Írószövetség előtt, közben és után
Miért mondható rendhagyó szerkezetű kötetnek A katarzis nyomában? Milyen célt szolgálnak a műfajok váltakozásai a kötetben, s milyennek élte meg elnökségének éveit a szerző? Többek közt ezekre a kérdésekre kereste a választ az est moderátora és a kötet szerkesztője, Bíró Gergely, aki a beszélgetés során többször is kiemelte: a kötet sokféle hangja Szentmártoni János írói attitűdjét kelti életre. Az est folyamán Turi Bálint színművész emelte a bemutató hangulatát felolvasásaival.
A hallgatóságot Jánosi Zoltán, a Magyar Napló folyóirat főszerkesztője köszöntötte, majd baráti szavakkal méltatta a szerzőt: „Sokat beszélgettem Jánossal, legfőképpen arról, hogy mindig is szerette volna összegyűjteni azon beszédeit, esszéit, írásait, amelyek írószövetségi munkájának idejéhez köthetők. Remek írások ezek, olyanok, amelyek Szentmártoni Jánost Pilinszky vagy épp Illyés folytatójaként mutatják fel. A szerzőt láthatjuk ebben a kötetben, aki nem egyszerűen irodalmat szervez és alkot, hanem egy határozott, nemzeti koncepció megalkotásán munkálkodik” – fogalmazott Jánosi Zoltán.
Mint Szentmártoni János elmondta, már gyermekkorában foglalkoztatta az irodalom, s bár soha nem szeretett nagyközönség előtt szerepleni, az élet mégis úgy hozta, hogy már diákként rendszeresen fellépett szavalóversenyeken, színielőadásokban. Végül kereskedelmi középiskolában tanult tovább, de még ezt a tudást is hasznosíthatta irodalmi pályáján. Még egyetemi évei alatt, 2000-től lett a Magyar Napló folyóirat versrovatának szerkesztője, valamint a Magyar Napló Könyvkiadó felelős szerkesztője, 2010-től 2019-ig pedig a Magyar Írószövetség elnökeként vállalt szerepet az irodalmi életben. A Magyar Írószövetség élén töltött kilenc év után jelenleg a Petőfi Kulturális Ügynökség Kárpát-medencei Programigazgatóságának vezetőjeként folytatja munkáját.
A kötet az útkeresés különböző folyamatairól tesz tanúbizonyságot. Az irodalmat és kultúrát érintő írásokat – ahogy Bíró Gergely fogalmazott – műfaji sokszínűség jellemzi. E „szakmaibb” jellegű szövegek mellett olyan személyes hangvételű, lírai tárcák is helyet kaptak a kötetben, amelyek többsége az Előretolt Helyőrségben jelent meg annak idején. Szentmártoni János elmondta, az írások nem időrendben követik egymást, inkább egy korról adnak általános képet. „Az volt a célom, hogy ha valaki végigolvassa majd a könyvet, egyfajta pillanatképet nyerjen rólam és a munkásságomról, az Írószövetségben eltöltött éveimről.” Az írások betekintést engednek az író-költő alkotói műhelyébe is, és több derűs hangulatú szöveg is színesíti az összképet.
Az esten megtudtuk, hogy Szentmártoni János elnöki munkájának köszönhetően az Írószövetség nemcsak fiatalodott, de programjai, tevékenysége számos újabb platformon megjelentek, és tovább gazdagították a kortárs irodalom sokszínűségét. Egy addig meglehetősen zárt rendszer nyitni kezdett a nagyközönség felé – hangsúlyozta a volt elnök.
Szöveg és fotók: Szalai Klaudia
