Kortünet

Attól félek, hogy meghalok, vagy attól,
hogy mindent elveszíthetek? Ma már
nem nukleáris pusztulásra vár,
ki csak léte peremvidékén blattol,

hanem, hogy bűvös orvosi kalapból
előhúzatik végzete. Madárlátta
vírus, emberi bőr, habár
mégoly vékony lehet is, már alapból

mind életedre tör. S akár a mókus,
rágcsál az életfán a biológus
és emészti az immunrendszered...

A félelem nyakadra fonja hurkát,
s előhozza belőled, ami bujkált:
kezes bárányt, kit minden rend szeret.

Provokáció a Múzsához

Pofozzál meg, ha szép verset írok!
Vagy ha törekszem az „esztétikumra”…
Legyen a témám lelkünk rusnya bugyra,
botrány, amiről szólni sem bírok!

Pusztuljanak cifra nyelvű sorok,
nagy metaforák, hagyjatok magunkra!
Bölcsész szemét az Isten rég lehunyta,
nem állnak jobbján költő pásztorok.

Döglessze testünk modern medicina:
normix, viagra, szuper-aszpirin,
nátha ellen legjobb a bálna – írja

Ionesco és megszívja tán Putyin…
Szereplők vagyunk mind e buliban,
de ki mondaná meg, hogy itt mi van?

Jean-Baptiste van Loo: Apollón és Daphné (Forrás: Szépművészeti Múzeum)