Lajtos Nóra

Virágmezőre zuhognak

2024. június. 06. - 10:25

örökkévaLÓ

a lovak nyerítését hallani,
vágóhídra viszik őket,
a kiöregedett pejeket
---------------------------------
patkószögek állnak ki szívemből,
fémes íze van a vérnek,
vajon a holnapok mennyit érnek?
hány sörényszőrnyi az élet?
------------------------------------
csikótáncot rop a reggel,
friss és üde, mint egy mén,
szalmajászol melegében
szikevágás peremén
------------------------------
csupa érzés, csupa szitok,
csupa omlások, csupa hősök,
csupa eredők, és kádasok,
csupa hajdani reszelősök
--------------------------------------
és feltörte a negyedik pecsétet,
és láttam, íme egy fakó ló,
a rajta ülőnek neve: Halál

let's go to death, let’s go, let’s go!
--------------------------------------------
útszeretkeződésben megállni,
lovat lovasával elásni,
Nap-nyerget, Hold-kantárt csodálni,
hibázni, elzárni, megvárni, felvágni
---------------------------------------------
megkötöm lova szomorú fűzfá
megkötöm szíve gyönge violá
lovamat eloldo mikor a Hold jön fe
de tőled violá csak a halál old el
--------------------------------------------------
patás hajnalokon istállószagú az ég.
az ukrajnai nemes tatár lóhátára vagyok
kötve Mazeppaként, vágtat velem a ló.
én a túlélő, amaz az elpatkoló
-----------------------------------------------------
csak szárny, csak láb, csak láb, csak szárny,
csak ostor, csak csapás, csak rém, csak rés