Szellemi hazaút

Mit jelent napjainkban a magyar néprészek önrendelkezéséért folytatott küzdelem? Lehet-e költészettel tenni a magyar érdekekért? B. Szabó Péter Szabadság és önrendelkezés című kötetéről beszélgetett az Országos Idegennyelvű Könyvtárban az alkotóval Csisztay Gizella és Mandics György.

Csisztay Gizella az est felvezetésében elmondta: évtizedek óta ismerik az alkotót a régi MDF-irodából, ahová az emigráció írói rendszeresen ellátogattak, és tevékenységüknek köszönhetően élénk kulturális kapcsolatok működtek a határon túli kisebbségek és az anyaországi magyarok között. Rengeteget tettek a határon túli magyarok sorsáért, ahogy például a nagykárolyi református templom felépítését is támogatták. A Svájcban élő B. Szabó Péter Luganóban szervezett magyar irodalmi kört, amelynek berkeiben számos irodalmi, elméleti, közéleti konferenciát tartottak. B. Szabó Péter jelen könyvében mindennek a történetét megírta, s nem utolsósorban saját koncepcióját tárja fel az olvasó előtt az önrendelkezésről, szabadságról, lehetőségeinkről és korlátainkról.

A szót átvéve Mandics György elmesélte: B. Szabó Péter kezdettől az a fajta gondolkodó és vezető volt az emigrációban, aki nem csupán szép megnyitóbeszédeket kívánt tartani, hanem mindig arra törekedett, hogy valami megfoghatót is létrehozzanak. Még a költők közül is azokat támogatta, akik valami újjal, ízlésformálóval jelentkeztek – például Major-Zala Lajost, aki egy esztétikai akadálynak, a nemiség tabuszavainak – ment neki bátran. B. Szabó költészetében kiemelt szerep jut a szülőföld, a család szeretetének – hangsúlyozta Mandics György –, ám ezt nem zavaró, elfogult tömjénezéssel önti szavakba, hanem költői távolságtartással. Mandics György kiemelte az is: Péter rengeteget költött magánvagyonából a magyarságra – fesztiválok, estek szervezésére, könyvkiadásra, alkotók támogatására. Csisztay Gizella e ponton szúrta közbe: épp előző nap mutatták be a Török Intézetben Szőcs Géza törökül megjelent verseit, s ezen az esten hangzott el, hogy Péter és felesége csempészték be Svájcba Szőcs Gézát, ahol esteket, találkozókat szerveztek a másfél évig ott élő költőnek. A mai világban különösen nagy szerepe van az ilyen kulturális menedzsereknek – jellemezte barátjuk tevékenységét Mandics György.

Csisztay Gizella arra kérte B. Szabó Pétert, meséljen politikai ars poeticájáról, mit jelent a magyar önrendelkezésért folyó harc, van-e még értelme. A költő konkrét példával válaszolt: Bolygó magyar című verseskötete kapcsán Mandics György említette Major Zala Lajos nevét, aki 1951-ben az aknamezőkön át átszökött Ausztriába, és Svájcban kötött ki. Sokkal inkább nemzetközi költő kívánt lenni, mint magyar, ám sikerült őt „átszellemiesíteni” – mesélte B. Szabó. Magyarságközpontú könyvei irányt mutatnak abban, miként segíthető a magyar megmaradás a költészet erejével. Katarzis című verseskötetének címe arra a megtisztulásra utal, amely a nemzetköziségtől a magyar érdekek felé fordulást tükrözi. B. Szabó Péter felolvasta Major Zala Lajos Bolygó magyar című versét, melynek már felütése is lírai vallomás: „Hazát elhagyni nem könnyű, / de nem mindig kettőn áll a vásár. / Van úgy, hogy a haza néma, tehetetlen, / de hányszor a haza kergeti el fiát!”

Mint az alkotó elmondta, nem irodalmárként indult, mert a szegényes, paraszti környezetben a szülők részben a földművelésben akarták megtartani a gyermekeket. B. Szabó Péter fiatalsága idején azonban már az ipari pálya jelentette a jövőt; ő maga gépipari technikumot végzett, később a csehszlovák hadseregben lett katona. Ebben az időben Prágában jelent meg négy cseh író Kétezer szó című röpirata, amelyben sürgős rendszerváltozást követeltek. B. Szabóhoz is elért ez a kiáltvány, gondolatainak maga is terjesztője lett. Demokratizáló gyűlések szervezőjeként, majd szövetségek alapítójaként tevékenykedett, ennek eredményeként sikerült elűzniük a közéletből az ortodox kommunistákat. Miután súlyos fenyegetéseket kapott, sikerült elhagynia Csehszlovákiát, így került Svájcba. Ám, mint hangsúlyozta, ide is magával vitte azt a feladatát és kötelességét, hogy az elszakított területen élő magyarok önrendelkezéséért – vagyis autonómiájáért – élete végéig harcoljon. Ennek elnyerésére a Székelyföldön van a legjobb esély, mutatott rá B. Szabó. Jó példaként épp Svájcban játszódott le egy nemrég egy sikeres önrendelkezési folyamat: Jura kanton népének autonomizációja.

Csisztay Gizellával mindketten elnökségi tagjai az Erdélyi Szövetségnek, folytatta a szerző, amely hamarosan kiadja a jurai önrendelkezési folyamat történetét, és konferenciasorozatot is rendeznek a témában. Céljuk, hogy a magyar kérdést nemzetközi napirendre tűzzék, s hogy azt az Európai Unió más európai kisebbségek igényeivel együtt tárgyalja. Bár egyelőre zárójelbe került a népszavazás joga a hovatartozásról, nem szabad feladni a harcot. Ha az Európai Unió azt követné, amire alakult, már rég engedélyeznie kellett volna a népszavazást. Lényegében ez az elképzelés B. Szabó Péter személyes ajánlása a konszenzus és az alternatív megoldások megteremtésére.

Életrajzára visszatérve a Luganói Tanulmányi Napokat egyfajta iskolának írta le a maga pályáján, hiszen rengeteget merített az ott összegyűlt tudósok, újságírók művészek esszéiből, melyeket tanulmánykötetek formájában adtak ki, és átcsempészték Magyarországra. A Svájci Magyar Irodalmi és Képzőművészeti Kör azért született, hogy pódiumot teremtsen a magyar alkotóknak, akiknek nem volt pénze a drága nyugati kiadókat megfizetni. Az író arra is rámutatott: hazatérése szellemi formában, e mostani könyv alakjában valósult meg, de a Jura-önrendelkezésről is nyomdában van már egy kötete, az is e „hazaút” része.

Az est második részében Csisztay Gizella és a szerző felolvasott a kötet elején és végén található idézetszemelvényekből. Így többek között arról, hogy „az emigránsok nem mentik meg nemzetünket, de megmaradásáért sokat tehetnek. Nem a szabadság, egyenlőség és testvériség adatott meg számunkra, hanem a tér és az idő, amelyben ezeket az értékeket valóra válthatjuk. (...) Ha nem sikerül a teret kitöltenünk, mások foglalják el és formálják a maguk arculatára.” Majd az író saját művéről: „Csupán mozaikokat rakhattam ki (...), és mint minden mozaik, írásom is fogyatékos.” Nem egy súlyos mondatot hallhatott a közönség, többek közt: „Nem a két háború közt, most szakadt ketté a magyar szellemi élet.” B. Szabó Péter Kerényi Károlyt is idézte: „Nem földönfutók vagytok, hanem diaszpóra.” Majd zárásképp egy alapvető gondolat: „Az önrendelkezés szent és elidegeníthetetlen, nem kiválasztott népek exkluzív joga.”

Az est végén Mandics György és B. Szabó Péter megvitatták a jurai önrendelkezés tanulságait, az alkotó pedig befejezésül felolvasta Levél haza és Késő hazatérés című verseit.

Laik Eszter

Köszönettel tartozunk az Országos Idegennyelvű Könyvtárnak és Madarász Tímeának a közreműködésért, valamint az esemény videós rögzítéséért.