Ugrás a tartalomra

Mandola története − 3. fejezet

A világok közti hasadékok természete (2015)

P. azon a délelőttön a Banditába tért be, ahol az igéző pillantású Barbi főzte a Lavazzát, csapolta a sört, nyitotta a cidert, üdítette a vendégeket. P. régi rajongója volt Barbinak, heti rendszerességgel álmodozott selymes szőke hajáról, hosszú nyakáról és egyéb testrészeiről. Azon a napon bizsergő boldogsággal emlékezett vissza, miként találta őket egymás mellett az első hajnali napsugár, mely bekúszott a hálószobájába, s tanúja lehetett, ahogyan ő izgatottan és elszántan kitakarja Barbi testét, zihálva bámulja formás fenekét, gerincének lágy ívét, pompás vállát és nyakszirtjén a halványan derengő anyagjegyet. Hosszú percekig legeltette a szemét azokon a pazar formákon, mielőtt kikászálódott az ágyból, hogy kávét főzzön gyönyörű kedvesének (ő maga nem fogyasztotta a feketét, mióta a gyomrában nagyságrendekkel több sav termelődött, mint az üdvös lenne, ez az áldatlan állapot azonban majd elmúlik, és P., a savtól függetlenül, előbb-utóbb újra kávézni fog, végtére is már épp elég veszteség érte az életben). Kiimbolygott a konyhába, ügyetlenkedve bajlódott az előkészületekkel: előhalászta a kávésdobozt a szekrény mélyéről, bekapcsolta a főzőlapot, kettéválasztotta a sokat próbált kotyogóst, vizet engedett az alsó fertályába, belepasszította az alul csőben végződő szűrőt, melybe két púpozott kanál őrleményt lapátolt, újra összeillesztette a szerkezetet oly módon, hogy a tömítőgyűrűvel szigetelt felső részt erősen összetekerte az alsóval a fémbe vágott menetek segítségével; a vörösen izzó karikára helyezte a masinát, és türelmetlenül várni kezdte, hogy lefőjön az adag, s gyöngéd mosoly kíséretében átnyújthassa Barbijának. A hő hatására a zárt, alsó víztérben a vízgőz összegyűlt, a nyomás növekedett, minek következtében a víz nem kezdett forrni, hanem tovább melegedett, míg a magas nyomás át nem préselte a csövön, keresztül a kávén és a szűrön, egészen a felső tartályig. Miután mindez ólomlábakon vánszorgó percek alatt lezajlott, P. egy ízléses hollóházi csészébe nagy gonddal kitöltötte a Kenyában termesztett, kézzel válogatott arabica-szemek levét, óvatosan tálcára helyezte a porcelánt − csakhogy mielőtt bevihette volna a szobába, a szőke szépségnek, váratlanul fölébredt.

− Isten hozott – köszönt rá Barbi.

− Szép napot neked – villantotta ki fogsorát P., és máris magához vette a frissen bontott cideres üveget, amelyet a lány kéretlenül, a szokás hatalmától vezérelve tolt elé.

− Képzeld, veled álmodtam – nevetett közben Barbi, és ettől P. vérkeringése egy teljes örökkévalóságot magába olvasztó másodpercig leállt. Minden sejtje megbénult, még a benne élő baktériumok életfunkciói is szüneteltek, talán a Föld forgása is abbamaradt, vagy minimum lassult, s a Nap zökkent egyet bejáratott pályáján.

− És vajon mit? – préselte ki magából a kérdést.

− Bejöttél, és nem cidert kértél, hanem kávét.

P. alig hallhatóan fölnyögött.

− Én is veled álmodtam – hadarta sietve.

Barbit azonban nem érdekelte, milyen szerepet játszott a férfi álmában, legalábbis egy árva szóval nem érdeklődött felőle, csak a szendvicseket rendezgette elmerülten a pultra helyezett, bepolcozott üvegkalitkában.

− Lehet, egyazon időben álmodtunk egymásról – folytatta P. visszanyerve lélekjelenlétét és hangjának természetes csengését. – Ez némely álmoskönyvek és egyes ezoterikusok szerint azt jelenti, hogy valamely másik dimenzióban, netán a számos lehetséges világ egyikében valóban együtt töltöttük azt az időt, amely időtartam alatt egyszerre álmodtunk egymással, s ez a tény, mármint a valóságos együttlétünk egy párhuzamos valóságban, szivárgott át a világok közti hasadékokon az agyunkba, és manifesztálódott álom formájában.

Barbi befejezte a szendvicsek rendezgetését, köszönt az éppen belépő vendégeknek, papírtörlőbe törölte a kezét, aztán közelebb hajolt P.-hez, és a fülébe súgta:

− Egy nagy, büdös lófaszt!

P. tudomásul vette, hogy nem egyezik a véleményük, azzal a világok közötti hasadékok természetén elmélkedve helyet foglalt egy ablak melletti asztalkánál.

 

Előző fejezet: https://irodalmijelen.hu/2020-apr-11-0717/mandola-tortenete-2-fejezet

Következő fejezet: https://irodalmijelen.hu/2020-apr-25-0929/mandola-tortenete-4-fejezet

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.