Érkezési oldal

Minenden, és az Elhalasztott vers

Az Elhalasztott vers megírását
egy évvel elhalasztom
a járványhelyzet miatt,
egy év múlva írom meg ezt a verset.

Ha nem írom meg egy év múlva,
egész életet végigkísérő
maradványtüneteim lesznek,

ezért legalább annyit leírok belőle,
hogy el ne felejtsem,

széria,
Lancelot-láncolat,
terepasztal lovagja.

Na jó, még annyit, hogy

a szériában
tetemes mennyiségű hulla,
számot evő szer,
szert evő szám,
szert tevő matatás,
szarrá tévő mutatás.

Le fogok sántulni
az Elhalasztott versben,

s mivel jó mankóhoz idő kell,
egy évnyi tértapasztalat,
időszorításban írom majd,
és persze, hogy kihagyom
belőle a fent említett részeket.

*

Érkezési oldal

Azt hiszem, olyantájt még a Bortanya nyitva,
közelében afféle sírköveket látni,
amelyeket nappal nem is.
Csak Kakot lehet látni,
ha mászni indulunk Boranyával
az alkalmas pincetetőre,
és talán Tófalvát, Dobszát még.

Boranyának mondatja magát
a mászni jól tudó nő,
basszusgitáros
egy májkoldfildszerű zenét játszó együttesben,
a nevük: Érkezési oldal.
Dalszövegeik Verecke-versecskék,
jobb híján ő maga írja.

Átlag negyedévente csal be ugyanabba a bokorba,
szúrós,
vagy én csalom be,
vagy nem is csúszunk, nem is mászunk,
vagy nem is bokor az, ahová becsalom,
vagy nem is bokor, ahová becsal,
vagy nem is az Avasról beszélek,
csak egy átlagos,
mohos sírkőtőről akárhol,
ahonnan úgy indulnak meg
a nem túl soká védő mélyig
bevésett évszámok felé
mesés kötelékben az ibolyák,
mint sürgős esethez a készenléti rendőrcsapat,
otthagynak csakot,
Kakot, nem engedik
sokáig alulról szagolni
a becsalás nyirkának édes illatát.

Álarcos betörőknek hisznek,
pedig csak sáljaink kígyóznak arcaink elé,
váltva heverünk
egymáson az alkalmas pincetetőn,
azt hiszem, avasin.

Kihallgatáskor bevallja,
hogy a vonatvécében sztyuárdeszest játszik,
a repülőében kalauzost.
Azt is, hogy az Avas neki mindenhol vizelde,
úgy csurgat, hogy kirajzolja: Vazulda.

Tízből egyszer Vassulda foly össze,
ezért hálából, ha a leíró részhez érek,
előállok azzal,
hogy a Bortanya zöldes, villogó neonreklámjában
legszebb a lenhaja
és a melle ott mutatós,
Malév-kék poggyász-szemét táskásnak mondja.
Ajka nincs ugyan olyan puha,
mint az utasellátós kókuszrúd,
de halvány bajuszkájáról
üdvösen rémlik fel a reszelék. Szúrós.

Nem zavarja, hogy legalább tízzel több nálam,
tudja, hogy nem túl soká védő mélyig
szerethet belém,
alkalmas borokról, Pilóta kekszről
gondoskodik a tetőre,
verseket csak héberül hóba ír,
amit aztán tükörbe átmásol
egy másik szűz helyre,
felnevet, hogy hamar olvadok a hempergésben,
bízik benne, hogy újra mézelek.

És valóban, újra és újra,
mit nekem a hideg,
Boranyát meleg helyen nem szabad
díványnál betörnöm,
csak itt, az alkalmas pincetetőn,
és búcsúzóul még két és félszer a mohos sírkövek
mesés kötelék-tövében,
mielőtt valahonnan megindul újra a hullaszag,
de arra meg nem édest,
hanem édeskést mond a hekus,

édes és édeskés között lehet annyi különbség,
mint a nő és a Bortanya, hekus és hékás közt,
ezt kifejtem Boranyának,
hogy érveim hatására
betűzzön végre az első hajnali csóva,
szabadjon indulni hazafelé.

Fázom. Kirázásos alapon,
meleg helyen nem szabad sírni a kárpitok alatt.
Itt, a talán mégiscsak-Avason igen,
mégiscsak látni mást is, azt hiszem, a Tiszait.
Azért egy éjjeli pályaudvar
látványától majdnem akkorát lehet sírni,
mint egy lángoló repülőterétől.

Becsalás, beámítás,
ne csak a kezemet nézzék,
beizgat magába, azt nézzék,
beizgatva tartok negyed percig maksz,
az egészem azt hiszem, nem tart ennél tovább,
de az egészemről mára kiderül,
hogy tart életre, ha annyi egy élet,
ameddig visszagondolni érdemes
a közbeeső múltra. Az alkalmas Avasra.
Onnan Kakra, Tófalvára, Dobszára.

Ha maszkot írnék maksz helyett,
s a köz elmúltja nem izgatna,
a belcsalással foglalkoznék.
Azzal, hogy átszervezi a zenekarát,
megkívánja, hogy az új énekes tudjon Vassul.
Fülébe Zorró ólomálmot öntöget,
nem zavarja, hogy mindenki másnak
egy emelettel lejjebb áll a maszkja.

Azzal, hogy a nő helyett kaput,
falat hiába döngetek,
odaátról továbbra is édes bordal rivall.
Csak rímet ne, eseng Boranya,
azt még dalszövegbe se. 
Szokás szerint úgy teszek, mintha nem látnám,
hogy a Bortanya zöldes,
villogó neonreklámjának helyén
ismerős felirat fénylik fel újfent: Arrival.