Jelige: Csak frappánsan! – Egy átlagos napom

Nyilván sok ember küzd naponta a közlekedéssel. Kik a dudájukra könyökölve fejezik ki nemtetszésüket. Mások szimplán csak a legjobbakat kívánják neked az ablakukat lehúzva. Pl. édesapám is szokott megnyilvánulni amolyan: hogy rohadná…khm, akarom mondani rohadna meg az alma a csomagtartóban. Szerencsére átlagos korombeliekkel együtt engem ez a probléma meg nem érint. Én a tömegközlekedést választom néhány fárasztó nap után, miután a kedvenc tanárod közölte veled, hogy semmi nyelvérzéked nincs, és igazán utál mert folyamatosan eszel, de semmit nem hízol, azon gondolkodva, hogy hogy jön ez a Stardenburdenhardenbart kaliberű szavakért kapott osztályzatodhoz, elbambulsz. És meg is van a baj. Szóval egy újabb karóval a kezemben vagyis az online ellenőrzömben sétáltam haza, miközben azon törtem a fejem, hogy most már igazán nem ártana kicsit több energiát fektetnem a német szó kapacitásomba, szóval elhatároztam, hogy ha az ég leszakad is én ma az összes német szó tudójává válok, és ezt a tervem már a buszon elkezdem. Felszálltam a szokásos megállóról a szokásos buszomra, a kis piros papírra nyomtatott, jobb napokat élt bérletemmel. És a Jókai bablevesem elfogyasztása után nekiálltam a munkának. Már egy jó idő eltelt és én tényleg eléggé nekiveselkedhettem. Tudni kell rólam, hogy a Balaton északi partjától alig 20 percre lakom. Az iskolám a Bakonyban van. Így amikor megpillantottam a Keszthely arra táblát, azt hiszem, a nyugalmas tempóban verdeső szívem lóverseny fokozatra kapcsolt. És a tankönyveimmel a táskámban kb. 10 percig ültem azon gondolkodva, hogy mi legyen. Ugyanis kiderült, hogy a busz Zalaegerszegre tart. Majd egy Balatonederics nevű helyen rávitt a lélek, hogy leszálljak és ott álltam egy kis faluban. Templom, házak és ennyi. A térkép szerint vagy 80 km-re jártam az eredeti úti célomtól. Jó pár barátom miután értesült róla, elindult volna értem, de a legkézenfekvőbb döntésnek az bizonyult, hogy kinémítottam az összes velem kiabáló embert. Mert hát annak ellenére, hogy jogos megoldásnak bizonyult volna, ki akarja hallgatni, ahogy felháborodott emberek kérik számon, hogy hogy került néhány megyével odébb, mint amit szeretett volna. Na látod, én se. De egy árva garas se volt nálam, mivel szokásom minden pénzt elkölteni az úgyis van bérletem címszó alatt. Egy 70 éves néni volt, aki először arra járt, és bár a fejemre volt írva, hogy nem vagyok suhanc. Egy jólöltözött embernek se hiszi el a világon senki, hogy bocsi, majdnem hogy felnőttként eltévedtem. Egy 20 éves lány mégis megkönyörült rajtam, mikor könnyes szemmel megosztottam vele, hogy eltévedtem, semmi pénzem nincs, és nem tudom, hogy jutok haza. Végül valahogy hazakeveredtem, de minden embernek egy jó tanács: ne hagyjátok, hogy a német szavak 80 km-rel odébb sodorjanak titeket.