Az Országos Idegennyelvű Könyvtárban mutatták be B. Szabó Péter Bolygó magyar című verseskötetét. A szerzővel Csisztay Gizella és Mandics György beszélgetett.

A magyar költészet német fordítása ma kényes ügy. Kényes, mert ebben is érvényesül a „kultúrharc” (Kulturkampf), mely előírja, hogy milyen költők felelnek meg a nyugati „vonalas” költő eszményének. Fontos ismérve annak, aki megjelenhet, hogy nem írhatja le: szereti hazáját, anyanyelvét, történelme hőseit. Ha pedig mégis leírja azt, hogy „magyar”, minimum elönti az epe.

Mandics György az Ünnepi Könyvhéten az Irodalmi Jelen (K 11-es) standjánál szeptember 3-án, pénteken, 15 órakor dedikál.

Mandics György és Szergej Pantsirev új köteteit ismerhették meg az érdeklődök az Országos Idegennyelvű Könyvtár nyári estjén, amely a barátságok jegyében telt. Az Irodalmi Jelen Könyvek gondozásában megjelent művek egy sorsfordító időszak lenyomatai.

Betegségem története, azaz majdnem kerek harminc napig tartó kálváriám a Covid-kórházakban – először a kistarcsai nagy Covid-kórházban, majd a Szent László járványkórházban – 2020. november 20-ától december 20-áig tartott. E könyvet 2020. december 21-étől 2021. február 20-áig írtam Budapesten, Mátyásföldön. A szöveg nem helyszíni riport, hiszen nem volt nálam sem magnó, sem jegyzetfüzet, nem jegyeztem fel dátumokat, neveket is csak alig, mivel az idő egy részét – majdnem a felét – egyfajta félálomban éltem meg. Így rögzült minden emlékem, valóság és álom határán.

meditálsz, hogy, ha e helyet
szállták meg az előjelek,
lenne viták csomópontja –
s indulsz a városba vissza.

Szeptember 10-én hunyt el Szőcs István. Kincses Elemér gyászbeszét és Mandics György megemlékező írását olvashatják az alábbiakban.

Nikolits Árpádnak két hazája volt, abban az értelemben, ahogyan a Nobel-díjas lengyel költő, Czesław Miłosz gondolja: haza az, amelyet szeretünk. És Nikolits Árpád számára ez a két haza: Várad és Európa.

a házak közt
egy út húz el sietősen
csak ő emlékszik még
hogy az örökkévalóság nagyon-nagyon régen falun született

Peter Gehrisch német költő-író vendégeskedett Budapesten, ahol bevallása szerint a legszívesebben tartózkodik az általa ismert vagy lakott városok közül. A Magyar PEN Club estjén az író készülő regényéről beszélt a közönségnek, Bak Rita és Mandics György tolmácsolták szavait.

Hangszerem a lélek,
Alig hallszik, pendül,

Tatjana Zsitkova Lettországban élő orosz költőnő vendégeskedett az Országos Idegennyelvű Könyvtárban, ahol nemcsak verseit hallgathatta meg Mandics György fordításában a közönség, de egy kicsit az esős-ködös rigai utcákra is odaképzelhette magát.

Gheorghe Vidican 1953. július 27-én született Petegden, Bihar megyében.

a csend a falnak dőlve áll a boroskancsók a pincérnő borravalóját szagolgatják a karmaikat a kávézaccba merítő kutyák ugatása számadásra hívja az éjszakát foszforeszkáló véremen bugyogva haladnak át a szavak

• Böszörményi Zoltán versei: Játék a tűzzel, A sorsom olvasom
• Nagy-Laczkó Balázs: Testvér (próza)

A magyar költészet alig ismert, egészen korai nyomait tárta fel hallgatósága előtt Mandics György, akinek előadását népdalok, citera- és gitárjáték, valamint vetített képek is színesítették a Magyar Művészeti Akadémia estjén.

„Varga Melinda kötete azzal több kortársai lírai vallomásainál, hogy nemcsak érzéseket közvetít, hanem drámai helyzetképeket is megrajzol” – állítja Mandics György Varga Melinda Sem a férfiban, sem a tájban kötete kapcsán.

„Bízvást osztható Orbán János Dénes véleménye, aki Sántha Attila kitüntetésekor a Janus Pannonius-ünnepség keretében kifejtette, hogy ez a szótár nemcsak szótár, hanem egyfajta erdélyi novella- és versgyűjtemény, mely az erdélyi szavak kapcsán utazást tesz lehetővé az erdélyi magyar nyelv tündérvölgyében.” – Sántha Attila monumentális vállalkozását, a Bühnagy székely szótárt Mandics György mutatja be.

A Katedrális előtt égtek a gyertyák. Sötétbe öltözött, meg­gör­nyedt em­berek tér­deltek a hideg köveken, a szanaszét heverő töl­tény­­hü­ve­lyek furcsa januári ava­rában. Az író végigment a városon, szü­­lő­vá­rosán, Temesváron, ahol a főtér most golyók lyugatta sze­cessziós bér­palotái meredeztek, mint valami rejtélyes ra­gyavert öre­gek, akik mereven bámultak maguk elé műanyag­fóliákkal seb­tében bepótolt ablak­üre­ge­ikkel, mit sem értve, mi történt, mi za­varta meg ed­digi vál­toz­tat­ha­tatlannak tűnő életrendjüket.