Ugrás a tartalomra

Mire tanít a múlt?

A Ferenczy Múzeum kiállítása

Ugyan kinek gyűjtögetünk? – teszi fel a kérdést Janikovszky Éva egyik tárcájában.  Fogyasztásra, sőt túlfogyasztásra épülő korunkban bizony elavulttá vált a gyűjtögetés, a tárgyak élettartamának meghosszabbítása javítás vagy újrahasznosítás által. Pedig az emberek előbb kezdtek el gyűjtögetni, mint földet művelni. Szinte az egyik legősibb tevékenység, amely az állatvilágban sem ismeretlen. De a gyűjtögetés, az újrafelhasználás a paraszti kultúrában még a 20. században is továbbélt. Semmi sem került szemétbe, mert minden jó volt még valamire. Sőt, erre a takarékos életszemléletre nálunk a városi polgárság is rákényszerült. A két világháború, a gazdasági válságok, illetve a szocializmus hiánygazdasága beosztásra, a javak megbecsülésére szoktatta a vidék mellett a városlakókat is. Elég itt csak a szocializmusból ismerős „buhera” műfaját visszaidézni, ezeket a gyári hulladékokból szaktudás és esztétikum nélkül létrehozott, ám ötletes és működőképes szerkezeteket, amely révén a nem kapható vagy elérhetetlenül drága eszközöket próbálták pótolni. Ez a szemléletmód csak a rendszerváltás utáni árubőséggel ért véget. Viszont ma már egyre többen látják, ha továbbra is ilyen ütemben éljük fel Földünk javait, hamarosan súlyos természeti katasztrófák elé nézhetünk. Bolygónk és jövőnk védelme tehát a tét, amiért újra aktuális visszatérni őseink életmódjához. A szentendrei Ferenczy Múzeum új néprajzi kiállítása, a Takarékos módi a paraszti életforma környezetbarát tárgyhasználatával ismerteti meg a látogatókat.

Az Sz. Tóth Judit kurátor rendezte kiállítás nagy érdeme, hogy egyrészt a paraszti kultúra hétköznapjainak minden szeletében (lakberendezés, öltözködés, étkezés) bemutatja, miként hasznosultak újra a különböző eszközök, tárgyak, megtermelt javak. Ami élelmiszer emberi fogyasztásra alkalmatlan volt, azt vagy az állatokkal etették fel, vagy komposztba kerülve trágyaként hasznosult. Az elhasználódott ruhaneműből is előbb otthoni öltözet lett, később gyerekruha, gyerekjáték, lakásdekoráció vagy háztartási rongy. A természettel való együttélés jegyében az építkezéshez is csak a természet adta anyagokat használták: fát, követ, földet, saras pelyvából készített vályogot, tömítőanyagként gyapjút, burkolásra kendert. Egyik legszebb példája a tárgyak új életre keltésének egy ornamentikus mintával díszítet fapad. 1879-ben László István Tökön épített ólat állatai számára. Ennek lebontása után pedig mai tulajdonosai megmentve a díszesebb homlokzati elemeket, míves padot ácsoltak a deszkákból. Jól látható tehát még ezen az egyszerű ülőalkalmatosságon is, a paraszti kultúra szépségeszménye megkövetelte, hogy még a legprózaibb dolgokra szánt tárgyakat, eszközöket, építményeket is kicsinosítva tegyék egyedivé.

Másrészt a tárlat felhívja azokra a mai kezdeményezésekre a figyelmet, amelyek a ma divatos zero waste (szeméttelen életmód) jegyében az újrahasznosítást, a szemétcsökkentést tűzték ki célul, így kötve össze a múltat és a jelent. Jó példákat felmutatva ismerteti meg a Ferenczy Múzeum a látogatókkal a Retxtil, az Old Blue, az Enni adok, Food Not Bombs, AZTA! KözMű közösségi javítóműhelyek, Vedd együtt! kosárközösség munkájával.

Harmadrészt a kiállítás nem elégszik meg a néprajzi vonatkozásokkal, a témához kapcsolódóan kortárs képzőművészeti alkotásokkal hozza összhangba a paraszti élet mindennapi tárgyait. Székely Katalin uszadékfából készített minimál tálcái mellett ellenpont a kiállítás egyik ikonikus, plakátra is felkerült darabja, a cigányváza. Az egykor egy polgári otthont díszítő porcelánváza megcsorbulva egy pomázi cigányasszony tulajdonába került, aki kincseivel (gombokkal, üveg- és fémgyöngyökkel, kapcsokkal) felcicomázva keltette új életre a saját világában szerepét vesztett tárgyat. A falusi és kispolgári lakások konyháiból jól ismert falvédők mellett  ott találjuk  a kortárs alkotó, Pittmann Zsófia házi áldását: „A krumplileves legyen krumplileves”, vagy a hagyományos női és családi szerepeket ironikusan átértelmező hímzett textilek feliratait, mint: „Ahol van szorgalom, ott nem marad el a jutalom”, „Beszélni könnyebb, mint tenni. Főzni nehezebb, mint enni”. Lois Viktor felhúzható mobilszobra vicces kontrasztot képez a „buhera” műfajának egyik szép példájával, egy kimustrált bicikli kormányvázából készített vécépapírtartóval. Richter Sára Hagyaték című installációja egy tipikus polgári női sors lenyomatának dokumentumaiból áll össze, mint apró használati tárgyak együttese.

De nemcsak a kortárs képzőművészet alkotásokkal állítja párhuzamba a kiállítás a régi paraszti tárgykultúrát, hanem a témához kapcsolódóan irodalmi műveket is megidéz. Így a gyűjtögetés témaköréhez kapcsolóan meghallgathatjuk Janikovszky Éva fentebb idézett tárcáját, az Ugyan kinek gyűjtögetünk? és egy részletet Krasznahorkai László Herscht07769 című regényéből. A paraszti étkezési kultúra takarékos szemléletére jellemző egyszerűség, a szinte semmiből finomat elvéhez kapcsolódóan Hamvas Béla esszéjét élvezhetjük a rántott leves dicséretéről. Illetve a szintén ebből az attitűdből fakadó, a maradékok sokoldalú felhasználásának régi fortélyait számba vevő két irodalmi tárcából, Bächer Iván Lánckoszt és Sally Noémi Példabeszéd az ebédről című írásából is sok ötletet meríthetünk.  

A kiállításhoz a közeljövőben számos esemény is társul majd. Augusztus 31-én a látogatók hasznos divat- és konyhai ötleteket kaphatnak, valamint madárijesztőt öltöztethetnek. Szeptember 5-én a szépkorúakat várják kurátori tárlatvezetésre. Szeptember 15-én a családi délelőtt keretében szülők, gyerekek közösen élhetik ki kreativitásukat. Szeptember 28-án pedig Nagy Luca meseterapeuta tart önismereti foglalkozást felnőttek részére. Végül október 5-én finisszázssal búcsúzik a tárlat.

Az október 6-áig látogatható tárlat tehát nemcsak kellemes szórakozás, beavatás egy letűnt világ tárgyi emlékeibe, de számos hasznos ötletet, tippet is kaphatunk a kiállításon barangolva, amelyeket talán sokan ki is próbálnak majd a hétköznapokban. A Takarékos módi szép példája a környezettudatos nevelésnek, hogy ne csak elvont városi széplelkek divathóbortjaként tekintsünk a szemétmentes életformára, hanem gyökereinkhez, őseink életmódjához való visszatérésként éljük meg azt.

Takarékos módi

Néprajzi kiállítás a környezetbarát tárgyhasználatról

Ferenczy Múzeum, Szentendre, 2024. június 21. – október 6.

Fotók: Deim Balázs Ferenczy Múzeum Center

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.