Útmutató és játék
A Felvidéken, a Csallóköz fővárosának tartott Dunaszerdahelyen, a Csaplár Benedek Városi Művelődési Központ és a Vámbéry Polgári Társulás közös szervezésében került sor a közelmúltban Hodossy Gyula Veletek egyedül című verseskötetének bemutatójára.
A rendezvényt nagyszerű hangulatot teremtő zenés-irodalmi program kísérte, melyben fellépett Dráfi Mátyás Jászai Mari-díjas színművész, Szabó Viktor, a Jókai Színház színésze, Bertók Tóth Katalin énekesnő és Bertók István Liszt Ferenc-díjas zongoraművész – utóbbiak a verseket megzenésített formában adták elő Farkas Izsák hegedűművész közreműködésével.
A Veletek egyedül című kötetet, melyet nagy irodalmárelődök ihlettek, Petőcz András Babérkoszorú-díjas író-költő mutatta be. Méltatásában elhangzott: „Verset írunk. Kommunikálunk. Az irodalom, az írás kommunikáció. Részei leszünk valami egésznek, azáltal, hogy olvasunk, és azáltal is, hogy írunk, vagyis, hogy reagálunk valamire. Hodossy Gyula is ezt teszi. Válaszol. Visszajelez. Mondhatjuk így: üzen. Üzenetére újabb üzenet érkezik. Verseiben kapcsolódik valakihez, valamihez... A műalkotás, a másikunk által létrehozott világ olyan szövedék, amit könnyedén és szívesen hasznosítunk/hasznosíthatunk, amelyhez jó kapcsolódni. Kijelöli a helyünket, kijelöli a kötődésünk azt a közeget, amiben otthonosan tudunk mozogni. Tehát nem csupán főhajtás ez. Az is. De több is annál. Helykeresés. És útmutató. És játék is egyben.”
Petőcz András
Hodossy Gyulát Kürti László Bella István-díjas költő-szerkesztő és Szentmártoni János József Attila-díjas költő faggatta arról, mi és hogyan motiválja az írásra, hogyan működik nála az alkotás folyamata. A friss kötetes szerző elmondta, miként ihlették verselésre a nagy elődök, miként írja bele a versekbe saját világát, saját történetét. Már a pályája kezdetén elhatározta, hogy a számára kedves költők-írók mintájára ő is igyekszik majd azokéhoz hasonlókat alkotni, ezért sokat olvasta, tanulmányozta őket. Megvallotta, előfordul, amikor nem tud a saját maga számára kijelölt úton továbbhaladni. Ilyenkor azt érzi, hogy nem szabad egy-egy gondolatot továbbvinnie, mert egy bizonyos ponton túl már nem tudna, nem lehetne „visszajönni” – az a fonal ott meghalna.
Kürti László, Hodossy Gyula és Szentmártoni János
Mi ennek az oka, mitől fordulhat elő? – tették fel a kérdést a beszélgetőtársak. Hodossy Gyula megosztotta: „1992-ben volt egy balesetem, amikor másfél percig a klinikai halál állapotába kerültem. Ezután másfél évvel kezdtem visszaemlékezni arra, ami akkor történt. Másfél év kiesett az életemből. Az az időszak és az az újraébredés minden későbbi elmélyedésemre rányomja a bélyegét. Nehéz volt elviselni, hogy másfél évről nem tudok elszámolni. Néha még ma is feltörnek ezzel kapcsolatos érzések. Ugyanezt élem át, amikor »belemegyek« egy versbe, egy gondolatba, és »ki kell onnan jönni«, mert még nem értem meg rá.”A balesete óta úgy érzi, minden nap ajándék. Mindemellett megváltozott a viszonya a versíráshoz is.
Dráfi Mátyás színművész
Megtudtuk, ebbe a kötetbe nem került bele valamennyi vers az elmúlt időszakból, de így lett kerek a válogatás, amely nyitottságra, őszinteségre tanít. Hodossy Gyula azt is elárulta: szereti felolvasni a verseit, és nem bántja, ha egy-egy vers nem nyeri el valamelyik ismerősének a tetszését. Az írásnak, versnek ott a helye mindenütt, merjük felolvasni alkotásainkat másoknak, üzente, hiszen ez előbbre viszi a gondolatot, így kommunikálunk. Mondanivalónkat sokszor évtizedeken át rosszul közvetítjük, ezért próbáljuk újra meg újra a másik tudtára adni, egészen addig, amíg sikerül. Ezért is egyfajta őszinte önvallomás a könyv – állapították meg a beszélgetőtársak, majd egy tanulságos gondolattal zárták az estet: „Szeretni kell az írót, mert különben megfagy tollában a tinta.”
Póda Erzsébet
Fotók: Rózsár Vince
Leadkép: Bertók Katalin és Hodossy Gyula
