Megtalált aranykor
Toót-Holló Tamás Aranyhajú hármasok című drámakötetét mutatták be a Nemzeti Színházban, ám ezúttal sokkal többről szólt az esemény, mint a szokásos könyvpremierek: rengeteg izgalmas információ hangzott el a műből készülő folkoperáról, valamint az ősi magyar mesekincs titkairól.
Igazi időutazáson vehettek részt azok, akik jelen voltak a Nemzeti Színház Kaszás Attila-termében zajló esten, ám nemcsak az időkereket pörgették vissza a beszélgetők a magyar őstörténethez, de a szellemi szférákon át is utazást tehetett a közönség. A pódiumon Vidnyánszky Attila rendezőt, a Nemzeti Színház főigazgatóját, Toót-Holló Tamás írót-irodalomtörténészt, valamint Bársony Bálintot és Elek Norbertet, a készülő darab zeneszerzőit köszöntötte Völgyi-Tóth Zsuzsa műsorvezető. A nézőtéren jelen volt Toót-Holló Tamás állandó kiadója, Szondi György is.
Hogy a nézők rögtön ráhangolódjanak a beszélgetés témájára, nyitányként az Aranyhajú hármasok című crossover folkopera (hogy ez a műfaji megjelölés pontosan mit fed, kiderült később) kulcsdalát hallgathattuk meg. Ebben három leány szájából három ígéret hangzik el – ősi magyar tündérmesék fontos motívuma ez –, hogy mire lennének készek, ha a király feleségül venné őket. A legkisebb lány ajánlja a legszebbet: az aranykor visszatérését. A dalt Kubinyi Júlia, Simon Panna Bogi és Czigány Judit adta elő.
S hogy milyen érzés volt most így látni-hallani ezt a produkciót, azt Elek Norbert zeneszerző és Toót-Holló Tamás fogalmazta meg a legpontosabban: újra és újra lenyűgözi őket, hiszen minden lélektől lélekig ér, s ebbe beleborsódzik az ember háta.
Vidnyánszky Attila nagy taps kíséretében tette meg a bejelentést, miszerint a jövő évadban láthatja a közönség a prózai műből készült folkopera bemutatóját. A rendező-igazgató elmesélte, hogyan került kapcsolatba a szerzővel, akinek műve sok más szöveg mellett „kötött ki” az asztalán. Vidnyánszky felismerte az alkotásban rejlő lehetőséget és értéket, hiszen témája tökéletesen illeszkedik a Nemzeti Színház koncepciójához, mely szerint a saját gyökerekből táplálkozó színpadi világot igyekeznek újjászülni. Évtizedekig hol a szovjet, hol a német színház jelentette a mintát Magyarországon – tért ki rá Vidnyánszky Attila –, itt az idő tehát, hogy autentikus magyar hangot szólaltassanak meg a színpadon. A rendező reményét is kifejezte, hogy sok változat születik majd a műből, „ez azonban a mi változatunk lesz” – utalt a készülő előadásra. „Most fogan meg bennem, egyelőre egy szent és szűz stádiumban vagyok” – tette hozzá Vidnyánszky, aki épp ezért egyelőre nem árult el részleteket a terveiből.
De vajon nagy bátorság kell-e egy kortárs alkotás műsorra tűzéséhez? – vetette fel Völgyi-Tóth Zsuzsa. A rendező válasza egyértelmű igenként szólt: elszoktatták a magyar nézőt ezektől a daraboktól, s ez nagy bűne a színházcsinálóknak. Nagyszínpadra alig kerülnek új, kortárs magyar színművek. S hogy milyen „társaságba” kerül majd az Aranyhajú hármasok? „Nagyon rég volt olyan, hogy Tragédia, a Bánk bán és a Csongor és Tünde egyszerre volna műsoron – emlékeztetett a rendező. – Ez a mérce, ezek mellé válogatunk darabokat. Persze az volna jó, ha a bemutatók fele kortárs volna.” Az Aranyhajú hármasok egyébként több mint színpadi mű – tette hozzá a rendező. Ő maga utoljára akkor érezte ezt a csodát, amikor Juhász Ferenc művével, A szarvassá változott fiú könyörgésének színpadra alkalmazásával kezdett foglalkozni. Itt most ahhoz hasonlóan „titkok, kincsek, kapuk nyílnak meg”.
Újabb dal hangzott el a darabból, a Magamnak marasztom, amely a király apjának vívódását mutatja be. Az ősz öreget arra kényszeríti a fia, hogy unokáját, az aranyhajú fiút vigye ki az erdőbe, és gyilkolja meg. Ám az öregben él az aranykori ösztön: nem engedi elveszejteni a fiút. A felkavaró dalt Molnár Levente kiváló előadásában hallgathatták meg a jelenlévők.
A műsorvezető Toót-Holló Tamást szólította meg, aki az ősi magyar csillagvallást kutatja, s e művében egyfajta mítoszrekonstrukciót hajtott végre. Az író elmondta: mintha elfelejtettük volna ezt az ősi kincsünket, holott mondókáink, meséink, gyermekdalaink is őrzik. Gondoljunk csak a „Nyitva van az aranykapu, csak bújjatok rajta” sorra. „Íróként, irodalomtörténészként, folkloristaként a magyar ősiség szellemi kincse búvárának tudhatom magam – fogalmazott a szerző, aki prózaíróként a garabonciás diákok körüli hiedelemvilágot tárta fel, illetve a régi magyar naphéroszokat igyekezett felfedezni Fehérlófiától Virág Péterig. Mint Toót-Holló elmondta, ezek közül az aranyhajú gyermekek a legizgalmasabb szellemi jelenések, megistenülő lények. Azért kell a műben rejlő üzenetet újraéleszteni, mert a magyar ősmítoszban a megmaradás olyan titkai rejtőznek, amelyekből ma is okulhatunk. Az aranyhajú lányokat megölik, de mégsem pusztulnak el – csodás metamorfózisok során újra meg újra visszatérnek közénk. Az aranyhajú fiút kikergetik, ám ahelyett, hogy odaveszne, oltalmazza őt a vidék. E történetben nem a magyar megmaradás a misztikus változata rejlik – magyarázta az író –, hanem a Prohászka Lajos által tipizált bujdosó magyar sors. És ha valamikor ezt el kell mondani, ebben a világban muszáj.
Toót-Holló Tamás bemutatta mű a weboldalát is, amely nem egyszerűen információs oldal, de a magyar ősiség kincseit bemutató gazdag tudástár is. Fellelhető itt digitalizált mesekatalógus, valamint a meseváltozatok lenyűgöző Kárpát-medencei térképe. A téma átvitt értelmű feltérképezésére is rákérdezett Völgyi-Tóth Zsuzsa: hol tart most a szerző a kutatásokkal? Toót-Holló elárulta: trilógia lesz a műből, a történettel haladnak előre az Árpád-korban. Ez a mese kiváltképp otthon van a Kárpát-medencében: a magyar népi vallásosság révén azt is tudhatjuk, hogy egy istenbéke formájában érkezett el hozzánk – olyan variánsai is élnek, amelyekben Jézus, Szent Péter és Szűz Mária jelenik meg az aranyhajú gyermekek körül. Ugyanakkor a világ bármely pontján előadhatják a történetet, azt érteni fogják, hiszen az elveszett aranykor tudása minden kultúrában jelen van. Nekünk, magyaroknak persze van egy sajátos metatörténeti olvasatunk, amely az Árpád-korról szól – hangsúlyozta a szerző.
A Nincs oda az igazság című dal az első felvonás fináléja, amikor is két aranyhajú lány találkozik az aranyhajú fiúval, ezt segíti Tündér Ilona, akinek szerepében Szemerédi Bernadett tündökölt.
A dalról Bársony Bálint zeneszerző elmondta: a darab egyik legmélyebb, legsúlyosabb pillanata. Bársony Bálint beavatott a darab zenei hátterének megszületésébe is: „Toót-Holló Tamás akkor hívott fel, amikor A völgy hangjai című zenedarabunk eljutott hozzá, és felvetette, hogy lenne egy megzenésítendő szövegkönyve.” Így talált egymásra zene és próza, és jött létre belőle a lenyűgöző folkopera. Rögtön fel is csendült az Eltelt tőlem minden vígság, a király dala, aki visszanyerte az aranykor-tudatot, vagyis éneke a szellemi megvilágosodás dala – ezt Vadkerti Imre adta elő.
Elek Norbert jelentős külföldi filmek hangszerelője is, ám ebben a darabban most különleges hangzásvilágot állítottak elő. Mint a művész elmondta, a népi hangszereket keverték a modern és szimfonikus instrumentumokkal – innen a crossover elnevezés. Azt kutatták, melyek azok a hangszerek, amelyek a magyarság vándorlásakor voltak jelen. A zeneszerzők végezetül az előkészületek néhány kedves momentumába is beavattak – például, hogy a kezdeti feléneklésnél a női szólamokat Elek Norbert vállalta magára. S volt valami, amiben Toót-Holló Tamással is teljes összhangban nyilatkoztak meg: hogy csodálatos élmény számukra egymással, a csapattal és a – részben az esten is látott-halott – kiemelkedő tehetségű művészekkel dolgozni.
