Bábel csendjében megszólaló vers

Bábel csendje címmel rendezték a Magyar Múzsa szerkesztőségében közép- és kelet-európai költők bemutatkozását, ahol Csisztay Gizella és Mandics György hozta közelebb a közönséghez a számos nyelvet képviselő jeles alkotókat.

A Magyar Újságírók Közössége és Magyar Nemzeti Írószövetség nevében az utóbbi szervezet elnöke, Madár János köszöntötte az összegyűlt érdeklődőket és vendégeket. Az elnök örömét fejezte ki, hogy egy olyan találkozónak adhatnak helyet, ahol igazi barátságra épülő kapcsolatok fűzik össze a jelen lévő költőket. Madár János épp ilyen fontosnak tartotta azt is, hogy ezek országokon, nyelveken átívelő szövetségek, ily módon egymást erősítik és építik.

Csisztay Gizella elmondta, az itt ülők valóban mind ismerik egymást és fordítják is egymás műveit. S hogy miképp állt össze ez a kis társaság? „Ahogy Puskin szerint az orosz irodalom Gogol köpönyegéből bújt elő – folytatta Csisztay Gizella, aki maga is jeles polonista –, mi egy varsói fesztiválból bújtunk elő huszonhárom éve.” Ezt a bizonyos fesztivált, ahol közép-európai költők találkoztak, a nemrég elhunyt Alexander Nawrocki hozta létre és rendezte meg évente kétszer. „Az egyik ilyen alkalom után meghívtak bennünket Resicabányára – mesélte Csisztay –, és ott ismertük meg a jelen lévő költők java részét.” Arra is választ kaptunk, miért éppen „Bábel csendje” lett a címe ennek a bemutatósorozatnak, amelynek a Magyar Múzsa szerkesztősége csupán első állomását jelenti. A költők csendre vágynak, békére – fogalmazott Csisztay Gizella –, nem akarnak háborút, viszont alkotni szeretnének. Az orosz angolokat fordít, a lengyel németeket, a román oroszokat – és folytathatnánk a sort. Valamennyi jelen lévő költő szülőhazáján kívül több más országhoz is kötődik, egyfajta élő hálózatát hozva létre ezzel az irodalomnak.

S hogy ez a „hálózat” a művészeti kapcsolatokon túl milyen hatékonyan tud működni akkor is, ha a másiknak nyújtandó segítségről van szó, arra Csisztay Gizella példaként említette, hogy amikor Jerzy Paruszewski lengyel költőt (ő épp nem volt jelen a budapesti eseményen) eltávolították a munkahelyéről, akkor többen közbenjártak az érdekében, és megfogalmaztak egy levelet a helyi polgármesternek, többek között Böszörményi Zoltán is latba vetette tekintélyét mint költő, író, fordító, kiadó- és laptulajdonos, mecénás. A szavukat felemelő szövetséges barátoknak köszönhetően Paruszewskit visszavették a munkahelyére.

Szikszay Levente zongoraművész egy Debussy-darabbal vezette át a hallgatóságot a költők bemutatásához, melynek során Csisztay Gizella egyenként is mondott néhány mondatot a jelen lévő alkotókról.

Peter Gehrisch drezdai német költő, sok éve azonban Lengyelországban él, egy Szudéták-beli kisvárosban – tudtuk meg Gizellától. Korábban a legnagyobb drezdai irodalmi folyóirat főszerkesztője volt. Közép-európai költőket fordít, Cyprian Norwid legjelesebb tolmácsolója – Norwid a lengyel irodalom legnagyobb romantikus váteszeinek egyike, Petőfihez mérhető nagyság. Peter Gehrisch új, magyar nyelven megjelent regényét épp a Magyar Múzsa-beli est napján vehette a kezébe a szerző. Ebben a regényben Gehrisch gyermekkorának legtraumatikusabb eseménye, a drezdai bombázás elevenedik meg egy hároméves kisfiú szemszögéből elbeszélve. Gehrisch számos irodalmi díj birtokosa, a szerbek, a lengyelek, a románok, a németek is elismerték már munkásságát. Ő ülteti át németre Mandics György verseit is. Mohai Gábor előadóművész A német egyesülés napja című verset adta elő Peter Gehrischtől, majd a szerző németül is felolvasta ugyanezt.

Mandics György József Attila-díjas, Herczeg Ferenc-díjas költő, író, fordító, nyelvész, aki nemrég vehette át a Magyar PEN Club nagydíját is. Az eredetileg matematikus alkotó a temesvári forradalom résztvevője volt; a történelmi jelentőségű eseménysort fel is dolgozta egy regényében. Húsz éve él Budapesten, és állhatatosan dolgozik nemcsak saját művein, de mások fordításán is. Mint felesége, Csisztay Gizella elmondta, Mandics György napi 12–14 órát ül az íróasztalnál. A rovásírás legnagyobb tudora ma Magyarországon, kutatásait Róvott múltunk című, háromkötetes művében dolgozta fel. Mohai Gábortól a költő Sztochasztikus lánc című versét hallgathattuk meg, amely nem más, mint mesterien lírába és tudományba öltöztetett önéletrajz.

Szergej Pantsirev moszkvai születésű költő kilenc éve él Budapesten, ő választotta Magyarországot hazájául, mert annyira megkedvelte egykor a fővárost. A Magyar PEN Club tagja. Ő is műszaki egyetemet végzett, mint többen a jelenlévők közül, informatikus, mégis az irodalom felé kanyarodott el az élete. Mint Csisztay Gizella elmesélte, Pantsirevet annak köszönhetően ismerték meg, hogy amikor meghívtak két orosz költőnőt egy budapesti szereplésre, ők elhívták magukkal Szergejt, és úgy mutatták be, mint legjobb angol fordítót az oroszok között. Pantsirev igen széles körű műveltségű és érdeklődésű költő, felesége, Anna Vladi – aki szintén jelen volt a közönség soraiban – festőművész. Pantsirev magyar nyelvű verseskötete, a Rövid hullámok az Irodalmi jelen Könyvek gondozásában jelent meg, a verseket Mandics György és Lángi Péter ültették át magyar nyelvre. Ezek közül a Válasz nélkül című költeményt hallgathattuk meg magyarul, majd oroszul, amelyben jól megmutatkozik a költő lírai képekre fogékony, a világ legapróbb rezdüléseit is érzékeny „antennákkal” észlelő alkata.

Traian Pop román költő, Mandics Györggyel még Temesvárról ismerik egymást. Pop Brassóban született ugyan, Temesvárott végezte a műszaki egyetemet – erősítve a csapat eredendően műszaki beállítottságát –, jelenleg Stuttgart mellett él. Harminc éve vándorolt ki feleségével Németországba, s bár sokáig mérnökként dolgozott, ma már a könyvkiadás a szenvedélye. Mint Csisztay Gizella fogalmazott: a közép-kelet-európai irodalom megszállottja, még szorb költőket is kiadott. Ebből is látszik elhivatottsága, hiszen ez a maroknyi kis szláv nép épphogy még csak létezik. A több irodalmi díjjal jutalmazott Traian Pop számos romániai német költőt jelentetett már meg, a magyar–román–német kapcsolatok odaadó ápolója. Mohai Gábortól a Sportolói élet című verset hallgathattuk meg, melyben a költő egy megrázó hétköznapi életképen keresztül  mutatja be egy idős asszony életét.

Jan Rychner egykor bíró volt, de őt is a költészet vonzotta. Ütőhangszeresként a zene szerelmese is, zenekarával együtt járja Lengyelországot. Bár középiskolás kora óta ír verseket, önálló kötetet csak 2000-ben jelentetett meg Versek hozzád címmel, ezt azután több versgyűjtemény követte. 2013-ban jelent meg első regénye, a Sors kanyarulatai, más prózai munkáit további öt kötetbe gyűjtötte. Számos kötete jelent meg kelet-európai nyelveken. Jan Rychner folytatja Nawrocki fesztiváljainak szervezését, persze ez ma sokkal nehezebben megvalósítható, mint régebben – tette hozzá Csisztay Gizella. Egy kedves verset hallgathattunk meg a költőtől, a Ballada a kölyökkutyáról címűt, amelyben egy kiskutya szerethetőségét és emberszerűségét ábrázolja.

Gheorghe Vidican egy kis partiumi kis falu, Petegd szülötte. Csisztay Gizella fontosnak tartotta hangsúlyozni: Vidicannak köszönhető, hogy idén az Európa Kulturális Fővárosa programsorozat keretében a rendezvényt nem vállaló Temesvár helyett Nagyváradon szervezik meg a közelgő irodalmi találkozót – ezen részt vesz majd a Magyar Múzsa szerkesztőségében összegyűlt teljes „csapat” is. Vidican és Mandics György kölcsönösen fordítják egymás műveit, de a román költő különösen nagy népszerűségnek Olaszországban örvend. Rendszeres látogatója Rómának, és résztvevője az ottani költészeti fesztiváloknak. A Reggelek Petegden című költeménynek köszönhetően a hallgatóság számára is életre kelt e kevéssé ismert falunak a régvolt hangulata: a frissen sült kenyér héja, az édesanya képe, a napkelet, a pálinka illata, a Körös-ér partján száradó gyökér mind egy távoli, de az emlékekben megőrzött világ darabkáit hívták elő. Vidican épp ezen a napon vehette kezébe frissen megjelent magyar nyelvű kötetét – ahogy Peter Gehrischét, ezt is Tisza András adta ki.

Búcsúzóul Jan Rychner kért szót, és mindannyiuk nevében elmondta: ezeknek a találkozóknak – hasonlóan a varsói összejövetelekhez – a baráti kapcsolatok ápolásán túl az is fontos célja, hogy az olvasók ismerjék meg jobban a költőket, hallják a műveket több nyelven megszólalni, és kerüljenek közelebb a szívükhöz az egyes nyelvek és költészetek.

A Bábel csendje estsorozat az Országos Idegennyelvű Könyvtárban folytatódik június 7-én, szerdán, majd Veszprémben és Nagyváradon lépnek fel az alkotók.

Laik Eszter