Étrendkiegészítő

Gyuri ledobja a csomagját a konyhapultra, és behúz a hűvös nappaliba. Onnan szól Kingához, miközben zúg a légkondi, hoztam mindent az ebédhez. A nő belép a szobába, szót sem értek, ne kiabálj! Nem kiabálok, hazafelé a nagy hőségről eszembe jutott a fekete-tengeri nyaralásunk, amikor ott felejtettelek a gumimatracon, és majdnem szétégtél, emlékszel? Kinga rázza a fejét, sosem szerettem a tengerpartokat, aszalódni órákon át, olvasni sem lehet, csak bulvárlapokat. Szerintem lehet, én ott olvastam el a József és testvéreit. Kinga szó nélkül kimegy a konyhába, és rakosgatja a zöldségeket, a nagy betűkkel felcímkézett kosárba helyezi a krumplit, a leveszöldség a pulton marad. Gyuri megáll a háta mögött, segíthetek? Nem várja meg a választ, már kezében a sárgarépa és a hámozó. Tényleg nem emlékszel erre a nyaralásunkra? Melyikre? Amiről az előbb kérdeztelek. Miről kérdeztél? A fekete-tengeriről, akkor azt hittem, végleg szakítunk. Miért kellett volna szakítanunk, nem is voltunk tengerparton. Voltunk, többször is, utoljára a Fekete-tengeren, és akkor is könyörögnöm kellett a szexért, azt is tudom, miért. Nem lehet egész nap szexelni, az ebéd sincs kész. Gyuri átöleli a nőt, de ebéd után lehetne. Egyik sárgarépa legurul a pultról. Kinga bosszúsan veszi fel, látod, még a zöldségek is tiltakoznak, tudod, hogy nem vagyok kész a határidős munkával, többször dobták vissza, nem értem, mi a baj. A férfi újból megöleli, jobban menne, ha elengednéd magad egy kicsit. Kinga ellöki a férfit, miért nem hoztál krumplit? Most ne a krumplival foglalkozzunk, ott van a kosárban.

Gyuri kimegy a konyhából, kezében pohárral tér vissza, a nő kezébe nyomja. Mi ez? Amit tegnap és tegnapelőtt is adtam neked, mert elfelejted az ilyesmit, vitaminos pezsgőtabletta, én is bedobtam egyet. Kinga felhajtja az egészet, nem tudtam, hogy van ilyen tablettánk, te gyűjtögeted a gyógyszereket. Nem gyűjtögetem, ezek nem gyógyszerek, sok mindent pótolni kell. Neked ez a mániád, pótolni, ami elmúlt, vagy ami nem is volt, és ledönteni a nőket. Mi ez a többesszám? A férfi a pultnak támaszkodik, nézi az óráját. A nő gyanakodva feléje fordul, valahova sietsz? Egyáltalán nem, szombat van. Azt hittem, hogy hétfő. Kinga a leveses fazékba helyezi a zöldségeket, benyúl a konyhaszekrénybe, Gyuri messziről is látja az üvegen a pirossal írt nyomtatott betűket: kristálycukor. Két evőkanálnyi landol a fazékban. A férfi magához öleli a nőt, édes levesünk lesz ma, Kinga ismét ellöki, nem látod, hogy mi van, és a tűzhely felé fordul. Tűz van, nem gáz, suttogja Gyuri, de édes, és keze a nő blúzán matat. Kinga kivörösödve néz a férfire, öntsem magamra a forró levest?

Gyuri újból az órájára néz, kis várakozás után bemegy a hálószobába. A redőnyök lehúzva. Óvatosan húzza ki a fiókot. Vakon, tapogatva keres ujjaival, megtalálja a dobozt, megrázza, kiesik egy pirula. Felgyújtja az olvasólámpát, látja a kék pirulán a V kezdőbetűt, visszaejti a dobozba, lábával berúgja a fiókot. Jó fél órája sietségében nem ezt a fiókot húzhatta ki. Pár másodpercig mozdulatlanul ül az ágyon. Kihúzza a felső fiókot, az orvosságos doboz felirata jól olvasható: Cavinton forte, megrázza a dobozt üres. Kinga hangját hallja, kimegy a konyhába. A nő mesélni kezd, eszembe jutott a tengerparti kalandom, nem a legjobbkor történt, ömlik belőle a szó, beszél, beszél. Gyuri nem hallja, nem akarja hallani. A konyhaszekrényből kiveszi a whiskys üveget, Kinga üres poharába tölt néhány kortynyit. Már délben is iszol? hallja a felesége hangját. Tölt magának is egy pohárral. Nem issza ki. A leves kifut a fazékból.