Ugrás a tartalomra

Könyvheti újdonságok – Szergej Pantsirev: Rövid hullámok

Az Ünnepi Könyvhéten az Irodalmi Jelen Könyvek (K 11-es) standjánál a szerző szeptember 4-én, szombaton 16 órakor dedikál.

Szergej Pantsirev orosz költő, műfordító, Moszkvában született, több éve Budapesten él.

Első verseskötete („Reflexiók”) 1994-ben jelent meg Moszkvában. Több orosz folyóiratnak dolgozik, angol, amerikai és bolgár szerzőket fordít oroszra. Az Orosz Írószövetség és a Magyar PEN Club tagja. E mostani, kétnyelvű válogatás részben korábbi versesköteteiben megjelent, részben új, immár Magyarországon született, még nem közölt verseit tartalmazza.


Részletek a verseskötetből

OTT, AHOL MI
                                                         J. M.-nek

Elgondolni a várost, pillanat
vágyunk feltör a mélyből:
emelni sövényt és falat,
megmenteni a betöréstől,

közösködni nem akarunk többel,
ezért aki csatlakozik hozzánk,
annak minden ablakát bezárnánk
süket tükrökkel.

Más az akadályon át nem jut,
S nincs a léthez lélekút.

Mandics György fordítása

*

V. K. NEMLÉTEZŐ ALBUMÁBA

Neved mind ismétlem
akár a zokogás
vagy madarak csivitelése

hisz itt a valóság s az értelem
határán túl lehetetlen nélküled
a könny és az ének

1996. július 15.

Mandics György fordítása

*
A FOLYTATÁS

Kutyaszemben fény – sok emberi század,
Mint gyanta kihűlve, megdermedett:
Ugatnak a szók, feleslegesek,
Igék vesznek a szitkok homályába.

Mért éltél fényen, híve a homálynak,
S körbejártál kutatva szögletet?
Ne kopogj fán, amely már hamu lett,
Mi az értelme holmi babonának…

Keress a mostani kérdésre választ,
Szabadon, mint a ház nélküli eb,
Ami már elmúlt, komolyan ne vedd

Se sötét nevében, se a fény javára:
Hisz izzó csillagok igaza szebb,
Mint az állatöv hideg hazugsága.

Lángi Péter fordítása

*
MOZGÓLÉPCSŐ

A fáradt, egykedvű utazók
Gyorsan repített, sűrű tömegében –
Találd meg szemem, s küldj egy szép mosolyt! –
Ki fel, ki le – saját útján mozog,
Csak pillanatra, tovább nem is kérem.

Hadd kanyarogjon az idő szeszéllyel,
Találkozónk sorok közé kerül,
S bár labirinttal utunk nehezül,
Mosolyod felidézem téli éjen,
És tudom majd, nem vagyok egyedül.

Lángi Péter fordítása


Ízelítő a költő 2018-as budapesti bemutatkozásáról készült tudósításból

Papírrepülőcske-lélek a végtelenben

Versei egy sokoldalú formaművészt, melankolikusan érzékeny alkotót, a világot a legapróbb rezdülésektől a kozmikus történésekig elmélyülten szemlélő költőt tártak elénk. A Kis repüléstan például rögtön közel enged a benső törékenységéhez: „Papírrepülőcske az én lelkem, / Hová visz el? Elhagyott vidékre? / Önműködő pilótája nincsen / S nem is tudja, milyen baj érne”. Képei plasztikusságáról árulkodik a Régi idők című verse: „A borús víz felett, mint tejes kelt tészták / Olyanok az emeletek.” S hogy a humor, a fanyar derű is milyen felszabadítóan hatja át a verseit, arra jó példa volt az Önértékelés, amelyben a „zseniség malasztját” fricskázza meg egy költői játékban.

Joszip Brodszkij, az Amerikában elhunyt Nobel-díjas orosz költő életműve meghatározó forrása Szergej Pantsirev lírájának, számos versében megidézi, parafrazálja, „újraírja” Brodszkijt. Pantsirev Karácsonyi versek 1997 című alkotása azt a brodszkiji hagyományt eleveníti fel, amikor a nagy költőelőd minden karácsonyra írt egy verset. „Minden kóborlásod kétes / jobb otthon, mint vendégként” – szól a költemény egyik emblematikus sora, amellyel a világban kóborló elődöt és önmagát is megszólítja a fiatal költő. De máskor is szívesen használ allúziókat, így például az esten elhangzott Tizedik hónap utolsó strófája egy Bulgakov-idézet, és megkapóan szépen festi le az őszt, „az esti földek mélabúját”. Szinte az egész orosz költészetet felöleli Pantsirev Luradaque Evictos című verse, melynek latin címe egy Propertius-idzet, és számos klasszikus orosz költőnél végigvonul. A vershelyzet egy velencei pillanatkép: a költő rója az utcákat, és eljut a Fundamenta Nuove és a San Michele közötti útszakaszra, ahol állítólag olyan hangokat hallani, amelyek egy orosz folyó zúgását idézik – legalábbis ezt állítják az orosz útikönyvek. A vers utolsó sora – „Léthé nem szakít meg mindent” – a Letum non omnia finit latin mondat fordítása.

S hogy a költészet szó szerint szívhez szóló művészet, azt Szergej Pantsirev is megfogalmazta az est beszélgetős részében. Csisztay Gizella többek közt arról kérdezte, miért éppen Budapestet választotta magának és festőművész feleségének. Szergej elmesélte: 2002-ben járt először a magyar fővárosban, és azonnal megtetszett neki. Álmaiban ilyen egy tökéletes európai város – mondta. Egy impérium fővárosa volt, de a birodalom bukása után is vonzó és élhető tudott maradni. Csisztay Gizella egészítette ki a választ a magyarázattal: Szergej a monarchiára gondol, mely kulturális örökségének nagy szerelmese. Úgy döntött hát, hogy ebben az emberléptékű városban szeretne élni, és három éve letelepedett nálunk. Magyarul is tanul – „Nagyon nehezen!”, legyintett a költő a magyar szavak mellé, de nem volt kérdés, hogy azért már sok mindent ért a nyelvünkből, ha még gyakorolnia is kell. No és a magyar boroknak is rajongója, olyannyira, hogy könyvet is írt róluk, az est után bele is lapozhattunk.

A teljes tudósítás az Irodalmi Jelenen olvasható.

 

 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.