Áttetsző tükör – Láss, ne csak nézz!

Tizenhat történet női sorsokkal, különböző élethelyzetekben és életkorban, nemcsak női olvasóknak. Az átlátszó nő kontúrjaiból kínosan ismerős, főként nőket érintő problémák rajzolódnak ki, melyekről nem szívesen beszélünk. Inkább átnéznénk rajtuk.

Ughy Szabina kötete szembesíti az olvasót a mai nőket (is) érintő nehézségekkel, anélkül, hogy vádolna vagy ítélkezne. Érzékenyít, mégsem tekinthető harcos feminista műnek.

A szerző már-már színészi átéléssel, filmszerűen jeleníti meg az egyes novellák főszereplőit, többnyire egyes szám első személyben beszéli el történetüket. Így szinte a bőrünkön érezhetjük az elhagyatottság, a kiszolgáltatottság állapotát,, amely a változó korral, az öregedéssel vagy a demenciával jár együtt. E témák visszaköszönnek az Éjszakai műszak, A hagyaték, A kézirat című novellákban. Az Anyák napjában annak a drámai változásnak lehetünk tanúi, amikor a szülő-gyermek szerep kényszerűen megfordul, mivel egy középkorú nőnek idős és magatehetetlen édesanyjáról kell gondoskodnia.

Az örök, visszatérő dilemma is felbukkan a sorok között: hogyan legyen egy nő egyszerre sikeres, vonzó és persze jó anya? Utóbbi esetben elvárható, hogy feláldozza életét „a semmiért egészen”? Avagy önző-e, ha saját boldogságára is gondolni merészel? Tartozunk-e a családunknak, ha az egy mérgező közeg?

Megannyi fontos sorskérdés, amelyet Ughy Szabina hol blog- és naplószerűen (#karacsony #futas, Pillangó), hol zsurnaliszta stílusban tár elénk, iróniával, humorral oldva a szomorkás vagy fájdalmas mozzanatokat.

„Hogy miért hagytam mégis, hogy évekig úgy éljünk egymás mellett, mintha ott sem volnánk, nem tudom. Kényelmes volt, kényelmes, azt hiszem, mint egy kinyúlt pulcsi. (…)

Titkon bíztam benne, hogy hátha megcsal, vagy netalán szerelmes lesz valaki másba és el akar válni, de semmi. Talán ő is tudta, hogy túl szétszórt ahhoz, hogy titkai legyenek előttem.” (Az átlátszó nő)

A történetek (újra)olvastatják magukat. A szereplőket élőnek érezzük, néhány mondat után pedig már közeli ismerősnek.

„Van néhány pillanat az életben, ami mindig jelen idejű, ami, mint egy útjelző, ott van, megtartja egész életünket. A tekintet és a kép összekapcsolódása. Találkozás.” (Pillangó)

A könyv borítója ötletes: a fedélen lévő nőalakot mintha buborékfólia borítaná be, akár a törékeny csomagot. Talán a szeretetet jelképezi e védőfólia, amelynek fontosságára az író többször is kitér a kötetben. A feltétel nélküli szeretet megtartó erejére, mint az élet igazi értelmére, anélkül, hogy didaktikus tanmeséket zúdítana az olvasóra.

„– Szeretlek anya – mondom ki végül, és elszégyellem magam. Mintha egy bűnt gyónnék meg ezzel a szóval, azt a bűnt, hányszor nem tudtam szeretni. Nem lehet ezzel semmit sem bepótolni, mégis megkönnyebbülök, kimondtam.” (Anyák napja)

Az átlátszó nő mindegyik írásának végkicsengése pozitív, hol halványabb, hol pedig élénkebb reménysugárral, miszerint mindig van kiút.

Ughy Szabina: Az átlátszó nő. Prae Kiadó 2023, Budapest.