Az emberiség koronája a nő

Verses-zenés, kiállításmegnyitóval egybekötött esten ismerhette meg Varga Melindának, lapunk munkatársának A fásult kebelnek nincs költészete (verses krónikák az erdélyi irodalmi életről) és Tizenkét kagyló című verseskötetét a budapesti közönség a Magyarság Háza szervezte esten az Aranytíz Kultúrházban.

Az összművészeti est célja az volt, hogy a kortárs irodalmat közelebb vigyék az olvasókhoz, Várnagy Andrea, Liszt Ferenc-díjas zongoraművész játékára Varga Melinda zömében a két legutóbbi kötetéből olvasott föl verseket. A nagyérdemű miközben a miniszínházi produkciót hallgatta, megtekinthette a Tizenkét kagylóhoz készült illusztrációkat is, amelyet Szekáry Zsuzsanna képzőművész, újságíró készített. Az est házigazdája, Böszörményi Zoltán, lapunk alapító-főszerkesztője, Babérkoszorú- és József Attila-díjas költő ünnepi hangulatban köszöntötte az érdeklődőket, és jó érzékkel világított rá a kötetek sarkalatos pontjaira.

„A szerelemben nincs nyugalom, mert az, amit elértünk, csak egy újabb kiindulópont ahhoz, hogy még többre vágyódjunk” – írja Marcel Proust Az eltűnt idő nyomában című regényfolyamában, mintegy választ adva arra, miért kell szenvednie a költőnek, írónak. Miközben az élet hóbelevancait cipeli, miért kell szükségszerűen visszapillantania, leltárt készítenie, átvilágítania saját múltját és jelenét.

Varga Melinda legutóbb megjelent köteteinek versanyaga kapcsán az előbb említett folyamatok segítségével tehetjük fel akaratlanul is a kérdést, eljut-e a költő a remélt katarzishoz, megtisztul-e a test és a lélek, eljut-e egy olyan nyugalmi egyensúly-állapotba, amelyben meg lehet pihenni, erőt gyűjteni egy újabb megmérettetéshez.

Kiforrott költői teljesítménnyel állunk szemben A Pacsirta és a Sas utca sarkán, A fásult kebelnek nincs költészete, a Kifordított ég, és a Tizenkét kagyló című, egymás után napvilágot látott kötetekben. Többször az az érzésünk, a költő a Heszperiszek kertjét látogatja, de nem az aranyalmákat kereső Héraklésszel találkozik, hanem az idővel, melynek „emberöltőnyi” szemantikája a pillanat szikrájában vész el. Az idő paradigmájában a lét értelme fogalmazódik meg, és magasodik a galaxisok fölé” – vezette be a zongorajátékkal egybekötött verselőadást.

A felolvasást követően Böszörményi Zoltán a zongoraművészt is megszólította.

Várnagy Andrea először vállalt ilyen típusú felkérést, s mint elmondta, nagy megtiszteltetés volt számára, hogy egy ilyen összművészeti eseményen vehet részt. „Vers és zene Istennek olyan ajándékai, amelyeket azért kaptuk, hogy átadjuk közönségünknek a művészetek szeretetét” – fogalmazott a zeneművész.

„Örömből, keservből dalforrás fakadhat, / Az elpattanó szív még egy hangot adhat: / De amikor ízenként zsibbad el érzete; / A fásult kebelnek nincsen költészete” – idézte Böszörményi Zoltán Arany János 1852-ben kelt, Hiú sóvárgás című versének egy részletét, melynek utolsó sora lett Varga Melinda egyik, közelmúltban megjelent kötetének címe. A rendhagyó összeállítás a kolozsvári irodalmi élet verses krónikáit fogja össze. Az olvasóban óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy közel ötszáz évvel Tinódi Lantos Sebestyén énekes-verses krónikái után vajon miért adja a fejét egy huszonegyedik századi költő ehhez hasonló vállalkozásra. Míg Tinódi a török bitorolta Magyarország történéseiről számolt be, addig Varga Melinda a kincses város lüktető irodalmi életét választotta krónikái tárgyául. Az esten kiderült, hogy a szerző lehetőséget látott a műfaj megújításában, ráadásul rengeteg megörökítésre érdemes élmény érte ezeken a beszélgetéseken. Az ötlet pedig jó gyümölcsöt termett. Az Irodalmi Jelen alapító-főszerkesztője kiemelte, hogy a költő e merész vállalkozása témában és látásmódban kétségtelenül egyik legerősebb kötetét eredményezte. A gyűjtemény két ciklusból áll, az elsőnek a Költőnek lenni rock and roll, prózaírónak kínszenvedés, a másodiknak, amely alkalmi verseket tartalmaz, A mindenség ingujjban címet adta.

Az est további részében Varga Melinda legújabb, Tizenkét kagyló című kötete került a középpontba. A kötet illusztrátora, Szekáry Zsuzsanna képzőművész elmesélte, milyen megtisztelőnek tartotta, amikor a költő felkérte őt verseinek illusztrálására. „Melinda versei közel állnak hozzám, ahogyan ő maga is. A felkérés hallatára izgatott lettem, és rögtön tervezni kezdtem. Az alkotófolyamat sokáig, közel egy éven át tartott, s bár legfőbb ihletforrásaim a versek voltak, új impulzusoknak is teret adtam.” A művész hozzátette: szerencsés együttműködésüknek köszönhetően minden egyes festmény visszaadja azt a hangulatot, amelyet a versek árasztanak, hiszen a költő teljesen megbízott benne, Szekáry Zsuzsanna szabad kezet kapott az alkotási folyamatban.

A kötetbemutató zárlataként az est moderátora a Tizenkét kagylóban jelenlévő asztrológiai, mitológiai képzettársításokra, valamint a versek soraiban megbúvó szenzualitásra hívta fel a figyelmet. Nem véletlenül kapta a kötet alcímét: Asztrológiai-mitológiai útmutató férfiaknak a nőkhöz. Mint Varga Melinda fogalmazott: a tizenkét csillagkép és a tizenkét gyönyörű nőtípus bemutatásához a mitológia, az asztrológia és a szenzualitás a legjobb eszköz, hiszen mindannyian testből vagyunk, és mind voltunk, vagyunk és remélhetőleg leszünk szerelmesek. A szerelemben pedig nincs nyugalom, mert az, amit elérünk, csak egy újabb kiindulópont ahhoz, hogy még többre vágyódjunk. A szenzualitásban és a szerelemben tabuk sincsenek. A szerelem a vágy koronája, míg az emberiség koronája a nő – zárta szavait a költő.

A népes számú közönség a megvásárolt kötetek árával egy kárpátaljai gyermekművészt támogatott. Varga Melinda célja ugyanis az is, hogy ebben a nehéz időben azokat a nemzettársait is támogassa, akiknek a szülőföldjén most háború zajlik.

Szöveg és fotók: Szalai Klaudia

További képek a lapozható galériában!