A keresés könyve

Amikor megkaptam a felkérést az Irodalmi Jelentől, hogy írnék Székelyhidi Zsolt munkásságáról, hirtelen kinyílt az emlékezet ajtaja, eszembe jutottak régi dolgok, amelyek eddig is megvoltak bennem passzívan, de most a hívó szóra megelevenedtek. Hát persze, a Miskolci Ifjúsági Diáknapok a miskolci Ifiházban, diákirodalmi pályázat, ahol zsűritagként működtem közre! Izgalmas, ugyanakkor hálátlan feladat a zsűrié. Izgalmas, mert az ember reménykedik, amíg rostálgatja a homokot, hogy végül aranyat talál. Vannak szerencsés pillanatok, akkor díjazva a fáradozás, igazolva a tétova remény.

Székelyhidi esetében ilyesmi történt, bár nem emlékszem már konkrétan a verseire, milyenek voltak – azóta sok kézirat átfolyt az elmémen, de valamilyenek voltak nagyon, hiszen emlékszem, hogy olvastam őket, valami leülepedett bennem belőlük. Aztán előbukkan a neve a Vass Tibor alapította és vezette Új Bekezdésből is, minthogy az egyesület működését a kezdetektől drukkerként figyelemmel kísértem a partvonalról. Harminckét éve alakult az ÚB. Így vall Székelyhidi a kezdetről, amikor képletesen átlépte az irodalom küszöbét: „Besétáltunk a Győri kapu egy-kettő-háromba az 1994-es analóg tavasszal. Benn Vass Tibor költő az íróasztal mögött kellő rendetlenségben. (…) Fiatalok voltunk, kellett a vérszem, törni az irodalomba (…). Az egyetemen mondták, hogy Új Bekezdés, ott a miskolci költészet magtára. (…) Vass Tibor bólintott, hogy persze, bemagtárazott. (…) Helytalálás volt.”

Valóban az volt, a tények ismeretében, Az Új Bekezdésben nagyon sok irodalomszerető fiatal bontogatta szárnyait, nekem is voltak favoritjaim, de a tippjeim nem jöttek be. A legtöbb szárnypróbálgatóról pedig kiderült, hogy nem szárnya van, csupán lapockáját hitte annak. Volt, aki szomorúan vette ezt tudomásul, volt, aki nem, és olyan is volt, mert mindig vannak olyanok, akik kabátjuk lobogását a feltámadó szélben hiszik szárnycsattogásnak. Az egyesületalapító és -vezető, azóta már József Attila-díjas költő alig idősebb bátyként jó mesternek bizonyult. Antológiákat szerkesztett, elindította az Időjelek című periodikát, mely publikációs lehetőséget biztosított a pályakezdőknek, a tehetségesebbeknek kiadta az első könyvét, többek között Székelyhidi Zsolt Hoz című verseskötetét, (a Hoz a sorozat legszebb könyve a külcsínt és belbecset tekintve, verseskötetként van aposztrofálva, bár prózaként tördelt, lapszéltől lapszélig szaladó sorokból áll, különös-sajátos versnyelv ez, egyéni stílus), amelynek aztán később folytatása lett, más kiadónál, más szerkesztők kezei alatt. A legtöbben nem jutottak el a másodikig. De izgalmas szellemi kaland volt az első a szerzőnek, kiadónak egyaránt. Az idő kikapcsolhatatlan nagy rostálógép. Az első kötet szívügy, bizonytalan, mint az első csók: születése pillanatában nem tudni még, nyálcsere lesz-e, vagy lélekcsere.

A Hoz tehát a Székelyhidi elsője. Izgalmas, talányos cím. Lehet ige, de lehet határozórag is. Azóta tíz testvére van. Ezek közül több a Spanyolnátha Könyvek darabjaként látott napvilágot. Nem egynek a borítóját és tipográfiáját ő maga tervezte. Az SPN könyvek igényesek, szépek, különös gonddal készült valóságos műtárgyak. A Spanyolnátha alapító-főszerkesztője az a Vass Tibor, aki az Új Bekezdés vezetője volt, s ez azt mutatja: Székelyhidi továbbra sem szakadt el a vassi műhelytől, nemcsak alkotóként csatlakozott a kiadóhoz, folyóirathoz, de szerkesztőként is. Székelyhidi termékeny és sokoldalú alkotó, írt már regényt (Jega Jade – Háborúban született, Kossuth Kiadó, 2008), kisregényt (A kékkőkúti csillag, Spanyolnátha könyvek, 2020), színpadi művet (Űrbe című kötetéből készült színpadi változat, amelyet Bársony Júlia rendezett, és a Harmadik Hang Háza előadásában volt látható 2014-ben), 2008-ban megnyerte a Kossuth Kiadó sci-fi-fantasy-regénypályázatát Zöllner Marcell grafikussal. Berka Attila alkotótársával együtt zenés irodalmi performanszokat adnak elő, az utóbbi időben pedig fotográfusként is tevékenykedik, fotókiállítások résztvevője, egy idő óta ő készíti Az év versei antológia szerzőinek portréját, hogy a szerencsétlen hiúságnak ne kelljen az érettségi képet előkotorni a dohszagú családi ereklyék közül. Az antológiának ő maga is évek óta rendszeres szereplője. A Versmaratonon, miután a szerző felolvasta az aktuális versét, székre ülteti: költőtárs, valld be az igazi arcodat, és katt, bevallja, akár akarja, akár nem. Nézem a saját képmásomat, eddig valahogy fiatalabbnak, szebbnek látszottam. Rá van írva arcomra hetvenöt évem, a sorsom, Így kell ezt, még ha nem esik is jól. Nem szórakoztató magazinba kell a kép.

*

A jelenés égi üzenet, amikor hangokkal vagy képekkel, jelképekkel üzen a földi halandónak a Teremtő. Isteni kinyilatkoztatás, görögül apokalipszis. Ilyen apokaliptikus élménye volt 1858-ban Bernadette Soubirous-nak Lourdes-ban, akinek elmondása szerint megjelent Szűz Mária, 1919-ben pedig Fatimában három pásztorgyereknek, három testvérnek, akik egy sugárzóan szép hölgyet láttak rózsafüzérrel a kezében, vélhetően a szent szüzet. Ezeket a jelenéseket az egyház kanonizálta, a helységek pedig sűrűn látogatott zarándokhelyekké váltak, nevükhöz számos csodatétel kapcsolódik.

A Biblia ószövetségi része tele van ilyen jelenésekkel, a legismertebbek Ezékiel és Zakariás próféták könyvében olvashatók. A Bibliában az Isten nagyon sokszor álommal üzen. Jézus nevelőapjának, Józsefnek is például, amikor arról értesítette, hogy jegyese nem földi halandótól várandós, és Heródes bosszújától is álomlátás útján menekültek meg. A Krisztus előtti két században divatos volt az apokaliptikus irodalom. Az Újszövetség könyvei között egyetlen ilyen könyv található, a Jelenések könyve, amely Krisztus korában keletkezhetett, és szerzője János, a kedves tanítvány, a negyedik evangélium szerzője, bár egyesek ezt vitatják. Stílusa rá vall, és ha esetleg nem is ő e könyv szerzője, a környezetében keletkezhetett. Zaklatott kor szülötte, melynek fő célja az volt, hogy a hívők hitét erősítse, reményt adjon a küzdelemben, erőt a szenvedés elviseléséhez. A könyv huszonkét fejezetének 402 verse prófétai üzenet, Jézus Krisztus eljövetelének, a megváltásnak szent ígérete.

„Jézus Krisztus kinyilatkoztatása, amelyet azért adott neki az Isten, hogy szolgáinak megmutasson mindent, aminek csakhamar be kell következnie.” (Jel 1,1) „Aki mindezt tanúsítja, kijelenti: Igen, hamarosan eljövök.” (Jel 22,20)

Székelyhidi Jelenések című könyve természetesen a bibliai Jelenések Könyvét asszociálja, lírai exegézisre gondol az ember. De nem az, nem egészen az. Inkább ihletője, inspirálója egy huszadik századi verseskönyvnek, táplálkozik belőle. Miként a Jelenések könyve is drámai helyzetben, a keresztények vad üldöztetése közepette íródott, a Jelenések hasonlóan, a szerző életének válságos időszakában született. A szerző műtét előtt, nagy fájdalmak közepette találkozott a Bibliával, és a Jelenések könyve kapaszkodónak bizonyult számára, erőt adott, termékenyítőleg hatott rá. Neki nincsenek, nem voltak látomásai; a bibliai versekből próbált megtudni valamit, válaszokat keresett és keres. Szorult helyzetében olykor még az ateista is a Teremtőhöz fordul, Ő mindig az utolsó szalmaszál.

Székelyhidi nem ateista, hanem kételkedő, kereső ember. Roger Martin du Gard írja Egy lélek történte című szép könyvében – emlékezetből, tehát pontatlanul idézem –: nem az számít, hogy hisz-e az ember, az az igazán fontos, hogy hogyan hisz, vagy hogyan nem. És aki keres, találhat. Valamit, ami segítségére lehet. Székelyhidi könyve szenvedéstörténet, egyetemes történetbe ágyazva. Ez a könyv a keresés könyve.

A címlapon a gótikus betűk a középkori kódexek tipográfiáját idézik. Ilyen betűkkel szerepelnek a cikluscímek is. Nem mellékesen a tipográfia és a tördelés Székelyhidi munkája. Négy ciklusból épül föl a könyv, miként a bibliai Jelenések könyve is. A cikluscímek is megegyeznek, egy kivételével, a Levél az ázsiai egyházaknak helyett Székelyhidinél A hét anyának szerepel, mivel hét egyházról van szó. Az analóg címek: Isten nagy napja, Babilon bűnhődése, A mennyei Jeruzsálem.

Székelyhidi a Jelenések könyve 22 fejezetéből 21-re reflektál, minden versnél jelzi a Jelenések könyve fejezetének és versének számát, mintegy eligazítást nyújtva az olvasójának. A Jelenések szikár, a végsőkig lecsupaszított, enigmatikus szöveg, megértéséhez, élvezetéhez nem árt, sőt szükséges a Biblia, főként a Jelenések könyvének bizonyos ismerete.

A rövidre tördelt sorok mobilizálják a szöveget, ugyanakkor drámai feszültséget keltenek.

Balladai homály uralja a könyvet, melyben Székelyhidi keresni kezd valamit (Kégl Ildikó írja az Ami kék lesz című kötet recenziójában: „Székelyhidi a világ mélyebb összefüggéseinek feltárásához a tapasztalaton túlra nyúl verseiben.”) Remélem, meg is találja, de ha nem, addig is övé a keresés öröme, izgalma. És a miénk is, ha vele tartunk. Elszántan benézünk a tények paravánja mögé. 

*

Székelyhidi Zsolt: Jelenések. Parnasszus Könyvek, Budapest, 2023.