Ugrás a tartalomra

Gyíknak lenni egy napsütötte kövön

Mit kérdeznénk Szabó Lőrinctől, ha kortársunk lenne, milyen rövid válaszverset írnának az Irodalmi Jelen szerzői a Semmiért egészen című versére, hogyan szerettetnék meg középiskolás diákokkal a költő líráját? 120 éve született Szabó Lőrinc – az  Irodalmi Jelen szerzői válaszolnak rendhagyó villáminterjúban.

 

– Ha Szabó Lőrinc kortársa lennél, mit kérdeznél tőle, mire vagy leginkább kíváncsi a verseit, illetve az életútját illetően?

 

Szabó Fanni
– Azt kérdezném tőle, hogy miért pont gyík lenne egy napsütötte kövön, ha nem Szabó Lőrinc lenne.

Lőrincz P. Gabriella
– Az életéről kérdezném, igyekeznék barátja lenni, így a versei keletkezésére is jobban ráláthatnék.

Kovács Újszászy Péter
– Három kérdésem is lenne hozzá:
Milyen lakótársnak bizonyult Babits Mihály?
Minek hatására írta meg az Ébredést?
Milyen volt Bányai Zorka szívverésének ritmusa?

Fülöp Dorottya  
– Te álmodod Dsuang Dszit, vagy Dsuang Dszi álmod téged?

Laczkó Vass Róbert
– Érdekelne, hogyan vélekedett magánbeszélgetéseiben azokról az esztendőkről, amikor úgy szorították ki az irodalmi élet fősodrából, hogy közben rangos állami díjakkal ismerték el a munkásságát.

Nagy Izabella
– Biztosan a titkos szerelméről kérdeznék, engem a titkos dolgok érdekelnek leginkább (és közben flörtölnék vele).

Kemény Gabriella
– Nem fejezte be tanulmányait a Bölcsészettudományi Karon. Szerinte milyen lenne egy ideális BTK? Milyen órák lennének, milyen látásmódot tanítana a diákoknak?

Ezenkívül: mit gondol arról, hogy előbb tanították meg nekem az életrajzát magyarfakton, minthogy a verseit megmutatták volna? Helyesnek tartja ezt?

Bálint Tamás
– Ha a Babitscsal való kapcsolata már mindenképp megszakad, előtte legalább nem esett volna jól felképelni őt, amiért lenyúlta a menyasszonyát? S akkor nem volt lelkiismeretfurdalása, amikor a fagyi visszanyalt, és a saját későbbi feleségével ugyanezt megcsinálta?

Ráday Zsófia
– Ebben az a vicces, hogy én kislánykoromban tényleg azt hittem, hogy a kortársa vagyok. Az egyik első élményem Szabó Lőrinccel kapcsolatban ugyanis egy Douwe Egberts Omnia őröltkávé reklám (https://www.youtube.com/watch?v=PZWPcbNAFnU&feature=youtu.be) volt, amiben a költő (egyik) Ébredés című verséből hangzott el egy részlet. A verses hangalámondás közben egy férfi is feltűnt a jelenetben, aki ágyba-feketekávéval kedveskedett gyönyörű barátnőjének, miközben felidézte az elmúlt éjszaka emlékeit. Ez az úr – mint ahogy az évekkel később kiderült számomra – nevezetesen is Lukács Máté, magyar férfimodell volt, és én róla hittem azt szentül, hogy csakis Szabó Lőrinc lehet. Logikusnak tűnt: ha már az ő verse hangzik el a reklámban, ő maga miért is ne szerepelne benne? Mindenesetre valószínűleg ez az apró félreértés is pozitívan hatott rám: azóta is szeretem a kávét. És a verseket.
       Ha pedig tényleg kortársak lennénk, annak többek között azért is örülnék, mert végre lenne egy ismerősöm, aki még nálam is többször és nagyobb lelkesedéssel olvassa GYORS-nak a GYROS-t a debreceni étkezdék cégtábláin.

Angyal Gyula
– Jössz-e holnap este velem és a haverjaimmal inni, és a verseinket megbeszélni? Hja, le vagy égve?... Oké, akkor most én fizetek neked, legközelebb meg te nekem.

Döme Barbara
– Természetesen az ember számos dolgot kérdezne egy ilyen kaliberű költőtől, de én most a Vékesné Korzáti Erzsébettel folytatott viszonyának, szerelmének irodalmi vonatkozású részleteire lennék kíváncsi, amiről viszonylag keveset tudunk. Erzsébet Szabó Lőrinc feleségének barátnője volt. Szóval, erről a szerelemről kérdezném, mutasson konkrét motívumokat, sorokat a verseiben, amelyek ennek a titkos viszonynak a fényében, árnyékában születtek. Biztos van számos ilyen, kódolt, titkos üzenet, amiről még az irodalomtörténészek sem tudnak.

Hevesi Judit
– Azt hiszem, arról kérdezném, hogy a magyar irodalom egyik legszebb versében, a Huszonkétéves címűben tényleg őszinte volt-e. Talán botorság, hogy éppen ezt kérdezném, de annyira tökéletes vers egy visszatekintve olyan végtelenül érzéketlennek tűnő embertől.Hiába tudom, hogy ez az olvasat egyszerűen nem releváns, olyan óriási ellentmondás ez a számomra, hogy egyszerűen tudni szeretném.

 

– Ha te lennél a Semmiért egészen múzsája, milyen válaszverset írnál a költőnek? – nem kell feltétlen hosszú szövegre gondolni, SMS-vers, egy kifejezőbb költői kép is elég.

 

Szabó Fanni

Kellenek az árva percek. Külön, nekem.
Magamra gondolok. Ha lecsavarsz,
mint lámpát, összetörök. Kezedben apró
darabokként, véred az áldozatom.

Alkatrészedként úgy mozgatlak, ahogy
akarlak. Rabként rázod láncodat a rács
másik oldalán, azt képzeled, te őrült,
neked énekelek reggeltől éjjeleken át.

 

Lőrincz P. Gabriella

Én mindig a magamé maradok részben,
A magáé semmiképp egészen.

 

Kovács Újszászy Péter

Lehetnék műtárgyad,
kihegyezett horog,
most megkarcollak, édes!
Mellemben csonkított hüllő szíve dobog!

 

Fülöp Dorottya

Én mint lámpa, ha nem akarom,
hát nem lesz árnyékod a falon,
tőled elpártol –
nem látsz, nem látszol...
Ne csavargasd a lámpát nagyon.

 

Laczkó Vass Róbert

– Ez a költemény épp annyira bosszantó, mint amennyire zseniális. A „két önzés titkos párbaja” legalább elegáns játszma volna. Mégis olyasmit ajánl helyette, amit ő maga képtelen elviselni. Hogy ezt mennyire kimunkált érveléssel teszi, az más lapra tartozik. Egy önérzetes válasz távirati stílusban talán így hangzana:

ölelésednek
egyre több köze van a
fojtogatáshoz

 

Nagy Izabella

Hogy rettenetes, elhiszem,
    neked biztos az.
Azt kéred, legyek egészen tied, semmilyen
más módon nem akarsz.
Tudod, egy nőnek más gondja is lehet,
mint férfit szolgálva nyugovóra térni,
de nem akarok ejteni ekkora sebet,
    heg lennék mellkasodon,
csíkos inged engem be nem fed,
kék kötényem a szegre felakasztom.

 

Kemény Gabriella

Remélem tudod szívem,
hogy minden bölcsességnek
az ellenkezője is igaz.
Adsz nekem semmit, hogy egészet adjak?
Hogy várakozásomban üressé apadjak?
Add nekem te is magad teljesen,
s majd én elvégzem magamban,
hogy az egyensúly meglegyen.
(Vagy ez, vagy elhagylak.)

 

Bálint Tamás

Levelén a cím, azt hiszem,
el lett írva.
Hogy szeret, s életem legyen
öngyilkosság, kicsit mintha
túlzás lenne. Igent boldogan
mondanék, de nem vagyok olyan,
mivel a nőket szeretem,
de piszkosul.
Kérem, hogy máskor ne velem
próbálkozzon ily konokul.

 

Ráday Zsófia

– Húha, ez így most egy kicsit talán még nagy falat lenne nekem. Azért egy SMS-t semmiképp sem vetnék oda csak úgy; az szakításnál is kegyetlen, nemhogy ha még tetszik is a vers! Meg persze a költője… Bár, ha jobban belegondolok, helyenként a Semmiért egészen is van olyan brutális, mint egy szakító SMS. Mindenesetre, legjobb tudomásom szerint Szabó Lőrinc kb. 31 éves korában írta ezt a verset. Mire én is annyi leszek, meglesz rá a megfelelő válaszom. Ha végül mégis egy szakító üzenet, akkor egy szakító üzenet…   

 

Angyal Gyula

Dúvadtól ne követelj

Dúvadtól ne követelj
odaadást, nem arra való,
és csak  a kacaját vagy haragját
vívnád ki. Csak járkálj mellette,
figyeld járásának hegyomlását
és nézd, ahogy szagokat harap
a természetből. Ha elfogad,
járhattok együtt vadászni.
Morgást és muzsikát is tanulhattok,
osztozkodhattok akár
sonkától nőkön át kincsig.

(Vérfarkasból nem lesz palotapincsi.)

 

Döme Barbara

– Egy rövid kis versben válaszolok:

Veled

Sejtek szóródnak csillagokká, bőröd alatt  szerelmi fészkük.
Lopott padláson bekulcsolt átjárót törünk csókjainkkal.
Bámulom a plafont, sarokban repedt vakolatból szonett pereg.
Fázom, ma éjjel nem engedem el, vagy inkább soha már, a kezed!

 

Hevesi Judit

– Nem megúszni akarom a választ, pár évvel ezelőtt még cifra üzenetet írtam volna, amiben a cseszd meg kifejezésnek bérelt helye lett volna. Ma már úgy gondolom, a világon semmit nem írnék neki.

 

– Ha egy középiskolással, aki nem szeret olvasni, nem jó irodalomból, meg kellene szerettetned Szabó Lőrinc költészetét, milyen érveid lennének? Képzeld azt, hogy online irodalomórát tartasz nekik!

 

Szabó Fanni
– Szabó Lőrinc versei kegyetlenek.
Képi világa egyszerre nyers és finom. Minden sorában emberi, végzetes.
A vers és valóság – Bizalmas adatok és megfigyelések című könyv volt az első élményem vele. Műveinek magyarázatai találhatóak benne. Egyedülálló, rejtélyes, izgalmas ennek alapján haladni az életművel, megtudni, hogy valójában mi, miért, mikor és hogyan. Betekintést nyújt, de ő közben eltávolodik, úgy figyel. Számomra a versei is hordozzák ugyanezt a kettősséget, amitől még nagyobb élmény elmerülni a szövegek sokszoros rétegeiben.

Lőrincz P. Gabriella
– Nem könnyű elképzelni, hogy akár a legkevésbé érdeklődő tanulóval is ne lehetne megkedveltetni Szabó Lőrinc költészetét. Akár a szerelmes versei, akár az 1956-os versei, de úgy általában a költeményei annyira közvetlenek, annyira mélységesen érthetőek, hogy talán a kamaszok lelke a legnyitottabb erre, hiszen minden tini hős, szerelmes és világmegváltó, és nekik a legnagyobb a fájdalmuk, miközben épp elszakadnak a gyermekkortól, indulnak fölfedezni az úgy áhított felnőttéletet, s magukra már felnőttként tekintenek. Persze biztosan nem hagynám ki Babits és Török Sophie történetét, átültetném napjainkba is, hogy hogyan nézne ki, mondjuk a Facebookon hisztizve, vagy arról beszélgetnénk, hogy mit lehetett akkor, és mi az, amit nem, valami ilyesmi.

Kovács Újszászy Péter
– Ő is ugyanúgy élt, ahogy a legtöbb fiatal. Erős lángon égett, szeretett, éjszakázott. Szabad volt, és ezt a szabadságát sosem adta fel. Ahhoz, hogy ezt a bohém zsenit megérthessük, fontos, hogy a költészetére is vessünk néhány pillantást. Amikor olvasod, képzeld az embert a sorok mögé! Ahogy kocsmaasztaloknál suttog a nők fülébe, és másnaposan ébred Reviczky utcai bérlakásában, ahogy gondolkodik, csalódik, örül!

Fülöp Dorottya
Szerintem egyszerűen elkezdenék hangosan Lóci-verseket olvasni a közelében – erre biztosan felfigyelne még egy olyan gyerek is, akit kevésbé érdekel az irodalom –, mert lehet, hogy a könyvek nem kötik le teljesen a figyelmét, de az, hogy egy másik gyerek miként fedezi fel maga körül a világot, valószínűleg már igen. A bagoly című vers nagy kedvencem, ezt mindenképp felolvasnám neki. Elsőéves egyetemista koromban a szintén irodalmat hallgató szobatársammal egy-egy este nagyon jól elszórakoztunk néhány Lóci-versen, amiket hangosan fel is olvastunk egymásnak. Ez a közös olvasás, illetve a felismerés, hogy mindkettőnk egyik kedvence A bagoly, mindig is kedves emlék marad nekem.

Laczkó Vass Róbert
– Venném a bátorságot, hogy elkalandozzak a tananyagtól, és kitárgyaljak velük néhány olyan verset is, amelyek saját tapasztalataik szerint kontextusba helyezhetők. Nem árt az ő fejükkel gondolkodni: vajon mi keltené fel az érdeklődésüket? Itt van például a „város”, mint jelkép. Egy diák – a gyengébb is – tudja, hogyan működik egy város, mik az előnyei és mik a hátrányai. Ma már a vidéki diáknak is van „városi” tapasztalata. Miután ezt kitárgyaltuk, elővennénk néhány „városi” verset, azokat értelmeznénk a saját történeteink, tapasztalataink szerint. Végül minden bizonnyal megnéznénk Chaplin Modern idők c. némafilmjét, amely épp abban a korszakban készült, legközelebb pedig írnánk egy rövid fogalmazást a város és a pénz kapcsolatáról – fogódzónak a Nincs pénz és enni kell c. verset adnám –, vagy rendeznénk egy vidám „temetést”, ahol a búcsúbeszéd nem más, mint a Bérletjegy a MÁV vonalaira.

Nagy Izabella
– A szerelem mindenkit érdekel, nem? Valahogy onnan indítanék... titok és titkos szerelem, aztán a nő öngyilkos lesz, és erre születik egy egész ciklus... egy jó kis órát is lehetne tartani a férfi és női kapcsolati aspektusokról.

Kemény Gabriella
– Shakespeare természetesen végtelen nagyság, és sokkal okosabb és bölcsebb lettem attól, hogy az összes drámáját elolvastam 17 évesen. A szonettjei szintén nagyon fontosak nekem, de Szabó Lőrinc miatt fontosak igazán. Számomra rengeteget tesz hozzá az eredeti szöveghez a fordítása, és nem elsősorban azért, mert könnyebben tudjuk értelmezni magyarul.

Bálint Tamás
Mi tud annál motiválóbb lenni, minthogy valaki képes huszonöt éven át reménytelenül (és a tilosban) szeretni, majd a huszonhatodik gyászévben erről megírni 120 szonettet? Ez a kitartás mindenképp méltó a figyelemre. Az csak hab a tortán, hogy Szabó Lőrinc egy zseni volt, mestere a formának és a tartalomnak, ráadásul rengeteg világirodalmi remekművet az ő tolmácsolásában ismerhetünk, életműve a magyar líra kivételes teljesítménye.

Ráday Zsófia
– Biztosan megpróbálnám megmutatni nekik, hogy ez a Szabó Lőrinc igazából nem sokban különbözik egy mai embertől. Ha tüzetesebben megvizsgáljuk az életművét, és nem csak a legismertebb műveivel foglalkozunk, egy sokoldalú és nagyon tág érdeklődési körrel rendelkező költő és személy alakja rajzolódhat ki előttünk. Például – ha egy kicsit félreteszünk néhány szigorúbb, egy szerző élete és művei közti kapcsolatra vonatkozó irodalomelméleti „szabályt” (no meg a történelmi hűséget) – elképzelhető, hogy Szabó Lőrinc el-eljárt Forma–1-et nézni (Automobilversenyen), imádta a focimeccseket (Futballversenyen), szeretett a Balatonnál nyaralni (Balaton, vakáció) és néha a szabadban is lenni – természetesen a kutyájával (A vándor elindul). Megihlette az űrutazás gondolata (Asztronauták), meg úgy egyáltalán bármilyen utazásé (Utazni!). Ő is félt egyes rovaroktól –  különösen, mikor az éjszaka közepén, saját szobájában látogatták meg (Hőscincér), másokat viszont szívesen hallgatott (Közben a tücskök; Töredék: A tücskökhöz stb.). A nyár neki sem volt hosszabb, mint bárki másnak (Nyár újra, nyár), és kevésbé tartalmas sem (Nyár – mondjuk ebből van egy pár…). Ugyanúgy poénkodott régen az osztálytársaival, mint mi (Meccs a folyosón), és eleinte neki is ugyanúgy meggyűlt a baja a némettanulással, mint nekünk (Ik bin)… Szóval, ha már úgy alakult, hogy minimum egy-két irodalomóra erejéig foglalkoznunk kell vele, még akkor is megéri beleolvasgatni a verseibe, ha alapjáraton nem igazán érdeklődünk a költészete (vagy úgy általánosságban a költészet) iránt, hiszen lehetetlen, hogy ne találjunk legalább egy olyan Szabó Lőrinc-művet, ami valamiért megragadja a figyelmünket, amivel azonosulni tudunk. És ha már rábukkantunk arra az egyre, akkor rövid úton szembe fog jönni a második is.

Angyal Gyula
– Elmondanám, hogy Szabó Lőrinc eleve könnyen, közérthetően szokott fogalmazni. Szót ejtenék a nőügyeiről és a szívinfarktusáról, ami az erős dohányzása miatt volt. Mi diákkorunkban imádtuk tudni az ilyen nyavalyákat a költőkről. A reálos beállítottságú diákok miatt felolvasnám A költő éljen a földön című versét, de ez igazából a lelkizős diákoknak is klassz józanság… Továbbá A siker szégyene vers szuggesztív elmondásával szerintem meg lehetne karcolni azt a felületességet/beképzeltséget, amivel a költőket hajlamosak lehetnek lenézni – bár ezt nem így fogalmaznám meg. Megkérdezném azt is, hogy kik szeretik a Trónok Harcát és hasonló borzongató, halállal terhes könyveket, filmeket, zenéket. Ennek kapcsán elmondanám a Gyermekünk, a halál című verset.

Döme Barbara
– Kezdem a ma már közhelynek számító, de lelkesítő gondolattal, miszerint verset olvasni ma igenis menő, mint ahogyan verset írni is. Szóval, ha ti verset olvastok, szintén menők lesztek, kinyílik előttetek egy olyan világ, amelyet csak a lírán keresztül ismer meg az ember. Próbáld ki: szomorú vagy, vagy szerelmes, és úgy érzed, szívesen elmondanád, de nincsenek rá szavaid, keress Szabó Lőrinc-verseket, s ezt olvasgasd, olvasd fel másoknak is. Jobb, mint a csoportterápia, és menő. És, hogy álljon itt egy személyes történet is, elmesélem: középiskolás koromban kerülgetett egy fiú a szomszéd gimiből, de nem tetszett, mert kicsit duci volt. Próbálkozott mindennel, de mégsem jöttünk össze. Aztán egy napon kaptam tőle egy levelet, Szabó Lőrinc Gyógyulás című versével, ami az irodalom egyik legszebb szerelmes verse. Ettől persze elgyengültem, és szép fokozatosan beleszerettem. Mire jó egy szép vers?

Hevesi Judit

–  Azt hiszem, felolvasnék neki Nyáry Krisztián valamelyik könyvéből. Sokat írt Szabó Lőrinc szerelmi életéről, és tapasztalatom szerint ez annyira felkelti a középiskolások érdeklődését, hogy valóban elkezdenek Szabó Lőrincet olvasni.

 

– Szerinted melyik kortárs költő lírája hasonlít leginkább Szabó Lőrincéhez, ki lehetne a 21. századi párja a költőnek?

 

Szabó Fanni
– Baranyi Ferenc!
Példát hozok érvelésképp Baranyai Ferenc Fogadalom című verséből:
„(...)Fogadom, hogy gyűlölni is foglak,
fogadom, hogy határtalan önzéssel tüntetlek ki,
mert csak a nagy szerelem bírja el az önzést,
fogadom, hogy csúnyán hagylak el majd,
mert szépen búcsúzni csak ismerőssé hűlt szeretők
egykedvűsége képes (…)”

Lőrincz P. Gabriella
– Nem ismerek ilyen lírát, és nem is igazán szeretem ezeket az összehasonlításokat. Persze ez nem jelenti azt, hogy nincs, de az én lelkemben annyira különleges helyet foglal el Szabó Lőrinc, hogy megközelíthetetlen, talán épp a tisztasága miatt.

Kovács Újszászy Péter
– Bereményi Géza szerelmi költészete.

Fülöp Dorottya
– Roppant érdekes teoretikus kérdés ez, de a válaszommal inkább óvatos lennék. Több olyan költői életmű van, ami „nyomokban tartalmaz” Szabó Lőrinc-hatást, de Szabó Lőrinc alkotói világa annyira összetett, hogy azt hiszem, nem tudnék a 21. századból megfeleltetni neki egy konkrét szerzőt.

Laczkó Vass Róbert
– Fogas kérdés, elegánsan meg is kerülöm. Inkább egyes verseit rokonítanám későbbi alkotásokkal, ezek a rokonítások is megérzéseken alapulnak, nem összehasonlító elemzésen. Előadó lévén, erősen szubjektív módon úgy gondolkodom: vajon mi, vajon ki következne egy adott Szabó Lőrinc-versből? Egyik-másik szonettjéből Markó Béla eleganciája? Néhány formai bravúrral megírt verséből egy-egy Lackfi-parafrázis humora? Költői nyelvhasználatából időnként László Noémi?

Nagy Izabella
– Miklya Zsolt (Párakép alatt címmel jelent meg legutóbbi verseskötete a Magyar Napló Kiadónál) jutott először eszembe. De nekem mindenről az ő költészete jut eszembe, bár Szabó Lőrinc versein is kell agyalni.

Kemény Gabriella
– A Shakespeare-hez való kapcsolódás és két entitás egymáshoz és magához való viszonyának éles ábrázolásában való hasonlóság miatt Závada Pétert mondanám.

Bálint Tamás
Így legelsőre Farkas Wellmann Éva neve jut eszembe.

Ráday Zsófia
–Talán nem ez a legújszerűbb megközelítés, és bizonyos perspektívákból nem is a legpontosabb, de én gyakran vonok párhuzamot, vagy legalábbis keresek összefüggést a Huszonhatodik év és Peer Krisztián 42-je között. Ha más hasonlóságot nem is lehetne megfogalmazni (de persze lehet!), az irodalommá formált gyászmunka, valamint a veszteség és a hiány uralta további élet és lehetőségek át- és újragondolásának szükségszerűsége mindkét ciklust meghatározza.

Angyal Gyula
– Passz,  nagyon sok kortárs költőt kellene ismernem a több ezerből, hogy erre megfelelő választ adhassak.

Döme Barbara
– Amikor ezen gondolkodtam, nem egész életművek ugrottak be,  hanem két konkrét mű jutott eszembe. A rendhagyót sorolom az elején. Nem költő, de ír, sokan rajonganak az alkotásaiért, ő Lukács Laci, a Tankcsapda frontembere. Egyik zseniális műve, a Lopott könyvek azonnal eszembe jutott, amikor Szabó Lőrinc Semmiért egészen című versét újra kézbevettem. Csak egy részletet idéznék a dalszövegből. Ha ezt elolvassák, nincs szükség további magyarázatra:

„Tudom, hogy hagynád,
Én addig szeretnélek,
Amíg mozogsz, amíg van benned élet
A véredben fürödnék,
Átvágnám a torkod,
Néznél rám, de nem értenéd a dolgot.

Lopok neked egy könyvet,
A lapjait teleírom,
A képeket kitépem,
Rajta lesznek a síron,
Amit kettőnknek ások,
Úgy, hogy ne lássák mások,
Mikor a szemedbe nézek,
Szúrok, aztán magammal végzek.”

A klasszikus verset, amely szintén egy drámai szerelmi vallomás, s melyet szintén Szabó Lőrinc lírája idézett fel bennem, Király Farkas írta:

képtelen krónika XXI.
(részlet)

én mindig úgy szeretnélek
mint az éjben csillogó kések
mint a késeket maró rozsda
hát arcomról a borosta

ha szúrja éjjel a vállad
és belédmar mint egy állat
tudd hogy én már csak voltam
a vitorlatestű nyárban

Hevesi Judit

–  Csak nagyon erőltetett válaszaim lennének. Nincs elég távolságom a jelen költészetétől ahhoz, hogy ezt meg merjem ítélni. Majd az idő, na meg az irodalomtudomány eldönti ezt is.

 

– Készíts mókás karantén-szelfit, fotót, videót a kedvenc Szabó Lőrinc-verseddel!

 

Döme Barbara

–  Mókás karanténszelfimbe bevontam az imént párhuzamba állított képtelen krónika című vers szerzőjét, Király Farkast. Kezében Szabó Lőrinc Magány című verse látható, ami az én kedvenc versem.

Sok kétely és bűn a halálba láncol,
de soktól néha már szabadulok.

Kunyhóm falán az ősz mosolya táncol,
barátaim a fák s a farkasok.

Az utak, melyek innen szertefolynak,
erdőmön túl az égre fölhajolnak,

s minden virág, fű, óra, cserje, kő
egyetlen, boldog, nagy jelképbe nő,

s annak fényébe szőve éjszakám
istent szívembe lopja a magány.

 

Fülöp Dorottya

 

 

Laczkó Vass Róbert

 

Kemény Gabriella

Ráday Zsófia

Bálint Tamás

Szabó Fanni

Lőrincz P. Gabriella

Angyal Gyula

 

Akik erre az alkalomra nem készítettek fotót vagy nem tudtak olyan minőségűt, amit használni tudtunk volna, azoknak a Szabó Lőrinc A vándor elindul című verséhez illő kutyás fotóit használtuk. Íme a vers:

A vándor elindul

Bottal s öreg kutyámmal indultam hazúlról.
Dalolva mentem és torkom nem únta még az
országút fáradságos énekét. – Tudod, hogy
a Nap barátja voltam? Ő édesitette
agyamat hajnali rétek szagával; aztán
minden csigát s kavicsot külön megmutatva
látni, szeretni és csodálkozni tanított…
Minden kanyarnál uj dolgok fogadtak, és a
friss zöldben hófehér mérföldkövek ragyogtak
egyenlő távolokból. Majd, lombos hegyek közt,
még szebben tündökölt a sokalaku élet.
A Nap barátja voltam; ő kisért el estig,
s mikor már fölhalmozódtak az éj csodái,
csókkal bucsúzott tőlem. – Óvatos morajjal
tapogatózott lefelé a víz, s a pontyok
aludtak a tavakban. Lepihentem én is
s a föld s a fű íze ereimbe ivódott.
Fenyegető szemek szikráztak a bozótban,
de nem féltem: tudtam: a vén kutya vigyáz rám:
belefúrja szemét az állandó sötétbe
s őrt áll előrenyujtott nyakkal s tárt fülekkel.

 

A szerzőink négylábú barátaikkal:

Nagy Izabella

 

Hevesi Judit

Kovács Újszászy Péter

 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.