A hatvanas évek fiatal magyar orvosainak küzdelmét mutatja be a regény, két fiatal kegyvesztett (politikai okokból kizárt) volt marosvásárhelyi orvostanhallgató pályakezdő éveinek felidézésével. Az egyik Moldvában, a szovjet határ mentén próbálkozik bizonyítani rátermettségét, míg barátja és kollegája a szerb határ közelében ugyanezt teszi. Két, egymástól földrajzilag távol eső orvosi körzethez tartozó lakosság szokásai, hagyományai szoktatják a magyar doktorokat, hogy beilleszkedjenek az idegen környezetbe.

Bárányi dr., Isten Báránya, útja végéről visszatekintve földi működésével elégedett lehet. Megadatott neki szinte minden öröm és bánat, szomorúság és boldogság, amit ember kívánhat. – Mandics György írása.

Zenés és – több értelemben is – mesés utazáson vehettünk részt Baranyi Ferenc Kossuth-díjas költővel, aki ezúttal nem(csak) költőként, műfordítóként, hanem operatörténészként és -fordítóként jegyzi új kötetét, Az opera négy évszázada – költők és komponisták című művet.

Megszüntette a gyakorlatot, hogy irodalomkedvelő járási párttitkárfeleségek zöngeményeit közölje a lapban vers címén, amivel komoly érdeksérelmeket okozott. Nem úgy van az, hogy eddig egy járási párttitkár úgy mutathatta be az asszonyt, hogy költőnő, eztán pedig nem.