Szubjektív nézőpontok; A perspektíva melankóliája

Abafáy-Deák Csillag

Szubjektív nézőpontok

A perspektíva pedig hazugság és fikció – állította egykor Giovanni Bertani, a késő reneszánsz korszak olasz festője és építésze. Társai másként vélekedtek. Elhatárolták a teret, végessé tették, lezárták. A futurizmus, a szürrealizmus, az avantgárd alkotói túlléptek a centrális tér felfogásán, a látási centrumot szétforgácsolták, az egész teret felrobbantották.

A Nádor Galéria kiállító termében az absztrahált tér számos műben van jelen. Barabás Márton Perspektíva című alkotásában játszik a formákkal, színezi, hol háromszög, hol négyzet, hol spirál, szabad rendetlenség, valami mégis összetartja az elemeket. Baska Balázs Perspektíva 2022-je a jelen dátumából, évszámából indul ki, kanyarog, ível a kettes szám, minden belefér, sőt a nullába is. Bőségszaru. Baráth Ferenc Perspektíva-plakátja a geometriai formák tükröződését, áthatásait és áthajlásait ragadja meg, mindvégig az áttetszőség határán maradva. A piros szín uralkodik, elfoglalja a teret, holott élen áll.

F. Dobi Ágnes A perspektíva apoteózisa című műve mindennapi élményünkre épít. Alagútban vagyunk. Hol van a fény, hol van az alagút vége? Dereng valami. Megyünk vagy jövünk, várunk valakit, várunk valamit. Az alagút lezárva. Vagy mégsem? Füleki Zsuzsanna üvegbe bújtatja a lépcsőt (Részeg perspektíva). Csak járnunk kell rajta, és mindjárt kijózanodunk. Csavar az alkotásban, hogy nem tudni, az üvegen belül vagy kívül van-e a lépcső.

Gyárfás Gábor fotókból építkezik (Perspektívák), fotók fekete-pirosban. A járás és az idő, az öregedő test és a gravitáció jelenik meg a képkockákon. Tolókocsi, a mozdulatlanság és a mozgás, a helyhez kötés és a kötözöttség. A bot mint segítőtárs. Rényi Katalin Krisztus portréját festi meg (Perspektíva 2022), az alak útmenti pléh-Krisztusként jelenik meg, ezzel is hangsúlyozva, hogy nem az egyház liturgikus cselekményeinek színterében vagyunk.

Matzon Ákos Térkereső II.

Matzon Ákos Térkereső II., 2018-a vonalakat húz, köt össze, mintha egy kottát látnánk, olvasnánk. A rend ritmikája feszültséget rejt magában, mint amikor az információ áramlik, az áramlás dinamikus, véget nem érő. Barabási lab-hálózata. Működik. Kovács Péter Balázs alkotásában (Társak) a geometria maszkot ölt, mintha farsangon lennénk Velencében. Nincs tekintet, csak forma, matematikailag létező valóság. A test és lélek absztrahált jellé válik, összetartoznak.

Guti Soma egy minimalista útjelet hozott létre (No. 1), piros-fehér, háromszög csúccsal, két irányba mozdulhatunk. Kováts Albert labirintust épít (H. Color), két kijárata van, illetve nincs kijárat, csak útirány van, rég elfelejtették, mint egy elhagyott bánya esetében.

A tájkép is jelen van. Hús Zoltán ironikus műve (Tényő) a centrális perspektíva megragadása, kifordítása. A kampó üres, üres a raktár, a kamra, néhány gyümölcs függ zsinóron, sárga, megérett. Hol van a kert, hol van a paradicsom? Egy műterem valósága és absztrakciója, a látás fenoménja. Többes látásé. A művész piciny alakja jelzi, a világ felett nem állhat. Swift nyomán mondhatom, hogy a festő szatírája.

Réső Lajos Valkó

Réső Lajos zsánerképe (Valkó) technikájában is a múltat idézi. Egy összefonódó pár és egy magányosan lépdelő alak a kép középpontjában. Az ég alja rózsaszínű. Idilli kép, zöld pázsittal. Zöld Anikó Osszián homályába vesző oszlopai közé vezeti tekintetünket (Szicíliai emlék). Fenséges romok, mintha Héraklész- vagy Juno-templomot látnánk, amelyből csak hatalmas oszlopok és néhány áthidaló gerenda maradt fenn.

Zsombori Erzsébet üde képe (Central Park) szerint vége a nyárnak, ősz van, kanyargó út vezet a háztömbök közé, még szabad, levegős út, nem fojtogat az üres tér, a távoli épületek szédületes magassága. A földön járunk. Mayer Hella tájképén (Fellegvár VI.) a zöld szín uralkodik, és a dombon nem vár áll, hanem modern szálloda, feléje tartunk, kacskaringós az út, valahonnan távolodunk, vagy valamihez közeledünk. Fellegvár. Nem kártyavár, emlékeinkből is felépítjük.

A Perspektíva című kiállítás számos új és izgalmas értelmezés bemutatására adott lehetőséget a Belvárosi Művészek Társasága művészeinek.

Kovács Péter Balázs képzőművésznek ezúton gratulálok a Kölcsey-díjhoz, amelyet idén a Belváros Önkormányzata a magyar kultúra napja alkalmából adományozott neki kimagasló művészeti tevékenységéért.

Kölüs Lajos

A perspektíva melankóliája

Mindig velünk volt a perspektíva, csak nem voltunk tudatában. Megtapasztaltuk az előfelvetés-nélküliséget, a szabadságot, a távoli nézőpontot. A centrális perspektíva felfedezés, annak a szabálynak a megalkotása és következetes érvényesítése, hogy egyetlen, mozdulatlan szemmel nézünk, és a látógúla síkmetszetét az általunk látott kép egyenértékű megfelelőjének tekinthetjük. A matematikai tér és pszichofizikai tér szerkezete ellentétes egymással. A geometriai tér homogenitása nem jelent mást, mint struktúrájának egyformaságát, mely a logikai feladat, az eszmei meghatározottsága és a jelentése azonosságából fakad. A közvetlen észlelés terében a szerveződés fő irányai: az elöl-hátul, a fönt-lent, a jobb-bal.

            A perspektíva és a fény viszonyát vizsgálja Kron Zsuzsa műve (Kitekintés). Van ebben a kitekintésben valami szorongás, félelemérzés, nem tudjuk, mit is fogunk utunk végén látni, kivel is fogunk találkozni. A figura kicsiny, a táj föléje nő. Sebők Éva fénygömböket, lampionokat állít elénk, elmosódott határokkal, kontúrokkal.

Vágó Magda absztrakt alkotása (Mélyrepülés) a geometrikus elemek játéka, zuhanás, egy fecske érinti a víz hátát. Egy sötét háromszög éket ver a világba, a térbe. Szétválasztja a fényt és a sötétet. Sor Júlia kisplasztikája (Hullám) a mozgás élményét teremti meg, a fölfele mozgásét. Egy harmonika hangja. Fújtat. Lencsés Ida Áramlás című alkotása is a hullámszerű mozgást juttatja eszembe, amikor egy szigetet (egy házat) körülölel a víz, elvág a külvilágtól.

Kováts Albert labirintusba vezet bennünket (Messze túl), mintha nem lenne kiút, a nagyvárosi élet szimbóluma, a jel, amely Möbius-szalagként ölt testet számunkra, se eleje, se vége, csak a négyzet, az osztat, mint egy térkép, rácsozva, igazi börtön. Börtönablak.

            A geometriai építészeti tér is jelen van. Maczkó Erzsébet felfele néz (Nyugati pályaudvar I.), amit lát: harmónia és szimmetria, átlátszó háló, üvegből. A mennybolt, valami tartja. Akár egy csónak a víz alól tekintve. Kelecsényi Csilla montázsa (Romfurt) a templomok világába kalauzol bennünket, az építészeti hangsúlyok és formák, a magasság és mélység, belül és kívül lenni. Romvilág jön?

            A perspektíva víziót is megjeleníthet. Sipos Endre alkotása (Metafizikus vízió VII.) spirituális mű, saját magunkból lépünk elő, lépcsők vagyunk, lépcsőjárók. Alvajárók. Somogyi Pál dizájn-center világot jelenít meg (Stílusok és trendek I–II.), élet-habzsolás, kiapadhatatlan vágyakkal, folyton változó tárgyakkal. Simon Zoltán repülőszőnyegére is felülhetünk (Gondolatok a mártíromságról), valaki megmenekül, vagy épp az a sorsa, hogy mennybe száll.

Réti Ágnes alkotásában a fény sejtelmesen szivárog, még nincs sötét, de nincs világosság sem (Ábrándos pirkadat). Minden lehet, álom is, valóság is. Veszély leselkedik ránk? Szoronganunk kell? Vaja László a kettős látásból indul ki (Vir(l)ág hasadás) A centrális perspektíva szálas, szálakra bontott, egy új világ kezdete, amelyet összetört a futurizmus. Mégis virágzik. Kiss Mihály a feje tetejére állította világot (Messze), egyik forma a másikból következik, hasonlók, egymásba kapaszkodnak, piros-kék, sárga-barna. Ahol a szabadság a rend, / mindig érzem a végtelent. (József Attila) Ebből a keretből kell kitörni.

Fodor Györgyi Szeréna hullámvasútra ülteti a nézőt, fényutakon száguldhat, lebeghet, meggörbült a tér (Pajzs). Einstein jut eszembe. Szerényi Gábor közeli arcot láttat (Arc), az arc mint labirintus jelenik meg, egyben kérdő tekintetként is felfoghatom. Varga-Amár László alkotása ablak az ablakban, árnyék az árnyékban (Képet vivő figura). Eredeti és másolat, nem tudni, melyik is az eredeti.

Szoboszlay Éva a bezártság élményéből indul ki (Körbe-körbe), de ebben a világban szabadon mozoghatunk, lépcsőről lépcsőre, emeletről emeletre.

            Nem maradunk bezárva. A Belvárosi Művészek Társasága ezzel a tárlatával is új perspektívákat nyit művészei számára.