Jelige: medve – árnyékhessentő

Február 2-án a régi néphagyomány szerint téli álmából felébredve kibotorkál barlangjából a barnamedve, hogy saját árnyékának léte, vagy hiánya függvényében döntse el, kint maradjon-e, avagy visszabújjék meleg vackába. Egyikük, az Erdélyi-szigethegységben lakó Brumi Barna azonban mást is művelt: levelet írt nagybácsikájának, Dörmöghy Dömének (címe: Madarasi Hargita, Málnavész utca, ismeretlen szám), hogy elújságolja neki az itt tapasztaltakat. Az alábbiakban ezt idézzük.

„Drága Dömi! Rémálmom volt ezen a télen: ebben a túlnépesedett erdőben nyáridőben sem lehetett találni egyetlen szem szedret, sem áfonyát, sem gombát, sem madártojást... Kegyetlen, a hegyeken túlról érkezett ordasfalkák dirigálják és rabolják errefelé a vadont, még névrokonunk, Mosó Medve sem vehetett magához igazán tápláló falatot. Szóval itt, a vegyes erdőben egészen más az élet, mint a hargitai fenyvesben. De közben elkezdtem irigyelni távoli rokonunkat, Jeges Medvét is, akinek egész évben bőségesen jut hal, fóka vagy luxusturista. Bezzeg nekem be kell érnem néha holmi háztáji csirkével, esetleg egy-két báránnyal, ami – gondolom – állami védencenként alanyi jogon jár nekünk. Szerencse, hogy mindenevőnek születtem, és idejében felébredtem. Mert álom ide vagy oda, valami nagyon hiányzik itt, ezen a vidéken: a medve nyelvű erdei feliratok (pl. merre székel az erdei helyhatóság, hol és mikor osztják az állatbarát segélyeket stb.) Ennek okát a többségi lényekben kell keresni, akik mindig olyan furamód két lábon futkároznak ide-oda, és hangoskodnak, ahelyett, hogy illedelmesen, kényelmesen négy lábon cammognának, miközben lenne idejük jobban átgondolni a tennivalókat. Én békemancsot nyújtanék nekik, de ők féltik tőlem a juhaikat. Felétek, nagybácsikám, ugye nincsenek ilyen gondok? Nálatok mézeskalácsból, vagy legalább kürtőskalácsból van a kerítés, és nem fenyegetnek sem cirkusszal, sem állatkerttel. Vagy mégis?

Különben Ursula nagynénémet is üdvözlöm, bár tudom, ő egy barlanggal odébb lakik, és szeret lustálkodni a bocsaival. A szülinapjára küldtem volna neki Ursus sört, ha nem számolták volna fel a kolozsvári gyárat. Azóta folyton azon brummogok magamban, ne adjuk olcsón a bundánkat! Tanulja meg mindenki, hogy a medve nem játék! Szóval én most felkelésre buzdítlak, és remélem, csak nem fogunk megijedni a saját árnyékunktól! Mézes-mázas üdv neked Barnától.”