Miért hazugok a madarak és az anyák? Törvényszerű, hogy nyár végén lefolyik a szerelem a Sió csatornán? És vajon mitől hűl ki az Úr kertje? S ha kihűl, képes visszamelegedni? Költői válaszokat kaptunk költői kérdésekre csütörtökön Miskolcon, a II. Rákóczi Ferenc Könyvtárban, ahol Kégl Ildikó frissen megjelent verseskötetét telt ház előtt mutatták be a költőtárs és barát Fecske Csabával.

Az elmúlás az egyetlen olyan dolog, ami mindannyiunkban és mindenben közös: elmúlunk, és minden elmúlik körülöttünk. Ez az egyetlen igazság, mégis állandóan úgy érezzük, tennünk kell valamit, hogy megakadályozzuk a megakadályozhatatlant. Kényszeres cselekvésvágy az elkerülhetetlennel szemben. Az Isten vagy az istenek, vagy az akármi talán szán minket egy picit, amikor hallja a gondolatainkat, látja a tetteinket, amikkel megpróbálunk felülkerekedni rajta, és valahogy, bárhogy kikerülni a létezés egyetlen egyetemes törvényének beteljesülését.

Amikor megkaptam a felkérést az Irodalmi Jelentől, hogy írnék Székelyhidi Zsolt munkásságáról, hirtelen kinyílt az emlékezet ajtaja, eszembe jutottak régi dolgok, amelyek eddig is megvoltak bennem passzívan, de most a hívó szóra megelevenedtek. Hát persze, a Miskolci Ifjúsági Diáknapok a miskolci Ifiházban, diákirodalmi pályázat, ahol zsűritagként működtem közre! Izgalmas, ugyanakkor hálátlan feladat a zsűrié. Izgalmas, mert az ember reménykedik, amíg rostálgatja a homokot, hogy végül aranyat talál.

Fecske Csaba 1948. március 10-én született a Borsod megyei Szögligeten, 1962-ben költözött Miskolcra. Huszonnégy évig dolgozott a Kohászati Gyárépítő Vállalatnál különböző beosztásokban, eredeti foglalkozása öntőipari technikus.
Szabó Lőrinc-, Pro Literatura-, József Attila- és Utassy József-díjas költő, író, publicista, meseíró.
Évekig volt az Észak-Magyarország jegyzetírója, szerkesztette az Új Észak gyermekrovatát. Szerkesztője volt az Új Holnap irodalmi folyóiratnak, vezetője az Új Holnap Stúdiónak, amely fiatal pályakezdő irodalmárokkal foglalkozott.

Hiteles nyomat – ez a címe Fecske Csaba legújabb, a legszebb verseit tartalmazó kötetének, melyet Kégl Ildikó ajánl a figyelmükbe.

Határozott léptekkel vonulunk ki az udvarra a hajnali félhomályban lapuló disznóólhoz. Az após kezéből kötél csüng, szeméből szomorúság. A tragédiát megorrontó jószág éktelen visítozásba kezd, kirohan. Disznószemeivel mintha kérdőn, sőt vádlón nézne az apósra, aki szégyenében beszalad a házba. Mi meg hárman a megrémült állatra vetjük magunkat, lekapjuk a négy körméről.

Nevét egyre többen ismerik az irodalomban, s nemcsak mint íróét-költőét, de mint lelkes és a szekértáborok közeledését állhatatosan előmozdító irodalomszervezőét is. Az „Irodalom a kertben” programsorozat megálmodója és létrehozója Miskolcon, de a Versszínházat is számos jeles vendég megtisztelte már. Kégl Ildikót barátja és költőtársa, Fecske Csaba kérdezte.

Magyarország első versparkját adták át szombaton az Aggteleki Nemzeti Park területén megbújó apró zsákfaluban, Teresztenyén.

Fecske Csaba költészete éppolyan sokoldalú, mint ő maga. A népies lírától az avantgárdon át a posztmodernig olvas és ismer szinte mindent a magyar irodalomból. A költészet mellett a barátságok éltetik, nemcsak Miskolcon, de országszerte nagyon sokan ismerik, olvassák. 1990-ben az élet „bepróbálkozott”, hogy kettétörje pályáját és őt magát – ám a sors nem tudta: ezt a költőt keményebb fából faragták annál, hogy feladja...

Előveszem jobbik eszem,
fiamat elkényeztetem,
         az ám,
         lazán!

Mindnyájan az időben élünk, csak nem mindig tudatosítjuk magunkban. Akkor riadunk rá, ha felfüggeszti szakadatlan folyását, és szorítása érhet fájdalmasan vagy gyönyörtelien – ezek a pillanatok mindenképpen kiemelkednek az idő megszakítatlan áradásából.  

Őszi napozás

a fáradt szeptemberi nap nyaldossa arcomat
nyálával bearanyoz
önmagam szobraként feszítek
egy látogatók elől lezárt múzeumban
lefulladó motor hangján zúg a légy
kifogyott belőle a nyár
ez a hang ébreszt szemhéjam mögé bújtam
mint gyerekkoromban
az elsötétített szobába nyári viharok idején
elült a vihar de azóta is villámok alszanak párnám alatt
madárszárnyak püpügése a csöndben lombsusogás
amit megzavar az erőlködő test munkazaja

2021-ben harminc éve volt, hogy megalakult az ÚB, vagyis az Új Bekezdés Művészeti Egyesület. Alapítója és működtetője az akkor 23 éves Vass Tibor. Emlékezetem szerint a következő évben találkoztam vele először Miskolcon, a Korvin Ottó (később Corvin) utcai buszmegállóban, a Napjaink (később Holnap) szerkesztőségéből jövet, vagy éppen oda menet. Minden helyi szerző, költő- és íróféleségek útja oda vezetett, vagy onnét volt kiakolbólítva.

A József Attila-díjas Fecske Csaba melankolikusan, szinte szelíden néz szembe az elmúlással új kötetében, az Árnyűző életben. Nem a gazdagnak mutatkozó, örömöt harsogó élet talmi fénye uralja a kötetet, hanem a nyugodt, értékeket felismerő visszatekintés. Költeményei a számvetésversek hagyományába illeszthetők, jóllehet nem a bölcs (vagy annak kikiáltott) következtetések levonása a költő célja, hanem az önfeltárás, az írás általi megértés és a mélyebb összefüggések keresése.