Fecske Csaba

    Fecske Csaba 1948. március 10-én született a Borsod megyei Szögligeten, 1962-ben költözött Miskolcra. Huszonnégy évig dolgozott a Kohászati Gyárépítő Vállalatnál különböző beosztásokban, eredeti foglalkozása öntőipari technikus.

    Szabó Lőrinc-, Pro Literatura-, József Attila- és Utassy József-díjas költő, író, publicista, meseíró.

    Évekig volt az Észak-Magyarország jegyzetírója, szerkesztette az Új Észak gyermekrovatát. Szerkesztője volt az Új Holnap irodalmi folyóiratnak, vezetője az Új Holnap Stúdiónak, amely fiatal pályakezdő irodalmárokkal foglalkozott.

    Tagja a Magyar Írószövetségnek, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének és a Széchenyi István Művészeti Akadémia Miskolci Területi Csoportjának.

    2019-ben Pro Urbe Miskolc kitüntetést vehetett át.

    Első verseskötete, az Arcok holdudvara 1978-ban jelent meg. Azóta számos verseskötete (felnőtt- és gyermekversek egyaránt) látott napvilágot, ahogyan több interjú- és esszékötete is. Legutóbb 2019-ben Falun címmel jelentek meg versei.

  • Versparkot avattak Teresztenyén

    Magyarország első versparkját adták át szombaton az Aggteleki Nemzeti Park területén megbújó apró zsákfaluban, Teresztenyén.

  • „Megjártam a poklot, de nem kárhoztam el”

    Beszélgetés Fecske Csabával

    Fecske Csaba költészete éppolyan sokoldalú, mint ő maga. A népies lírától az avantgárdon át a posztmodernig olvas és ismer szinte mindent a magyar irodalomból. A költészet mellett a barátságok éltetik, nemcsak Miskolcon, de országszerte nagyon sokan ismerik, olvassák. 1990-ben az élet „bepróbálkozott”, hogy kettétörje pályáját és őt magát – ám a sors nem tudta: ezt a költőt keményebb fából faragták annál, hogy feladja...

  • Vass Tibor

    A Szenti-medencében hallottam

    Fecske sörei
    Vass Tibor verse a hónap alkotójáról, Fecske Csabáról.
  • Némethi Lajos

    Árnyak és halál – a halál árnyékában

    Fecske Csabáról és Árnyűző élet című kötetéről
    Némethi Lajos tanulmánya Fecske Csaba költészetébe vezeti be az olvasót.
  • Fecske Csaba

    Szülinapomra

    Gyermekversek

    Előveszem jobbik eszem,
    fiamat elkényeztetem,
             az ám,
             lazán!

  • Szepes Erika

    Aki legyőzi ijesztő démonát, az időt

    Fecske Csaba Árnyűző élet című kötetéről

    Mindnyájan az időben élünk, csak nem mindig tudatosítjuk magunkban. Akkor riadunk rá, ha felfüggeszti szakadatlan folyását, és szorítása érhet fájdalmasan vagy gyönyörtelien – ezek a pillanatok mindenképpen kiemelkednek az idő megszakítatlan áradásából.  

  • Fecske Csaba

    Őszi napozás

    Őszi napozás

    a fáradt szeptemberi nap nyaldossa arcomat
    nyálával bearanyoz
    önmagam szobraként feszítek
    egy látogatók elől lezárt múzeumban
    lefulladó motor hangján zúg a légy
    kifogyott belőle a nyár
    ez a hang ébreszt szemhéjam mögé bújtam
    mint gyerekkoromban
    az elsötétített szobába nyári viharok idején
    elült a vihar de azóta is villámok alszanak párnám alatt
    madárszárnyak püpügése a csöndben lombsusogás
    amit megzavar az erőlködő test munkazaja

  • Fecske Csaba

    Vassolás – a költő, aki a nyelvben találta magát

    Szubjektív megjegyzések Vass Tibor munkásságáról

    2021-ben harminc éve volt, hogy megalakult az ÚB, vagyis az Új Bekezdés Művészeti Egyesület. Alapítója és működtetője az akkor 23 éves Vass Tibor. Emlékezetem szerint a következő évben találkoztam vele először Miskolcon, a Korvin Ottó (később Corvin) utcai buszmegállóban, a Napjaink (később Holnap) szerkesztőségéből jövet, vagy éppen oda menet. Minden helyi szerző, költő- és íróféleségek útja oda vezetett, vagy onnét volt kiakolbólítva.

  • Baráth Tibor

    „Ilyenkor már fáj az ősz”

    A József Attila-díjas Fecske Csaba melankolikusan, szinte szelíden néz szembe az elmúlással új kötetében, az Árnyűző életben. Nem a gazdagnak mutatkozó, örömöt harsogó élet talmi fénye uralja a kötetet, hanem a nyugodt, értékeket felismerő visszatekintés. Költeményei a számvetésversek hagyományába illeszthetők, jóllehet nem a bölcs (vagy annak kikiáltott) következtetések levonása a költő célja, hanem az önfeltárás, az írás általi megértés és a mélyebb összefüggések keresése.

  • Fecske Csaba

    Őszi kopogások

    szeles hideg az éjszaka nincsen csillag nem süt a hold sötét van mindenki maga birkózik a van és a volt
  • Fecske Csaba

    Halott tó

    nem a fellegekben járunk mint a madarak lapockává korcsosodott a szárnyunk kiűzetvén az Édenből