Fordított idő

Dekonstrukció

Nem röpül, csak araszol az idő,
lassan körmömre égnek az évek,
lám, még a nap is leáldozóban.
Bontsd le, Atyám az őrültek házát,
engedd szabadon kényszerzubbonyban
nyűglődő szófoszlányaim,
ha már úgy-ahogy felépítettél,
és reám testáltál egy emberöltőnyi,
szálkás állványok között kóválygó
vagy unottan veszteglő magánéletet.

Fordított idő

Noha már testközelben van
a magából kifordult idő,
az a hagyomány és az a história,
ami még utolérhető
bármilyen tónusban, hanghordozásban,
tovább gyűrűzik bennem,
osztódik, hasad és robban, mint a plutónium,
mely lefokozza a nap sugarát is,
ha világmegváltó húzásra készül.
Jobb lesz hát, ha leoltom a lámpát,
mert újra kísért és felkínálkozik
a céda mulandóság,
amelynek csillagjegye sincs.

Kiütött biztosíték

Védelmi nyár van,
rendőrök járőröznek
a pipacsmezőn.

Azzal vádolnak,
hogy szabadnak képzelem
magam. Nincs kiút.

Második születésed

Ez is te vagy, bár hangod
fénytelen, mintha torkodban
elpattantak volna a húrok.
Egy gép beszél belőled,
roskatag szerkezet,
fél óra alatt újra
szétszabdalja az életet,
mintha tán nem ismerném
parlagod lélektanát.

Szolgálóleány voltál,
nem neveltél fel senkit,
készülődj, hangolódj rá
az átfordult időre,
itt egy konflis, egy bérkocsis,
befogva már a lovak,
cipellek magammal
a nyűtt éjszakában,
mint eszelős malom a kövét.

Fordított állat és a többi

Megkérdőjelezett kutya vagyok.
Nem rágok csontot, nem koslatok,
nincs nyakörvem, vérvonalam,
kerékbe törtem a metszőfogam,
szívószálon át iszom
a kútvizet.

Megkérdőjelezett madár vagyok.
Két lábon járok hidegből melegbe,
északról délre... és a többi.
Egyetlen tollammal verset írok
egeken túli végtelenre –
se haszon, se kár.

Megkérdőjelezett föld vagyok.
Nem nyugszik bennem senki, semmi,
én sem nyughatok önmagamban,
mint elhadart szentmise,
mikor a templom lángra lobban,
beledobnak a semmibe.