Sutád, Bászlya és Lettö

Bászlya ráhajolt a seprűnyélre, és száguldott tovább. A kék korong lassan növekedett előtte, közeledett a Föld bolygó felé. Már több, mint háromszáz éve volt a világmindenség találmányainak őre, mostanra megszokta ezt a szédítő sebességet. Mindig ott bukkant fel bűvös seprűjén, ahol valami gondot észlelt, és magával vitt egy tudományos felfedezést, ami megoldotta a problémát. Bászlya átlátszó arcán mosoly ült, bár ezt rajta kívül senki sem érzékelte; a találmány-őrök láthatatlanok.

Az elmúlt egészen pontosan háromszáznegyvenhét év alatt Bászlya számtalan naprendszert bejárt már, jól ismerte az összes létező bolygó minden szegletét. A Földre érkezve azonban mindig különös érzés fogta el, ugyanis itt teljesítette az első küldetését. Azon az útján még elkísérte tanára és mentora, Sutád. Most is élénken élt az emlékeiben az izgalom, hogy a sok-sok év tanulás árán megszerzett tudását valami jóra használhatja végre.

– Közeledünk – szólt a bölcs öreg Sutád, mikor a kék bolygó már mindent kitöltött előttük. – Kapaszkodj erősen a seprűdbe Bászlya, furcsa érzés lesz: meleg és szeles. De ne félj, a védővarázslataink mellett nem eshet bajunk.

– Nem félek – felelte a tanítvány, bár kicsit elvékonyodott a hangja. Ráhajolt a seprűnyélre, pontosan úgy ahogy odahaza gyakorolta, és erősen kapaszkodott.

– Az iránytű, amit most hozunk, jelentéktelen apróságnak tűnhet az eddigi találmányok mellett – folytatta Sutád. – Mégis azt mondom, talán ez a legfontosabb szállítmányom erre a bolygóra.

– Miért olyan fontos az iránytű? – kotyogott közbe Bászlya.

– Mert ennek segítségével az emberek messzi utakra mehetnek majd, és olyan dolgokat szerezhetnek, amilyük eddig nem volt.

Bászlya most még szélesebben mosolygott, amint visszagondolt öreg tanítójára és a közös küldetésükre. Ezúttal tényleg nem félt egy cseppet sem, pontosan tudta mi a dolga. Mindig ugyanazt a receptet követték: bizonyos tárgyakat megfelelő módon helyeztek el, aztán elültettek egy-két új gondolatot a kiszemelt ember fejében, és már kész is. A küldetések többnyire rövid ideig tartottak, valójában minden nagy felfedezés csak egy-egy kicsi lépés volt.

Most a könyvnyomtatás tudományát adta át Bászlya az emberiségnek. Majd ismét felült láthatatlan seprűjére, elrugaszkodott a földtől, és már száguldott is egy másik naprendszerbe, egy másik bolygóra, ahová az ott felmerült probléma megoldását szállította.

Persze a Földre rendszeresen visszalátogatott. Mindig újabb és újabb találmányokat hozott magával, és ezzel megoldotta a felmerülő problémákat. Mind közül a távcső és a villámhárító volt a kedvence.

Sokszáz éven át dolgozott Bászlya a világmindenség őreként, mígnem egy nap eljött az ideje, hogy maga mellé fogadjon egy tanítványt, aki majd átveszi a munkáját, ha nyugdíjba megy. Az őrök tanácsa egy Lettö nevű ifjoncot jelölt ki erre a fontos pozícióra. Bászlyának nem tetszett a döntés. Lettö ugyan kétségkívül nagyon okos és ügyes volt, de folyton mindent megkérdőjelezett. Semmit nem tudott magyarázat nélkül elfogadni, és ez Bászlyát nagyon fárasztotta.

A véletlen úgy hozta, hogy Lettö első – még a mesterével együtt véghezvitt – küldetése is a Föld nevű bolygón zajlott. Lettö aznap is sokat makacskodott.

– Egyszerűen nem értem – mondta dacosan a tanítvány. – Most idejövünk, és hozzásegítjük az embereket a gőzmozdony feltalálásához. De ez így nem jó, nem így kellene csinálni…

– Ide hallgass, Lettö – kezdte Bászlya kissé ingerülten. – Követni fogjuk az őrök receptjét, úgy ahogy én is tettem évszázadokon át, és ahogy az én elődöm és az ő elődje is tette.

– De ennek semmi értelme – folytatta tovább Lettö. Közben már beléptek a Föld légkörébe, a védővarázslatok ellenére is érezték a forróságot és a szelet, de az ifjú tanítvány hangja nem vékonyodott el ijedtében. – Mi az emberek környezetét tesszük jobbá, folyton újabb és újabb találmányokat adunk nekik. Pedig jobb lenne magukat az embereket megváltoztatni. Nem sok-sok szabályt kellene átadnunk egyesével, hanem a tudományos gondolkodásmódot! Akkor ők maguk meg tudnák tenni ezeket a felfedezéseket, anélkül hogy mi elrendeznénk körülöttük a dolgokat…

Bászlya nem válaszolt, csak a fejét csóválta. Nem is esett több szó köztük. Sikeresen végigcsinálták a küldetést, de ő már ekkor tudta, hogy Lettö nem fogja betartani az őrök ősi szabályait. És valóban, mikor tanítványa munkába állt, első dolga volt a kutatáshoz szükséges gondolkodásmódot megtanítani az embereknek. Bászlya ekkor már az őrök tanácsában ült, onnan figyelte a világmindenség alakulását. Lettö száguldozott a seprűjén fel-alá bolygóról bolygóra, ahogy korábban ő maga is. Sokszor ellátogatott a Földre, de soha többé nem vitt hozzájuk új felfedezéseket. Az emberiség mégis gyorsabban fejlődött, mint valaha. Feltalálták a kerékpárt, a telefont, a repülőgépet, a golyóstollat, a számítógépet… Mindezt egy találmány-őr mércéjével nézve alig egy szempillantásnyi idő alatt.

Bászlya a sok-sok idegeskedés után végre nyugodtan hátradőlt. Most már elfogadta, hogy Lettönek igaza volt.