs, te itthon vagy? Zoli elment Anna mellett, és odament Balázshoz, látszott őszintén örülnek a találkozásnak.

– Atyaég! Miért nem szóltál, hogy jössz? Annyira király, hogy hazajöttél!

– Zoli, de örülök, annyi mesélni valóm van! Már hívni akartalak – mondta Balázs.

– De te mit keresel itt? – kérdezte Balázs, miközben mindketten leültek, a konyhában  lévő, két székre.

A két srác egyszerre fordult Annához, és kérdőn néztek rá, mindketten válaszra várva. Anna még mindig az ajtóban állt, a telefonnal a kezében és képtelen volt megszólalni a döbbenettől, és ettől a helyzettől, amibe keveredett.  Nézte az üres harmadik széket és tudta innen nincs menekvés!