Itt nincsenek fekete erdők

szerda reggel nincs időm kávét főzni

szerda reggel nincs időm kávét főzni,
sietnem kell jó életet élni,
cigarettaszünetekben gondolkodni, hogy
itt nincsenek fekete erdők.

csak a fürdőszobába ragadt pillanatokat ne lássa senki, 
amikor letakarítom a cipőről a reggeli sarat,
elsimítom az ing gyűrődéseit,
megigazítom az elfeküdt tincseket,
összeragadt szempillákat,
és mondogatom: normális vagyok.

csak a didergő kézfejet ne lássa senki,
éjjel szétszaggatja a párnák nyugalmát,
felszedi az elfelejtett csikkeket
és üvegszilánkokat.

lemosom magamról a koszt,
mondom, hogy ezt akartam én,
elharapott szavak, 
kávégőz.
 

Az alföldi szél

az alföldi szél felszabdalta a tájat ledöntötte a falakat
felkapta és elvitte az embereket
néhányan fákba kapaszkodtunk amikor jött és rángatott 
süvítette sikoltozta hogy nem vagytok ti idevalók
vannak más bolygók fagyosabb kékebb otthonok
ahol alig pislákol a nap
néhány pillanatunk maradt hogy ránézzünk még az evilágra
dudva tört elő a kéményekből borostyán futott végig a járdákon
fölfelé zuhantunk és nem hagytunk ott mást
csak néhány fülsértő visszhangot