Az Irodalmi Jelen szerkesztősége azzal bízott meg, hogy nézzem át az évfolyamait, és készítsek dokumentációt Szőcs Géza legjellemzőbb megnyilvánulásaiból. A szemelgetés annyira érdekesnek bizonyult, hogy a magyar nyilvánosság más fórumain is körülnéztem, vajon milyen kép rajzolódik ki róla.

 

De kiről is?

Az eme esszé (kísérlet) után olvasható idézeteken végigvonul két kérdés. Az egyik az, hogy a költő Szőcs Géza tekinthető-e politikusnak is. A másik pedig, hogy a politikus Szőcs Géza tekinthető-e még költőnek. Vajon kultúrpolitikusként intranzigens személyiségnek bizonyult-e? Sokféleképpen válaszoltak az idézettek. A részigazságaikat nem vonom kétségbe, mégis az a benyomásom, hogy csak együtt adják ki a teljes igazságot. Amelyet egyébként maga az érintett kétszer is megelőlegezett. Először 2010 legelején, amikor még nem volt az Orbán-kormány kultúráért felelős államtitkára, de lehetett sejteni, hogy ha a Fidesz-politikus hatalomra kerül, akkor felelős pozícióra kéri föl. Másodszor pedig két év múlva, amikor még ő felelt a kultúráért, de a kormányból már kifelé állt a szekere rúdja. Néhány héttel később vagy ő vonta le a következtetést, vagy mások mondatták le. (Az utóbbi esetben némely vélemények szerint épp a második interjúban mondottakat használva ürügyként.)

A Parnasszus című irodalmi folyóirat 2010/1. számában terjedelmes beszélgetés jelent meg, elsősorban az irodalmi munkásságáról. A költő például beszámolt arról, hogy „készülget egy Szőcs Géza-honlap is…” Ekkor vágott közbe a beszélgetőpartner: „A költőről vagy a politikusról?” A válasz így hangzott: „A költőről és a politikusról.” A másik interjú a Magyar Narancs című hetilap 2012. március 29-i számában látott napvilágot. A kérdező azt firtatta, vajon a hivatalban lévő kulturális államtitkár nem tart-e attól, hogy „kirúgják”. Szőcs Géza így válaszolt: „Dehogyis, hiszen én akkor is az vagyok, aki vagyok.”   

Akadnak olyan emberek, akiknek több ötletük van, mint amennyit képesek megvalósítani. Belőlük vagy szerkesztők lesznek, vagy politikusok. Ilyen ötletembereket ismerek, magam is a szerkesztői típus volnék. Olyan személyiséget azonban csak egyet ismertem, akinél a kettő akadálytalanul folyt át egymásba. Némileg Szőcs Gézával is vitatkozva nem abban látom a makacsságát, nyakasságát, önfejűségét, hivatalához „méltatlan” függetlenségét, hogy a dokumentációban olvasható megjegyzése szerint szívesebben függ egy embertől, mint soktól. Inkább annak a Szőcs Gézának hiszek, aki előbb volt költő, mint kultúrpolitikus, és a szellemi életben megszerzett tekintéllyel lépett a kormányzati szférába. Ha kikerül (vagy kilép) belőle, attól ő még kiemelkedő alkotó marad. Autonómiát tehát nem a miniszterelnökhöz fűződő barátsága kölcsönöz neki, hanem az irodalmi életműve. Ebben alapvetően különbözik az úgynevezett megélhetési politikusoktól, akiknek nincs hová visszavonulniuk.

Kevesen emlékeznek rá, ezért megemlítem a rá jellemző kultúrpolitikai megnyilvánulásokat. Fegyelmezetten tudomásul vette ugyan, hogy Budapest főteréről, a Kossuthról a kormányzat „eltakarította” Károlyi Mihály szobrát, ragaszkodott azonban ahhoz, hogy Varga Imre esztétikailag magas színvonalú alkotása ne az Érd közelében kialakított szobortemetőben kössön ki, hanem egy hangulatos siófoki téren állítsák föl. Amikor ugyancsak a főtér-tisztítás jegyében a kormányzat hozzá akart nyúlni József Attila Parlament melletti szobrához, ő tiltakozott, és csak néhány méterrel arrébb helyezték, a Duna-partra. Talán még jobb helyre is, gondolva a költő folyóhoz való vonzódására. 2016 őszén pedig, amikor az osztrák tulajdonos – nem teljesen függetlenül a magyar kormányzat szándékától –, beszüntette a Népszabadság tevékenységét, a miniszterelnöki főtanácsadó Szőcs Géza nyilvánosan fejtette ki a különvéleményét. Féltette a sajtószabadságot.  

Mindezzel persze nemcsak az intranzigenciáját próbálom érzékeltetni, hanem azt is, amit elfogadok ama megnyilatkozásából, hogy szívesebben függött egy embertől, mint soktól. Ezt úgy fordítanám le, hogy Szőcs Géza nem fideszes volt, hanem orbánista. Ez a különbségtétel az Irodalmi Jelen tízes évekbeli számaiban is kibontakozik. A Naplójegyzetek című sorozatából figyelemre méltó portré körvonalazódik Orbán Viktorról. Szőcs Géza irodalmi elődei közül a kormánypárti képviselő Mikszáth Kálmán élethelyzetekben ismerhette meg Tisza Kálmán miniszterelnököt, az „írófejedelem” Herczeg Ferenc Bethlen Istvánt, Darvas József közoktatási miniszter pedig Rákosi Mátyást. Van, aki megrajzolta a magyar kormányfő portréját, és van, aki óvakodott ettől. De egyikük sem vett részt kormányüléseken, ráadásul úgy, hogy meg is írta a tapasztalatait.

Élénk visszhangot keltett például a magyarországi közvéleményben az Irodalmi Jelen 2017/októberi számában a bökvers-sorozat, amelyben a költő-kultúrpolitikus imigyen jellemezte önmagát: „Tréfálkozik a főbb miniszterekkel / rímekbe font és szőtt cselekkel / – így jártak ők a Szőcs-gyerekkel”. S mert belülről figyelhette meg a hatalomgyakorlás mechanizmusát, megfigyeléseit kulturáltan, oldottan és csipkelődve adta közre. Olykor kipontozva láttak napvilágot, néha a gondolatmenete is szeszélyesen kanyarodott el. A visszaemlékező másik okfejtésbe csapott át, aztán szinte már mániákusan tért vissza a jelenlegi miniszterelnökhöz: bámulata és kritikája tárgyához. Meg ahhoz a légkörhöz, amely rabul ejtette.

Ha e befejezett – vagy befejezetlen? – Naplójegyzetek egyszer könyv alakban is megjelenik, talán épp az Irodalmi Jelen kiadásában, észrevesszük majd, hogy Szőcs Géza milyen árnyaltan ábrázolja a magyar történelem egyik legvitatottabb személyiségét. Addig is barátkozzunk meg a gondolattal: olyan költő távozott közülünk, aki nemcsak, hogy nem idegenkedett a közélettől, hanem részt is kért belőle.           

 

Mondatok tőle és róla

 

1. Szőcs Géza mondta

 

Magyarországon nem szövegeket közölnek, hanem szerzőket.

(Heti Válasz, 2004. június 17.)

Amikor Budapesten dél van, és Bukarestben egy óra, akkor Kolozsvárott 12 óra 38 perc.

(Litera.hu, 2006. április 25.)

Verset az ember nem elismerésért ír, hanem azért az elégtételért, amellyel kiteszi a pontot az utolsó sor végére.

(Parnasszus, 2010/1.)

/Orbán Viktorról/ Szívesebben függök egy embertől, mint soktól.

(Magyar Narancs, 2010. augusztus 5.)

Ott van botrány, ahol valakinek szégyellnie kell magát.

(Magyar Nemzet Online, 2012. október 15.)

Mi vagyunk a legnyugatibb ázsiai és a legkeletibb európai nemzet.

(Népszabadság, 2014. február 24.)

Legutoljára a politikus tudja meg, hogy mi következik.

(Magyar Rádió, 2015. február 4.)

 

Orbán olyan Kasszandra, akinek akkor sem hisznek, miután kiderült, hogy igaza lett.

(Irodalmi Jelen, 2017/október)

 

2. Szőcs Géza a kultúrpolitikáról

 

A magyar kultúrára különleges misszió hárul, a nemzetegyesítés feladata.

(Napló, 2010. augusztus 10.)

Nem hiszem, hogy egy kultúrkampf csatamezejévé kéne változtatni az országot.

(Vasárnapi Hírek, 2011. február 28.)

Műalkotást nem szabad elpusztítani, bármit is ábrázol.

(Magyar Narancs, 2012. március 29.)

Wass Albertet nem publicistaként kívánjuk megítélni, hanem íróként.

(Irodalmi Jelen, 2014/december)

Amikor elnökké választottak, leszögeztem: politikát nem akarok a PEN Clubba bevinni.

(Irodalmi Jelen, 2014/december)

A Gutenberg-galaxist kell egybetolnunk a cyberterekkel.

(Irodalmi Jelen, 2015/május)

A jó kormánytisztviselő támogassa a tehetséget!

(Irodalmi Jelen, 2015/december)

Folyóirat-kultúránk az irodalom vízgyűjtő területe.

(Magyar Narancs, 2016. április 6.)

De ha már Orbán Viktornál tartunk, nagyon nagyra tartotta, tartja Esterházy Pétert.

(Irodalmi Jelen, 2016/október)

 

3. Szőcs Géza önmagáról

 

Mennyi mindenre értem rá életemben.

(Litera.hu, 2006. április 25.)

Ezúttal sem a politika csábít arra, hogy megint odatoljam a képemet, ahol alig várják, hogy sarat fröcskölhessenek rá.

(Parnasszus, 2010/1.)

Bennem van egy mikrofilológusi ösztön.

(Könyvhét, 2010/7-8.)

Ha úgy látom, hogy nincs esélyem az elképzeléseimet megvalósítani, akkor fölállok.

(Magyar Narancs, 2010. augusztus 5.)

Nem felelne meg az igazságnak, ha azt mondanám, hogy csak ideológiai-politikai szekértábor-reflexek működnek velem szemben. „Alanyi jogon” is sok ellenséget szereztem.

(Irodalmi Jelen, 2010. augusztus 20.)

A legtöbb súrlódásom a sajátjaimmal adódik.

(Mozgó Világ, 2011/április)

Orbánnal továbbra is meg tudom értetni magam.

(Magyar Narancs, 2012. március 29.)

Ha nyilvánosan megszólaltam, bürokrata énemmel szemben a szabadon gondolkodó énemnek adtam hangot.

(Index.hu, 2012. június 13.)

Orbán Viktor nem fogadja meg minden tanácsomat, de ha mindet megfogadná, akkor lényegében én hoznám a döntéseket.

(Népszabadság, 2014. február 24.)

Akik értették és szerették a verseimet, nem fogadták el, hogy mások a politikai barátaim. Akik pedig közelebb álltak a politikai világképemhez, a verseimet nem annyira kedvelték.

(Magyar Nemzet, 2015. március 16.)

/A Kossuth-díjról/ Túl sokat támadtak igazságtalanul, túl sokszor retusáltak ki fotókról, túl sokszor néztek levegőnek ahhoz, hogy ne örüljek az elismerésnek.

(Irodalmi Jelen, 2015/május)

/A Heinekenről/ Száradjon le a nyelvem, ha abból a vörös csillagos sörből egy kortyot is iszom a következő 150 évben.

(Irodalmi Jelen, 2017. január 31.)

Anyámnak, aki jó ösztönével nemrég hívott, nem is mertem bevallani, hogy megint egy zűrös helyzetbe keveredtem.

(Irodalmi Jelen, 2019/január)

 

4. Szőcs Gézáról, a politikusról

 

Ha az RMDSZ vezetését támadja, elveszíti minden humorérzékét.

(Vári György irodalomtörténész, MagyarNarancs.hu, 2010. június 10.)

Géza rendkívül eredeti és szerethető ember, de nem biztos, hogy államtitkárként képes lesz megbirkózni a minisztériumi bürokráciával.

(Ara-Kovács Attila politológus, Origo.hu, 2010. augusztus 16.)

Kinevezése után szembesült azzal, hogy nem pénzosztó, hanem csődgondnoki szerepre szánták.

(Hamvay Péter újságíró, Népszava, 2010. szeptember 14.)

Nem érti, hogy ő nem Orbán Viktor Aczél Györgye.

(Vári György irodalomtörténész, Népszabadság, 2010. szeptember 29.)

Elég önjáró politikus.

(Filippov Gábor politológus, ATV, 2011. november 16.)

Az államtitkár fokozatosan belecsúszott az ötletember szerepébe: egyre-másra állt elő a hangzatos, megvalósíthatatlannak bizonyuló elképzelésekkel.

(N. Kósa Judit újságíró, Népszabadság, 2012. június 14.)

Szőcs Géza államtitkárága alatt a kultúra a „futottak még” kategóriájába került a kormányzat prioritásai között.

(Karácsony Gergely LMP-politikus, Napló, 2012. június 26.)

Hamuvivő.

(Bächer Iván író, Vasárnapi Hírek, 2012. augusztus 25.)

Egyszerű mameluknál jóval nagyobb mozgásteret köszönhet annak, hogy Orbán Viktor barátjaként került a magyarországi politikába.

(Szalma Baksi Ferenc újságíró, Telex.hu, 2020. november 5.)

A kormányt sem kíméli a járvány, meghalt az egyik főtanácsadóm, Szőcs Géza koszorús költőnk.

(Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2020. november 6.)

Politikai szerepvállalását, hozzáállását nem mindig értettem, de azt egyre inkább, hogy mit és miért tesz.

(Weiner Sennyey Tibor író, Drót.eu, 2020. november 6.)

Majdnem mindenben egyetértettünk az irodalomban, és szinte semmiben, ami azon kívül esik.

(Szkárosi Endre költő, Index.hu, 2020. november 6.)

Ifjúkorában nagyon rossz, később nagyon jó viszonyban volt a hatalommal.

(Ágoston Hugó publicista, (ÚjHét.com, 2020. november 6.)

Egy kihunyt ellenpont.

(Svébis Bence költő, kulturális újságíró, 168 Óra, 2020. november 11.)

Az a típus volt, aki nagyon is látta a fától az erdőt.

(Borbély Zsolt Attila politológus, ErdélyiNapló.ro, 2020. november 12.)

Költőként politikai sikerre vágyott, politikusként tájékozatlan és fantaszta volt.

(Józsa Márta író, szerkesztő, Magyar Narancs, 2020. november 12.)

Több ötlete volt, mint ahányat elbírt a politika.

(Orbán Viktor miniszterelnök, M5, 2020. november 14.)

 

5. Szőcs Gézáról, az alkotóról

 

Alanyi költőből tárgyi államtitkárrá avanzsált.

(Ripp Zoltán történész, Vasárnapi Hírek, 2010. szeptember 26.)

Amikor tulajdonképpen kultuszminiszter lett, féltettem, nehogy bedarálja az apparátus. Szerencsénkre a költő mindig győzedelmeskedett Gézában.

(Temesi Ferenc író, Helikon, 2013. augusztus 25.)

Mindazt, ami körülveszi, értelmezni, átszerkeszteni, látni, láttatni szeretné.

(Böszörményi Zoltán író, Irodalmi Jelen, 2018/április)

A legnagyobb élő magyar költő távozott közülünk.

(Orbán János Dénes költő, Magyar Távirati Iroda, 2020. november 5.)

Furcsa ember volt. De piszok nagy költő.

(Lövétei Lázár László költő, Székelyhon.ro, 2020. november 6.)

A magyarság egyik legnagyobb formátumú költője, az autonómiapolitika oszlopos tagja volt.

(Tőkés László református lelkész és erdélyi politikus, Magyar Távirati Iroda, 2020. november 6.)

Kiváló költő volt, aki nem félt a politikától.

(Rónai Egon műsorvezető, Index.hu, 2020. november 6.)

Olyan költő volt, aki nem félt politikus lenni, és olyan politikus volt, aki képes volt költőként tekinteni egy-egy ügyre.

(Ágoston Zoltán és F. Tóth Benedek újságírók, Index.hu, 2020. november 6.)

A Gézák fejedelme.

(Balázs Géza nyelvész (balázsgéza.hu, 2020. november 6.)

Finom érzéke volt az abszurdhoz.

(Farkas Wellmann Endre író, Helyőrség.ma, 2020. november 6.)

Így élte egész életét, halmozva a hasznost a kellemessel, az örömöt a kötelességgel.

(Lőwy Dániel vegyészprofesszor, Irodalmi Jelen, 2020. november 7.)

Bárhol éltél, te voltál a szellem kenyerében a kovász.

(Böszörményi Zoltán író, Magyar Nemzet, 2020. november 7.)

Szőcs Géza a legnagyobb ritkaság volt – szabad cselekvő az Orbán-rezsim belsejében.

(Tamás Gáspár Miklós filozófus, Mérce.hu, 2020. november 9.)

Tálentumát megőrizte, gyarapította.

(Korpa Tamás költő, M5, 2020. november 14.)

Szőcs Géza már nem ír többé, de fogunk írni róla könyveket.

(Orbán János Dénes költő, M5, 2020. november 14.)