Ugrás a tartalomra

 

Kétszáz literes akvárium

Tibinek, a karbantartók főnökének szerelmi bánata lett. A modern ember ilyenkor hittérítőnek áll, elmegy a szentinelézek szigetére, aztán ott hever a parti homokon, mint a legfrissebb Darwin-díjas, nyílvesszőkkel a hasában. Vagy keres magának egy új hobbit, és arra költi minden pénzét – magyarázza, ahogy kicsomagolja mellettem a meggyes pitét az alufóliából.

Ő az akvarisztikát választotta.

Gyerekkorában volt akváriuma, de arra még nem tudott úgy nézni, mint ökológiai rendszermodellre. Nem olvasott szakkönyveket. Pusztultak a halai, és nem tudta, mitől. Most majd hetente mérni fogja a víz karbonát-keménységét, pH- és nitrit-értékét. Nitrit ugyanis mindenképp keletkezik az akváriumban, a halak ürülékének lebomlásakor. Ezt a nitro-baktériumok nitráttá alakítják át, a nitrátot pedig az akváriumban fejlődő növények hasznosítják, de ez a folyamat nagyon labilis egyensúlyú. Az oxigén mellett szén-dioxidot is sisteregtet majd a vízbe, a növényeknek. Lehet kapni, ugyanolyan palackban, mint a lánghegesztéshez használt gázokat.

A tudományos alap megvan, már a kétszáz literes akváriumszett is, de a tartószerkezettel meggyűlt a baja.

Szárított, de le nem kérgezett akácoszlopokon nyugvó állványt képzelt el, de hiába keresett akácfát a tüzéptelepen, a barkácsmultiknál. A Facebookon a kérdésre, van-e valamelyik ismerősnek négy darab, combvastagságú, legalább egy méteres, de három évnél régebb óta száradó akácrönkje, nemrég egy középiskolai osztálytársa válaszolt a szomszéd megyéből: van ilyen fa a tanyáján. El kell menni érte.

A tanya padlásszobás, hetvenes évekbeli lakóház, régebbi gazdasági épületekkel, a Homokhátságon, bumeráng alaprajzú akácerdő öblében. A kukoricagóré mögött farakás. Tibi nyúlt volna a fákhoz, de a gazda, egykori osztálytársa megfogta a vállát: nyugi, ne erőlködjön. Éleset fütyült, aztán elkiáltotta magát: Ferenc! Előkerült valahonnan egy lassú, csontos ember. Rágott valamit, biztosan evett. Félúton megállt, visszafordult, és kicsit gyorsabban ment. A gazda utána rikkantott, hogy ébresztő.

Ferenc, aki akár a gazda apja is lehetett volna, a motorfűrészért fordult vissza. Hozta letette, megbontotta a farakást, hogy jobban látszon, melyik rönk hogyan görbül. Előrehajolva maradt, úgy nézett föl rájuk. Tibi választott, Ferenc kimérte a méteres darabokat, vágott.

Összesen nyolcezer forintba kerülnek a rönkök, így egyeztek meg, amikor a közösségi oldalon elküldött telefonszámot Tibi fölhívta. A gazda most azt mondta, adjon ötezret, mert a fa legföljebb annyit ér, ő nem akar nyerészkedni rajta, tekintettel a régi ismeretségre. Tibi fizetett. Aztán adni akart egy ezrest Ferencnek is, mert segített, de gazduram megint megfogta a vállát, most mutatóujjal picit meg is nyomta a csontot: nem kéri.

Ferenc most sem szólalt meg. Az ezres maradt Tibinél. Visszamentek a kocsihoz, Ferenc elhozott két rönköt, a másik kettőért vissza kellett mennie, aztán azért is, hogy a helyére vigye a fűrészt. A gazda pedig azt magyarázta, derűs képpel, hogy nehéz rendes embert találni, ez itt jó srác, csak lassú, menet közben meg lehetne operálni.

Tibit foglalkoztatja, hogy ha itt, nálunk végleg besokallna, és odaköltözne a tanyára dolgozni, vele is így viselkedne-e a gazda. Nem hiszi, hogy egy idő után számítana még a régi ismeretség.

Ez a célszerű, szigorú hozzáállás a beosztotthoz neki nem megy, nem is erőlteti. Boldogul enélkül. Mások, köztük egészen kedves, jószívű emberek is azonnal ráéreznek a módjára. Tibi szerint elég érdekes lehet ennek a pedagógiai, pszichológiai háttere, úgyhogy, ha elkészült az akváriummal, utánaolvas.

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.