Gyöngyhalászok – szavak a mélyből

A két éve megjelent kötet lírai párbeszédeket tartalmaz, amelyben a versek úgy fonják át az előre-hátrautalásokkal az egész könyvet, ahogyan a csillagképek az eget. Összesen 88 művet olvashatunk, amelyekben Jóna Dávid reflektál Baranyi Ferenc kiválasztott műveire. Az oldalakat lapozva egyre bizonyosabbá válik, hogy ahány vers, annyi reflexió. A diverzitás remekül áthatja a könyvet, a reflektív változatosság pedig folyamatosan ingerli az olvasót, hiszen egyik műnél sem lehet előre tudni, mire számíthat az ember, milyen megközelítésből hallhatjuk a választ. Ez a vibrálás végig érezhető olvasáskor.

A válaszvers általában szintén az érzelmi síkon mozog, így akár egy traumatikus, akár egy boldog esemény kétféle érzelmi szűrőn keresztül látható, az egyéni perspektívák jól kivehetőek ugyanarra vagy szinte ugyanarra az élethelyzetre, érzelmi állapotra. Sokszor pedig megesik, hogy bár hasonló a kezdés, a konzekvencia más. Máskor a cím egyezik, de a párbeszéd másik fele teljesen másképpen interpretálja.

Meghatározó, ahogyan a verseket vegyíti Jóna; hol visszanyúl, kiemel, hol elvesz vagy beletesz. Különböző módon reflektál, versenként mást-mást hangsúlyozva ki. Például már az elején utal egy jóval későbbi versre (Tótágas), és az egész kötetet végigolvasva láthatjuk, hogyan fonódnak egybe a költemények, hogyan játszanak egymással a versek, és egészítik ki egymást. Például Baranyi Roskadó Alázatának „és mint borús szemekben a könnybe-bújt meleg-kék” sorát (amelynek a hívó ríme parádés: rezzenéstelenség) Jóna így evokálja: balaton-kék szem (A térdek remegése).

Ami különösképpen tetszett, hogy az ötvenes-hatvanas években írt jelent Jóna a történelmi időben később megélt valóságba helyezi, ezzel is jól kirajzolva a generációs különbségeket, az aktuális tudáshálót történelmi, tudományos, szociológiai síkon is. Mindkét esetben ugyanaz a probléma, más kontextusban (pl. kommunizmus, fundementalizmus), ezért fontos az aktuális történelmi idő kiemelése. Hiszen: mi történik most, mi történt akkor. Hogy csak pár témát emeljek ki: piaci berendezkedés, emberi túlkapások, nárcizmus. Itt látszik a két idősík közötti eltérés: hogyan befoly-solja a globalizáció, az információhoz való hozzájutás, az aktuális rezsim, a propaganda az emberek gondolkodását. Gondolok itt többek között a morálok, eszmék változására a korral. Az emberek ingerküszöbének tudatos kitolására, a kollektíve elfogadott eszmékre, áramlatokra, mémekre. Magára a main streamre.

Ezt a kötetet nem igazán lehet szétdarabolni: a mikro-makro elemek egymásba fonódnak. Makroszinten az imént említett nagy vonulatok, körülmények, mikroszinten pedig a rengeteg visszautalás a másik versre – mint egy rendes párbeszédben. Akár hasonló szójátékok formájában, de kiemelhetjük a versek játékosságát és sok korrelációját is. Megunni nem lehet, hiszen van, ahol szorosan követi a két vers egymást, máshol (pl. Hó-álmaim) egy “belehalást” (érzelmi sokkot, tramutatikus eseményt) teljesen másként ad át Jóna. És ez így működik remekül.

A verseket olvasva megkapjuk a katarzis élményét. Baranyi Ferenc egykori friss lírájában anno a végigjárt poklot két méter távolságból tette közölhető állapotba. A frissen, két éven belül megírt reflektív versektől viszont ezt nem várhatjuk el. A pokoljárásnak megvan az a „szépsége”, hogy akkor szól erőset, akkor egetrengető, amikor megtörténik, és akkor is kell papírra vetni, majd dolgozni rajta, hogy több száz év távlatából is ugyanolyan erős, „korokon átívelő” hatása legyen. A második esetben nem is tudott a vers megszületésekor átmenni ezeken a belső lelki folyamatokon, hogy az olvasónak ugyanolyan szinten érzékelhetőek legyenek (pl. Hajsza). De ez nem is az a műfaj. Jóna versei remekül lavíroznak a különböző reflexiók, perspektívák váltogatása között. Máshol, töréseknél viszont a mondandó, az érzés gyönyörűen átjön (Valami mindig közbejött), vagy éppen odavág az asztalra.

Az Előtted is hozzád – Istennőid verspárban a Jóna-vers pedig más művekre is bőven reflektál. Átfogó és komplex. Az Ádám és Éva is meglepő visszacsatolás Baranyi Antikrisztusára, ami tökéletesen működik, hiszen egy új útvonalon jutunk el ugyanoda. Ez pedig a műkedvelőknek (is) mindig szórakoztató. Kiemelném, hogy a párbeszédek lényege: Jóna néha rákérdez, néha ellenvet. Ez a változatosság pedig csak emel a köteten. Hogy Baranyit idézzem: „a bunkó meg szégyenlősen leszegte / üres fejét – rossz volt hülyének lenni. / Ma szinte sikk. S nehéz bármit remélnem. / Azt még talán, hogy késő unokáink / arra ébrednek egyszer, hogy javakból / nemcsak pénzzel szerezhetőkre vágynak, …… / s emberré válni újra kedvük támad. (Remény)

Amire Jóna a Remény nélkül című költeményt írta, ennek két sorát helyezném ide:

„s míg a hőssé tett bűnösök licitjét néztük a tévén, / a jövőnket lopták el ezalatt.”

Baranyi Ferenc – Jóna Dávid: Gyöngyhalászok. Kossuth Kiadó, 2021.