Lacrimosa 

Elmaradt negyedik napjaink

A test templomában 
hirtelen 
felismerik a végességet

egymásba tekeredő lábak kezek
akár a gorgók fején a hajkígyók
a halhatatlanságot keresik
a pillanat pecsétes párnái között

hív szólít valaki
bor víz olaj
csészében felfogott vér
vérben fehérre mosott ruhák

megfelelni 
a negyedik nap reményében

talán rosszul határoztam meg az időt
vagy az áldozat nem volt elég értékes
folyónak szó nem vethet gátat
vétket félelem nem tarthat mederben

a negyedik nap csavarog
nem talál haza hozzám
nem tudom mikor távolodom 
és mikor közeledem
a középhez

a harmadik nap a megállt órák napja
a harmadik napon megállt az órám

most nem érdemes meghalni semmiért

Lacrimosa 

Régi házunk megfagyott zene. 
Kitört ablaküvegek, sötét.
Az Úr mollban írt hozzánk kottát, 
és lehangolta a hangszerét. 

Kopott fakockákból áll a múlt, 
rakosgattuk, mindig szétesett.
Régóta rossz volt ez a játék.
A győztes nyom nélkül elveszett.

Mennyi volt abból az én vétkem, 
amit egymással hibáztunk el,
hány éve tart a harag napja, 
Dies illa, senki nem felel.

Csendes a ház, a kert. Induljunk. 
Vigyünk mindent, ami menthető,
vagy maradjunk egymásra varrva.
Fölöttünk beázik a tető, 

két üres félhang fejünk helyén, 
romos falak, mi tartjuk össze. 
Szerettünk, egy vers erejéig, 
majd elköszöntünk mindörökre.