Irodalmi Jelen
  • Kopriva Nikolett

    Megfesteni a szavakat

    Varga Melinda könyve homogén. A benne szereplő versek elsősorban egy nagy, egységes világ mozaikdarabjainak tűnnek. Ebből eredeztethető az érzés, hogy a felbukkanó szereplők sem feltétlen elkülöníthetők egymástól, hanem épp a könyv előrehaladtával ismerjük meg őt, akár egy regényben.

  • Korpiva Nikolett

    8350.7001

    egy drágakövet. dédanyám találta  a Fekete-tenger mélyén, a színes halak között.  gyerekkorában kagylókat gyűjtött, hosszan feküdt a szőnyegen,  és a sistergésbe révedt.  addig beszélt tulipánjaihoz,  míg a nap felé fordultak,  mint a napraforgók. 
  • Összeállítás kárpátaljai szerzőinktől

    Csak a kegyelem, csupán az marad

    Egyes járatokról nem szól a menetrend.
    Éjszaka jönnek a Beszkidek felől,
    ahol monarchiás, szűk alagutakra
    a Keleti-Kárpátok fenyvese dől.
    Itt várják őket, kik már élni nem szeretnek,
    és útra kelnek, mint az őseik.
    A Latorca-hídon elvesznek a ködben,
    s Csapra már csak a mozdony érkezik.
     

  • Bálint-napi versdialógusok 

    a pőreség fehér foltjai villannak fel, a sóhajok felett árkádok magasodnak, a nesztelen omladékain csók pihen. 
  • ,,Ki verset ír, az egyszerre legyen / Kőmíves Kelemenné, s Kőmíves Kelemen.”

    Villáminterjú az Irodalmi Jelen női szerzőivel Nemes Nagy Ágneshez fűződő viszonyukról, II. rész

    Villáminterjú az Irodalmi Jelen női szerzőivel Nemes Nagy Ágneshez fűződő viszonyukról, II. rész

  • Pilinszky 100: „Künn hó és csönd és csillagok”

    100 éve született Pilinszky János, az Irodalmi Jelenen olvashattak több esszét, tanulmányt a költő lírai munkásságáról (https://www.irodalmijelen.hu/kulcsszo/cimkek/pilinszky-evfordulo) és Böszörményi Zoltán El nem küldött levél Pilinszky Jánosnak(https://irodalmijelen.hu/2019-maj-27-1029/el-nem-kuldott-level-pilinszk…) című versét is.

  • Kopriva Nikolett

    Itt nincsenek fekete erdők

    az alföldi szél felszabdalta a tájat ledöntötte a falakat felkapta és elvitte az embereket
  • Trianon-pódiumműsor fiatal alkotók műveivel

    Kortárs verses-zenés pódiumműsor az Irodalmi Jelen Trianon-emlékszámából élőben és online közvetítéssel is.
    Terítéken: a jelenkori magyar irodalom legizgalmasabb szerzői és fiatal alkotói. Ötállomásos turné öt különböző színházi produkcióval Győrön, Szegeden, Miskolcon, Szolnokon és Székesfehérváron.
    Közreműködnek: Tallián Mariann és Lázár Balázs
    Szeged, június 3. – 11. óra Somogyi-könyvtár, Dóm tér 1–4.

  • Debreceni Balázs

    Amiről inkább a fákat kérdezd

    Kopriva Nikolett első kötetében egy érett, filozofikus költőnő hangját, vagy inkább hangjait halljuk, hiszen a versbeszélő énjei közti határvonal éppúgy elmosódik, miként a növényi és az emberi létezés közti határvonal. Tulajdonképpen minden felhígul, képlékeny lesz ebben a környezetben, minden létező dolog örökös, hérakleitoszi mozgásba kezd, miközben valami mássá alakul át.

  • Kopriva Nikolett, Nagy Lea, Szabó Fanni, Csornyij Dávid, Kemény Gabriella, Kovács Újszászy Péter, Farkas Kriszta, Ilyés Krisztinka, Szabados Attila, Fehér Enikő, Magyar Eszter Csenge, Szeder H. Réka, Törteli Réka, Lázár Kinga

    Cinegék az arcodon

    „A Nagy Medve az égben,
    egy szív-báli barátom
    sorsom egy csillagképből
    követi messzelátón.”

  • Lőrincz P. Gabriella, Viola Szandra, Kopriva Nikolett, Kertész Dávid, Izer Janka, Kovács Újszászy Péter, Szabó Fanni, Juhász Kristóf, Polgár Kristóf, Károly Dorina

    A hídon túl is magyarok laknak

    Szemelvények az Irodalmi Jelen Trianon-számából
    Ha elfogynak majd a földi határok, Csak a kegyelem, csupán az marad.
  • Kopriva Nikolett

    Kötetajánló: Amire csak a fák emlékeznek

    Énünk egy idő után önmagát sírja ki,
    elapad, mint a patak.
    Túl sok halottat halmoztam fel –
    kidobálom a pillanataikat.

  • Kopriva Nikolett, Szabó Fanni, Vesztergom Andrea

    Négyüregű a szív mindenki testében

    Várhegy mögé zuhan a gömb,
    valahol ott lakom, homályosan látok,
    fekete ruháim elfüstölnek,
    mire hazaérek.

  • Irodalmi Jelen

    Ady maszkjában

    Az Irodalmi Jelen tavalyi versösszeállításának felelevenítésével zárja az Ady-évet.

    Ezer este múlik ezer estre,
    a vérem csak hull, hull, egyre hull,
    különös fantommal csatázom,
    orvul gyilkol és kegyetlenül:
    a láthatatlan Nagyúr.

  • Weiss Raoul

    Szerelmünk alatt van egy másik program

    Kortárs magyar lírai mustra Weiss Raoul műfordításában

    Heverni szerettem s nézni az eget
    S míg szemem előtt felhők
    S rajokban legyek
    Mézes csókjával altatott el a dél

  • „Sziveri János voltam”

    Az Irodalmi Jelen Veszprémben

    Az Irodalmi Jelen a megújult veszprémi Sziveri János Intézet első rendezvényének vendége lehetett. Az esten Böszörményi Zoltán, Varga Melinda, Kopriva Nikolett és Pejin Lea idézték meg Sziveri János szellemét „továbbgondolásokkal”, azaz a költő által ihletett versekkel, valamint megzenésített költeményekkel.

  • Az Irodalmi Jelen estje Veszprémben

    Az Irodalmi Jelen a Pannon Egyetemen rendezendő Sziveri-estjén verses „továbbgondolásokkal", megzenésített költeményekkel idézi fel Sziveri János emlékét, és közben Böszörményi Zoltán, Varga Melinda, Kopriva Nikolett és Pejin Lea költőket ismerheti meg közelebbről a közönség.

  • Kopriva Nikolett, Kovács Újszászy Péter

    Tűzcsóvák

    Négykezesek a nyárra
    Az emberek belefagytak a házak árnyékába. Még láttuk hamvaikat a füstbe burkolt fák között.
  • Májusi eső díjakat ér

    Míg odakint a nyárias zápor mosta a belváros aszfaltját, bent, a Petőfi Irodalmi Múzeum zsúfolt termeiben – ha nem is aranyat, de – értékes díjakat ért a májusi eső. Pontosabban a tehetség, hiszen az Irodalmi Jelen folyóirat éves díjai mellett a Légy jelen! novellapályázat nyertesei is átvehették jutalmaikat. A zenés felolvasószínházzal kiegészült műsor óriási érdeklődés mellett zajlott.

  • Kopriva Nikolett

    Költészet az egész világ

    Filozófiai kisesszé Böszörményi Zoltán Soha véget nem érő szeretkezés című kötetéről

    Böszörményi Zoltán kötete a világ univerzális költészet-jellegét kicsiny részekre bontja. Egyszerre látjuk szétfoszlani a valóságtapasztalatot, amelyben minden csupasz szándékká válik, és egyszerre tapasztalunk egy másik hangszínt, melyben a láthatóról beszél a költő, miközben éppen felemészti azt. Mintha a gondolat akkor írná le a gondolatot, amikor az megszületik a gondolatban.