A metrón

avagy hogy tanul az ifjúság udvariasságot

 

A metrón ülök. A kocsi közepesen teli, az ülőhelyek foglaltak, az álló utasok között még lehet mászkálni. Mellettem harmincas fiatal apa ül, ölében 4-5 éves formájú fiúcska nézelődik. Hirtelen megszólal:

– Nézd, Apu, annak a bácsinak olyan a pofája, mint a ló arca!

A megszólított a jelzett irányba néz, s bár egyetért a megjegyzéssel, erélyesen csendre inti az őszinte csemetét.

Előttünk fiatal hölgy áll, ő sem lehet több harmincnál. Észreveszi, hogy nézem és egy félre nem érthető ajkbiggyesztéssel tudtomra adja, hogy tegnap a haját nem nekem melíroztatta, azt a sok rúzst az ajkára sem miattam kente fel és a kebleit sem nekem rakta ki szemlézni.

A hölgy az ifjú apa figyelmét is felkelti. Őt bezzeg egy kis mosoly éppen hogy bíztatja a szemlézésre. A fiatalemberen látszik, hogy az apai érzelmeken túlárad a férfiúi öntudat.

Megérkeztem, leszállok. Még látom, ahogy az apa gyermekét maga mellé, a felszabaduló helyre ülteti, mondván:

– Gyere kisfiam, légy udvarias, add át helyedet a Néninek!

 

Az utcán

Koldus ül a háznak dőlve. Előtte kis tálka, benne 20 és 50 forintosok. Az utcán kevesen járnak, így már messziről észleli, hogy közeledem. Mikor hallótávolságon belül érek, hangosan rám köszön:

– Kezit csókolom!

Nem reagálok, süketen megyek tovább. Elé érek. Katonásan rám kiált:

– Jó napot kívánok!

Semmi hatás, egyenletesen sétálok tovább, mintha nem én lennék a megszólított. Elhaladok előtte, s még hallótávolságon belül utánam dörmögi félig nekem, félig magának:

– Dögölj meg!

 

Zaklatás

– Itt lehet feljelentést tenni szexuális zaklatás miatt?

– Igen. Családon belüli?

– Igen.

– És ki a sértett?

– Én!

– És ki a gyanúsított?

– A férjem!

– A férje szexuálisan zaklatja?

– Épp ez az, hogy egy ideje már egyáltalán nem! Mindig azt mondja, hogy „csak semmi szex, mi házasok vagyunk!”

 

Plázában

A hangosbemondó megszólal:

– Kovács Pistike szüleit kérjük, könyörgünk, jöjjenek, rohanjanak a gyermek-megőrző romjaihoz!

 

A terrorista

A kommandósok a terroristát a tűzharcban súlyosan megsebesítették.

Az orvosok mindent megtettek, hogy a terrorista életét megmentsék.

Az ügyész mindent megtett, hogy a terroristát halálra ítéljék.

Mindenki a hivatását teljesítette.

 

Kis segítség

Fiatalasszony készülődik leszálláshoz a villamoson. Körötte három gyerek, egy babakocsiban, egy a karján ül, egy pedig a szoknyájába kapaszkodik. A villamos megáll. Az asszony mellé fiatalember penderedik, udvariasan megkérdi:

– Segíthetek? – aztán választ sem várva leemeli a babakocsit gyermekestől.

A fiatalasszony várakozó tekintettel ránéz és válaszol:

– Igen, ha legalább egyet örökbe fogadna...

 

Pékségben

Hét-nyolc év formájú gyerek kerül sorra a pultnál.

­– Kezicsókolom, Édesanyám üdvözletét küldi a néninek és kéri, hogy adjon nekem egy kiló szép, sült, friss kenyeret – majd az eladó „néni” csodálkozó tekintetére hozzáteszi magyarázóan: – Tetszik tudni, enni lesz!

 

Egy lelkesítő idézet

Diákok díszítik az iskolát az érettségi ballagásra. A kifeszített vásznon nagy betűkkel az idézet:

„Hirdessük: itt nem boldogul más,

Csak aki alkot, aki munkás!”

A két diák elolvassa a feliratot, majd az egyik megszólal:

– Oké, hirdessük. Addig sem kell dolgozni!

 

Öcsike

Pistikének kisöccse született. A felvilágosult, modern szülők végigmesélték Pistikének, hogyan fejlődik, növekedik a kistestvér anyuka pocakjában.

Most végre anyuka hazatért a kórházból a nagy pólyába csomagolt öcsikével. Pistike sokáig nézte a jövevényt, ő is örült szüleivel, megsimogatta a feje búbját.

– És majd játszhatok én is vele? – kérdezte.

– Hát persze! De addig egy kicsit még várni kell, hogy megnőjön!

A kistestvér ekkor felébredt és hatalmas ordításba kezdett. Anyuka azonnal felvette, csitítgatta, ringatta. Az ordítás nem csitult. Akkor anyuka tisztába tette és megszoptatta.

– Hagyd, most gyere velem játszani! – mondta Pistike.

– Nem lehet – volt a válasz –, vele még nagyon sokat kell foglalkozni. Nézd, te már nagy gyerek vagy, meg kell értened... öcsike még csak most bújt elő a mama pocakjából...

Pistike mérgesen válaszolta:

– Öcsike visszabújik!