• Alföldy Jenő

    Egy költő-mindenes

    Böszörményi Zoltán: Fellázadt szavak. Válogatott versek
    A Fellázadt szavak című, bőséges válogatás versei egy szünet nélkül művelődő, gondolkodó és érzékeny ember arcélét rajzolják ki az olvasónak. – Alföldy Jenő kritikája.
  • Lajtos Nóra

    A versevők étvágya

    Gondolathabzsolás Jordan Eftimov Bizonyított elméletek, befejezett kísérletek című kötetéről.

  • Viola Szandra

    „Csak amikor elhallgatsz, akkor tűnik fel”

    Kopriva Nikolett Kővé zsugorodott ország című kötetéről            
           Azt is mondhatnám, hogy a Kővé zsugorodott ország című kötet visszatérő témája a háború és a nemzeti identitás, ugyanakkor az ellenkezőjét is állíthatnám, mert a képek és poétikai állítások Kopriva Nikolett verseiben annyira összetettek, hogy sokkal inkább a minket körülvevő környezettel való összefonódást példázzák, a létbe vetettség koordinátáit keresik, mintsem a jelen vagy a múlt konkrét tényeire építenek.
  • Kopriva Nikolett

    Lefizethető Isten, férfiakkal hempergő Mária

    Csornyij Dávid verseiről
    Csornyij Dávid szabadversei kijelentéseiket, megszólalásmódjukat tekintve nihilista hangvételűek. Úgy érezhetjük, nem igazán veszi komolyan a létnek nevezett jelenséget – magát sem különösebben, miközben nagyon is komoly témákkal, motívumokkal dolgozik.
  • Juhász Kristóf

    Biohorror folklór

    Rég volt már számomra ilyen hátborzongatóan ismerős és otthonos elsőkönyves szerző világa, mint Fehér Csengéé. A Kibomló test című vékonyka, ám annál velősebb novelláskötet már a nyitó történetben, a Burjánzásban egyszerre idézi meg a cronenbergi vagy lovecrafti testhorror popkultúráig indázó zsánerét, vagy William S.

  • Ferencz-Nagy Zoltán: Valami a semmi és a minden között
    Ferencz-Nagy Zoltán

    Valami a semmi és a minden között

    A semmi és a minden távlatában nehéz identitásunkat mederben tartani: meddig tartok mint ember, s hol kezdődik a fa? Kinyilatkoztathatom-e a nem emberinek a fájdalmát? Nyújtózkodhatok-e az ég felé? A 2018-as Szégyenhez képest Muszka Sándor legutóbbi kötete, az Idegen állat az emberként létezést nem az elkerülhetetlen halál felől fosztja meg kitüntetettségétől, hanem a semmi és a minden tágasságában. A két véglet dialektikájában egyik fél sem kerekedik felül. Muszka „a semmi ellen a mindent” (Séta) hívja, ugyanakkor a minden kellemetlen szegletén elborzadva azt kérdezi, hogy: „Ugye ez itt még nem az a genny, a kín, / ugye ez itt már a semmi”. Talán ennek az oszcillációnak a végigkövetésével oldható fel legkönnyebben a versek tömörségéből adódó meg-megbicsaklás és a kötet hangulaton túli értéke.

  • Fecske Csaba

    A keresés könyve

    Amikor megkaptam a felkérést az Irodalmi Jelentől, hogy írnék Székelyhidi Zsolt munkásságáról, hirtelen kinyílt az emlékezet ajtaja, eszembe jutottak régi dolgok, amelyek eddig is megvoltak bennem passzívan, de most a hívó szóra megelevenedtek. Hát persze, a Miskolci Ifjúsági Diáknapok a miskolci Ifiházban, diákirodalmi pályázat, ahol zsűritagként működtem közre! Izgalmas, ugyanakkor hálátlan feladat a zsűrié. Izgalmas, mert az ember reménykedik, amíg rostálgatja a homokot, hogy végül aranyat talál.

  • Juhász Kristóf

    Egy kihalt állat föltámasztásáról

     Vannak ilyen fura dolgok, mint a magázódás, a színházi díszletfestő, a csizmadia vagy a házastársi hűség: van is, meg nincs is, csinálják is, nem is, értik is, nem is. De az biztos, hogy a látható közelmúltig ezek még valóságosan léteztek, és közmegegyezésesen ez nem is volt baj.

  • Takáts Fábián

    Az „op-art pápa” regényes életrajza

    Victor Vasarelyre mind életműve, mind számos elméleti munkája révén méltán tekinthetünk az op-art pápájaként”. Alkotásaival megreformálta a reklámipart, a divatot és jelentős hatást gyakorolt a populáris kultúrára. Pécsett született, majd Budapesten Podolini-Volkmann Artúr szabadiskoláját látogatta, mert a rajzolás érdekelte. A hagyományos akadémikus festészet viszont kevésbé, ezért innen szinte egy ugrás volt Bortnyik Sándor műhelye, ahol „bekebelezte” a Bauhaus eszmevilága.

  • Pusztai Ilona

    Falstaffok és Falstaffinák irodalmunkban

    László Ferenc Honi bestiárium című könyvében a magyar irodalom ködlovagjait helyezi reflektorfénybe.
  • Oláh-Kátai Kinga

    Kapufélfa, kapaszkodónak

    Várnagy Márta első kötetét, a Kapuzábét kíváncsian vettem a kezembe, mivel a címben szereplő szóval még nem találkoztam (megkockáztatom, hogy ezzel nem vagyok egyedül). Az internetnek köszönhetően egy percbe sem telt megtudni, hogy a kapuzábé jelentése: kapufélfa. Ettől még kíváncsibb lettem, mert mégis, mit lehet kihozni ebből a címből?

  • Muth Ágota Gizella

    Sokszínű, élvezetes, elgondolkodtató

    A rövidprózai formák sosem válnak elavulttá, még ha mostanában „temetik” is a novellairodalmat, és jó ideje állítólag a regény élvez elsőbbséget az olvasóknál – legalábbis a kritikusok és a könyvforgalmat elemzők szerint. Az év novellái sorozat 2022. évi darabja sokszínűségével, stílus- és témabeli változatosságával épp az ellenkezőjét bizonyítja, azaz hogy a novella cseppet sem veszített a vonzerejéből: aligha akadhat olvasó, aki ne találná meg ebben a válogatásban a maga ízlése szerint való művet.

  • Juhász Kristóf

    A századfordulós pesti éjszaka és a harcias nyelvészek esete, avagy történelmi groteszk a monarchiából

    „Vagy netalán az a baj velünk, magyarokkal, hogy egyik népkarakter sem vált vérünkké, hanem egyszer ilyenek, másszor olyanak vagyunk? Egyszer északiak, másszor déliek, nagy távlatokban nézve pedig semmilyenek, így nincs mire alapoznunk vállalkozásainkat és a jövőnket?  Ösztöneink, jellemhibáink prédái maradunk, szétforgácsolnak minket a kicsinyes pártharcaink, folyamatosan megbuktatjuk önmagunkat, és miután az egyik magyar kiütötte a másik magyart a nyeregből, mindannyiszor visszaiszkolunk a törzsi létformáinkba.”

  • Vencz Balázs

    Embertől állatig, állattól emberig

    Az állatokban mint fogalmak nélkül élő lényekben könnyen megtalálhatjuk azokat az apró örömöket, amelyek a kételkedések nélküli pillanatokban rejlenek, és az örökkévalóságnak szólnak.
  • Kovács Újszászy Péter

    Az élettelen elevensége

    A Képeslapok Sziszüphosznak versei elmossák a tárgyak és élőlények között feszülő határokat. Drávucz költészete egyetlen világ számtalan kontinenssel, ahol az élettelent élőlények teszik elevenné. A három ciklusra tagolt debütkötetben (Télire letakart kerti szobrok, Metszetrajzok, Képeslapok Sziszüphosznak) csak helyenként érezni a pályakezdőkre jellemző botladozást
  • Tamási Orosz János, Varga Melinda

    Egy könyv, két olvasat: szabadság, álom, határ

    A felkavaró művek alakítanak, formálnak, hogy legyünk bátrak, az irodalom segítségével megbontott komfortzóna a személyiségünket építi, bölcsebbé, spirituálisabbá és nem utolsósorban erősebbé tesz.

  • Szabó Fruzsina

    Nem csak egy tarka kutya van a világon

    A kötet bepillantást enged a szerző magán- és szerkesztőségi levelezésébe, amiből számos érdekességet tudhatunk meg nemcsak Temesi Ferencről, hanem olyan barátok és pályatársak életéről, mint Esterházy Péter, Szőcs Géza, Ördögh Szilveszter, Lázár Ervin vagy Déry Tibor.

  • Pusztai Ilona

    A tiszta látás a tisztánlátás művészetéhez

    Néhány hónapja ünnepelte Nádas Péter nyolcvanadik születésnapját, s ennek alkalmából megajándékozta olvasóit. A Jelenkor Kiadó publikálta az író legszemélyesebbnek tartott művét, a Rémtörténetek című regényét, valamint az Egy teljes év – Beszélgetések Nádas Péterrel című interjúkötet, amely Károlyi Csabával több mint egy éven át Zoomon folytatott  beszélgetéseik szerkesztett változata. Végül a Deák Erika Galériában megnyílt Nádas Péter Minimo (Minimális) című fotókiállítása, és ehhez kapcsolódóan megjelent a kiállítás fotóanyagát és egy eddig teljes terjedelmében nem olvasható esszét, A sötétség színeint tartalmazó album a Galéria gondozásában.

  • Juhász Kristóf

    Az együttérzés melankóliája

    A szerző korábbi munkáiban is láttatta már – csalódott távolságtartással és empátiával egyszerre – az amerikai jóléti társadalom közelmúltját, bár igazából itt tér és idő jelentősége csekély, hisz minden, amit ebben a történetben látunk, ugyanúgy érvényes napjaink civilizált, fogyasztói miliőjére. Gyökértelenség, létbe vetettség, a lét elviselhetetlen könnyűsége… Izgató kultúrtörténeti összefüggéseket inspirál a kötet, ahogy összevetem pár olvasmányélményemmel korábban élt szerzőktől: a XX. és XXI. század korszakhatára szinte eltűnni látszik, sőt, néhány korábbi is. Föloldja őket a nyugati ember (mára minden égtájra kiterjesztett) elidegenedése, dekadenciája. Ha oda merünk nézni, akár még egyetlen szellemi impulzusként is láthatjuk az elmúlt pár száz évet.