A nyárra, mint a legforróbb évszakra asszociálva elsőként a vakáció, az utazás, a szabadság juthat eszünkbe. Csakhogy a nyár nem kizárólag az utazásokról szól. Mihez kezdjen a sihederkorba belépő gyermek, a szünidő cirka két és fél hónapja alatt, távol az iskola szigorától és a szülők óvó tekintetétől?

Morgan Loyd Malcolm Darázs című műve két fős kamaradráma, amelyet Bognár Péter fordítása nyomán dolgozott át Bíró Bence dramaturg, állított színpadra Ördög Tamás rendező.

Az alaphelyzet két nő – egykori osztálytársak – újbóli találkozása, húsz év múltán. A darab ismertetőjében a következőt olvashatjuk:

…nem számol a járda apró huppanóival. Az első kerék hirtelen befordul, a bicikli irányíthatatlanná válik, Dominik hiába teszi le lábát, nem ússza meg az esést. Egy csattanás, lehorzsolt kéz és térd. Próbál feltápászkodni, mielőtt még Anya és Apa meglátná, mi történt, de már késő.

„Tematikailag hatásosan felépített, átfogó világ- és civilizáció-történet, amely a magával ragadó, közvetlen, letisztult stílusával emelkedik ki a hasonló témájú novellagyűjtemények közül.

A férfi hirtelen elhallgatott. Meg akarta kímélni feleségét a rátörő fájó emlékektől, amelyek polipként fojtogatták. A félresikerült születésnapról, amikor Fruzsi leejtette Apa tortáját az égő gyertyákkal… a félbeszakadt balatoni nyaralásról, ahol a húga a szülői tiltás ellenére magába tömött legalább öt gombóc fagyit, aminek torokgyulladás, orvosi ügyelet és gyors hazautazás lett a vége.

A panelek mögött meghúzódó emberi sorsok gyakran ütköznek falakba. A bebetonozott szabadságvágy néha olyan, mintha ürügy lenne a túlélésre. Losonczy Attila jól ismeri gyermekkorából az óbudai panel-létet, a Flórián üzletközpontot mint „szocialista plázát” is megjelöli egyik novellájában.

A surrogó, szűnni nem akaró nyílzáportól a sumérok arcvonala megingott, a katonákon úrrá lett a vakrémület, rövidesen falevélként szerteszórt sisakok, pajzsok, törött dárdák jelezték a menekülők útját. Az agadei sereg véres ékként hatolt be Nippurba.