Feketeszemű november

Aki hazatart

A napszakok közül
csak az este igaz,
a többi áttűnés, remény;
hogy az est hol ér, csak az a fontos
és hogy kivel.
Békésen pöfög ezer kémény,
házakból álló körmenet
a tó körül, 
az idő körül,
ablakok lebegnek, világolnak az űrben,
falak ölelése görbít utcát és teret,
aki hazatart,
érzi,
hogy az Isten
legalább néha
van.

Köd-csempék

Tízmilliárd éve kihunyt fényeket                 
árul egy csillagkereskedő.
Maszk helyett
fényképvakolat az arcon
és a tegnap.
Ami időtlen, mindig fenyőillatú.
Köd-csempékkel dekoráljuk a konyhát,
bent is legyen november.
Feketeszemű eső vagyok,
tőlem nem terem a föld,
csak gyomangyalokat.