Fénysakk

Egy jubileumi kiállítás általában számadás és kicsit összegzés is az elmúlt esztendők alkotásaiból.  Szita Péter tizedik kiállítása, amelyet tavaly októberre tervezett, nem valósulhatott meg. A kényszerű, vírus okozta halasztás, a bezártság nem lazításra ösztökélte, tizenkilenc új művel mutatkozott be idén; helyszűke miatt ez csak egy válogatás a friss alkotásokból.

Kaptár a neve a belvárosi helyszínnek, ahol láthattuk a képeket ez év októberében. Beszédes cím, és erről nemcsak a méhecskék szorgalmas, de monoton munkája jusson eszünkbe. Kell és van valami más is, az alkotói alázat, kísérletezési kedv, nyitottság, önkritika, kitartás. Hogyan ne lenne nyitott egy olyan ember, aki Kanada és Magyarország között mozog, ingázik, megpihen egy-egy félévet mindkét helyen, végzettségére nézve építőmérnök, a képzőművészeti munkái mellett idén ősszel jelent meg harmadik filozófiai tárgyú könyve. Így azt is mondhatjuk, ez kicsit sok egyszerre. Nem sok. Két alkalommal nyitottam meg kiállítását, egyik beszédemnek a címe szerelmi háromszög volt. Utaltam az építészetre, a filozófiára és a képzőművészetre. Nem botrányos kapcsolat. Kiegészítik egymást.

Az idei kiállítást Mayer Erzsébet művészettörténész nyitotta meg, egy rendhagyó, de nagyon szakszerű, figyelmet felkeltő beszéddel. Elsősorban a pasztellképeket méltatta, elhelyezve azokat az utóbbi évek alkotásainak kontextusába, én meg most éppen az új, az elektrográfia eszközével készült műveket szeretném kiemelni, hogy ezek ne merüljenek feledésbe, mert az új műfaj ütős művekben mutatkozott meg a tárlaton.  

Kedvencem a Classical Record című, nem megunt lemez, bordázata, mint a fák évgyűrűje, spirálba tekeredik, és mintha nemcsak egy lemez lenne, nem bizony, mert sosem ugyanazt hallgatjuk, nem ugyanazt halljuk, áthallásokat érzünk, ha kinyitjuk fülünket, szívünket. Légies átalakulás 1. és 2. ragyogó színeivel ’a tojás vagy a tyúk volt előbb’ kérdését is felveti, minden mindennel összefügg, az átalakulás folyamatos, de néha az élet megálljt parancsol, mint a Pajzs című képen, a kör és a négyzet harcában egyik sem győzhet, fontos az elfogadás, a fókuszváltás. A Szentély rózsaablaka egyszerű vonalaival is bevonz, szinte hallani az áhítattal teli csendet a katedrálisban, ahova beszüremlik a fény, a remény, a hit. A rózsaablak az Esthajnal című alkotásban is feltűnik, kitűnik, kiragyog a látszólagos káoszból. Útmutató. A Felderítés című képen a figyelő a nagy pókszemek ellenére nem félelmet, hanem játékosságot mutat, hogy aztán a Tánc egy páros tánc fergeteges ábrázolásával ragadjon magával az élet színes sakktábláján, szinte kedvünk kerekedik bekapcsolódni.

A pasztellképeknél sincs hiány a játékosságból, az Harlequin című alkotás akár Tánc előképe is lehetne, a Mesefiú, Meselány narratívája akkor bontakozik ki, ha közelről megnézzük a részleteket, az incselkedő kígyócskákat, a Csipkebokor égő, mint az ismert versben, és az Ölelkezésben a fák is lángolnak. A Fénysakk a sötét és a világos összejátszása, nem léteznek, csak együtt, a Kapcsolatrendszer utal a hálózatok kikerülhetetlenségére, hogy a Kaszinóban dőlne el a sorsunk, azt kétlem, de még a Mélyvízbe dobva is átdereng a vízen a fény.

Az új kommunikációs technológiák ma már az élet minden szintjén jelen vannak, egyre megkerülhetetlenebbek, és alaposan átrajzolták gondolkodásmódunkat és társadalmi életünket, rendre felülírva a megszokott törvényszerűségeket. A mai művész feladata, hogy megmutassa, befogadhatóvá tegye a kortárs képzőművészetet, átjárhatóvá a műfaji határokat, de e mellett kell tudnia az alapokat, a klasszikus művészetet is. Fontos a kísérletezés az alkotói folyamatban. Ennek lehettünk tanúi Szita Péter 2021-es kiállításán. A számítógép csak egy hatékony eszköz, amelyet használva az alkotóképességgel rendelkező ember tud létrehozni műalkotást. A komputergrafika készítésében is ugyanúgy gondolkozom, mint amikor képet festek: van egy motívum, annak a vizuális megjelenítésére színeket, formákat helyezek el a vászonra. Az alkotás egyik része tudatos, azaz a tapasztalatra és a tudásra épül, amit az ember az évek hosszú sora alatt magába szív; a másik a megfoghatatlan, a művészet, amikor valami olyasmi történik, ami nem tudatos. (Lonovics László).