„Ahonnan Ámor új tüzet merít” (153. szonett)

„Az vagy nekem, mi testnek a kenyér / S tavaszi zápor fűszere a földnek”… Ki ne ismerné fel rögtön Shakespeare 75. szonettjének kezdő sorait, amely Szabó Lőrinc tolmácsolásában lett az egyik legkedveltebb szerelmes versünk. Bár, mint Fazekas Sándor kötetéből kiderül, ez a költemény Angliában pont antipetrarkista jellege miatt nem örvend népszerűségnek. Nagy merészség tehát Szabó Lőrinc után belefogni Shakespeare szonettjeinek újrafordításába.

Pedig a sorban nem is Szabó Lőrinc volt az első, ám máig vitathatatlanul ő a legnagyobb hatású. Még a 19. század második felében Arany barátja és költőtársa, Szász Károly magyarította először a szonetteket Győry Vilmossal közösen (1878). Majd az első világháború előtt Ferenczi Zoltán tett kísérletet a szonettek átütetésére (1916–1919). Igazán klasszikussá azonban Szabó Lőrinc fordításai váltak, pedig az első változat megjelenésekor, mint Szabó T. Anna doktori dolgozatában kimutatta, még nem is tudott igazán jól angolul. A Szász–Győry-féle fordítás mellett erősen támaszkodott Stefan Georg német verziójára, mint a legismertebb 75. szonett esetében is. Az 1921-es első változat után Szabó Lőrinc 1948-ban átdolgozva jelenteti meg fordításait, amelyeket 1955-ben tovább finomít. A második kiadás előszavának kísérőtanulmánya viszont már a korszak és Shakespeare mély ismeretére vall. Rövid portrékban mutat be olyan kortársakat, mint Edmund Spenser, Sir Thomas Wyatt, Thomas Lodge. A negyvenes években Keszthelyi Zoltán is megkísérli a teljes szonettkoszorú fordítását (1943). Majd a Rajk-perben elítélt Justus Pál a börtönben fordítja le a szonetteket (1956). Ő az első, aki nem finomkodik, és Shakespeare pajzán, sikamlós utalásait is szöveghűen fordítja. Így munkáját tekinthetjük az eddigi legmerészebb magyar szonettfordításnak. Napjainkban Szabó T. Anna az, aki nemcsak Szabó Lőrinc fordításának elemzésével foglalkozott, de több szonettet is újrafordított. Illetve említésre érdemes még Papolczay Péter kamaszoknak készült válogatáskötete, a Hogyne szeretnélek, amely az angol nyelvű szöveg és Szabó Lőrinc fordítása mellett egy mai kamasz-szlengben írt változatot és egy rövidke nyelvi magyarázatot tartalmaz.

Ám bármenyire is klasszicizálódott Szabó Lőrinc fordítása, az eltelt 70 év alatt angol nyelvterületen sok új ismerettel bővült a szakirodalom. Az Edmond Malone által meghonosodott fiktív életrajzi olvasattal szemben, amely egy férfi (1–126) és egy női (127–154) címzetthez szóló részre osztotta a szonetteket, ma már mikrociklusokra bontják, és több, változó nemű címzetthez társítják a verseket. Hasonlóképpen a Shakespeare szemérmességére vonatkozó nézetek is megdőltek Eric Patridge művének köszönhetően, egészen a mai homo- illetve biszexuális olvasatokig. Fontossá vált ezért, hogy az új eredmények tükrében elkészüljön egy új, teljes fordítás.

Fazekas Sándorban Hódosy Annamária Szonettek szemináriumán merült fel a Shakespeare-versek újrafordításának gondolata, amit Szabó T. Anna doktori értekezésének megismerése csak tovább erősített. De a döntő lökést Nádasdy Ádám drámafordításai adták számára, amelyek nélkül, mint előszavában említi, bele sem mert volna vágni a munkába. Nádasdy ugyanis a Nyugat nemzedékének, a „szép hűtleneknek” műfordítói hagyományaival szemben a „csökkenhet a költőiség – növekedhet a Shakespeare-iség” szellemében, a szöveghűség vezérelve alapján fordítja újra Shakespeare darabjait. Bár Fazekas Sándor maga is elismeri, hogy ezáltal munkája költőiség tekintetében nem éri el Szabó Lőrinc vagy akár Szabó T. Anna fordításait, a szöveghűségre való törekvésében meghaladja azokat. Ugyanakkor Nádasdyval szemben nemcsak a szöveg, de a forma pontosságát is megőrzendőnek tartja. Osztva ezzel a Milton-fordító Horváth Viktor nézetét, miszerint a forma és tartalom nem választható ketté. Ezért nem csupán verses fordítást készített, de Szabó Lőrinccel ellentétben, aki szívesen kevert trocheusokat is fordításába, ragaszkodott az eredeti jambikus ritmushoz. Sőt a hím- és nőrímek váltakozásához is, melyeket szerinte Shakespeare tudatosan használt a címzett neméhez, a szonett témájához igazodva.

Fazekas Sándor a Shakespeare-kutatás legfrissebb eredményeit figyelembe véve követi a mikorciklikus beosztást, kitér a női vagy férfi, illetve néhány esetben eldönthetetlen nemű címzettekre. Viszont Montaigne Esszéinek alapján a férfi címzettekhez írt versekből a reneszánsz kor által eszményített tökéletes barátságot véli kiolvasni, nem pedig a mai szakirodalomban egyre elfogadottabb homoerotikus érzelmeket. Szakmai lektorával, Pikli Natáliával és a Shakespeare-kutatók többségével ellentétben az erotikus jelleget csak a női címzettekhez írt versekben érzi indokoltnak. Összhangban talán azzal a ma egyre erősödő nézettel, miszerint az anglikán Tudor-korban Shakespeare és családja titokban megőrizte katolikus hitét, legjelentősebb pártfogójához, Southampton grófjához hasonlóan. Több szonettjében bibliai utalásokat találni, és a 107. szonett allegóriájában Erzsébet halálának megverselése kapcsán felsejlik: a katolikus skót Stuart Mária fiának, I. Jakabnak trónra lépésétől várja az üldözött katolikusok helyzetének jobbra fordulását.

Kötetének felépítése hasonló Papolczay Péteréhez. Az angol szöveggel együtt olvashatjuk Fazekas fordítását jegyzetekkel. (Bár már Justus Pál munkája is kétnyelvű kötet volt.) A magyarázatok egyrészt a versek rövid elemzései, címzettjük, keletkezésük, motivikus hálójuk, irodalmi párhuzamaik feltárása, másrészt nyelvészeti, nyelvtörténeti értelmezések.

A szonettekben gyakorta felbukkanó rózsa-motívum sem csupán a középkori Rózsaregény hatása, a szerelem jelképe, hanem az angol történelemre is vonatkoztatható politikai szimbólum. A rózsák háborújának (a York- és Lancaster-ház hosszú hatalmi harcának) végül a Tudorok hatalomra kerülése vet véget. A Lancaster VII. Henrik, a Tudor-ház megalapítója egyesíti majd a fehér (York) és a piros (Lancaster) rózsát a tarka, azaz rózsaszín Tudor-rózsában, békét és gazdasági fellendülést teremtve ezzel Angliában. De szintén sűrűn visszatérő motívum a fülemüle, utalva Philomela történetére Ovidius Átváltozások című művéből, akárcsak a zene, a csillagok és ehhez kapcsolódva az asztrológia. Sőt olyan profán téma is gyakran szerepel, mint a pénz, a pénzkölcsönzés. Talán nem véletlenül, mert Shakespeare köztudottan sikeres üzletember volt, és a barátságon túl anyagi érdek is fűzhette gazdag pártfogóihoz.

Fazekas Sándor munkájának nagy érdeme, hogy a szonetteket az Erzsébet-kori angol irodalom kontextusában helyezi el, több párhuzamot mutatva ki a „riválisok”, a már Szabó Lőrinc említette költők mellett Michael Drayton, Phillip Sydney, Robert Greene, John Donne, Richard Barnfield verseivel. De kitér a Shakespeare-darabok (Hamlet, Szentivánéji álom, Rómeo és Júlia, Lear király, Macbeth, Ahogy tetszik, Vízkereszt, vagy amit akartok, Sok hűhó semmiért, Otelló, A vihar, A velencei kalmár, Lóvá tett lovagok, A makrancos hölgy, III. Richárd, Titus Andronicus, VI. Henrik) és a szonettek szövegösszefüggéseire is.

Bár Fazekas Sándor kötete elsősorban az angol szakos egyetemisták, az angol irodalommal behatóbban foglalkozó kutatók figyelmére tarthat számot, Shakespeare művei, illetve a korszak irodalma, kultúrája, történelme iránt érdeklődő nagyközönség számára is élvezetes olvasmány lehet. Sőt, akár a középiskolai tanításban is felhasználható egy-egy vers fordításgyakorlatként.

William Shakespeare szonettjei Fazekas Sándor fordításában. MMA Kiadó, Budapest, 2023.