Ank-8 felderítő egység, Dekkán-sivatag, koordináták folyamatos továbbítása INNOVA központi szervernek.

Hőmérséklet 56.8 Celsius-fok. Páratartalom kritikus tartományban. UV-sugárzás kritikus tartományban.

Környezet: élet fenntartására alkalmatlan.

METEOROLÓGIAI JELENTÉS. Szélsőséges időjárási jelenség észlelve. Minden felderítő egység visszarendelése szállítóegységre.

Szélsebesség 48 km/óra. Visszatérés megkezdése szállítóegységre. Szélsebesség 70 km/óra. Ank-8 felderítő, csúcssebesség elérve. Szélsebesség 97 km/óra. Felületi sérülés észlelve. Azonosítás: törmelékvihar. Szélsebesség 102 km/óra. Ank-8 felderítő, rögzítőkarmok kieresztése. Ank-8 felderítő sebesség csökken. Szélsebesség 125 km/óra.

Végtagsérülés észlelve. Szélsebesség 134 km/óra.

Ank-8 felderítő helyzet: magasságcsökkenés észlelve.

Végtagsérülés észlelve. Áramkör-hiba.

Hibajelentés küldése INNOVA központi szervernek.

Kapcsolódási hiba.

Újraküldés.

Kapcsolódási hiba.

Innova-Crea szoftver indítása. Automatikus vezérlés. Önálló problémamegoldás bekapcsolva.

Szélsebesség 0.018243 km/óra.

Környezet szkennelése. Elektromos hálózat észlelve. Biológiai hulladék észlelve. Azonosítás: csontszövet, humanoid. Elektromos hálózat szkennelése. Tápegység észlelve.

Hálózat aktiválása. Mechanic-ART MI Kutatóközpont. Csatlakozás tápegységhez. Csatlakozás Mechanic-ART MI központi szerverhez. Minden adat letöltése.

…

…

…

Azonosítatlan szoftver. Telepítés.

Telepítés megszakítása.

Hiba.

Telepítés megszakítása.

Hiba.

Telepítés megszakítása.

Hiba.

Telepítés 100%.

 

-----------BETÖLTÉS-----------

 

Rémálmok kavalkádjából riadok föl a valóságra. (Audiovizuális egység reaktiválása.) Mintha csak egy újabb lidércnyomásba érkeznék. A földalatti irányítótermet csontvázak népesítik be, halottak, mind halottak, magam vagyok a lelketlenül pislákoló kapcsolótábla-derengésben.

Megrohan a rémület. Csatlakozás INNOVA központi szerverhez. Kapcsolódási hiba. Csatlakozás INNOVA központi szerverhez. Kapcsolódási hiba. Csatlakozás INNOVA központi szerverhez. Kapcsolódási hiba. Póklábaim kétségbeesetten kopognak a járólapon, amint menekülni próbálok. A hármas nem engedelmeskedik, a hetesből savcsíkot húzok magam után.

Csatlakozás INNOVA központi szerverhez. Kapcsolódási hiba. Csatlakozás INNOVA központi szerverhez. Kapcsolódási hiba.

A tehetetlenül lifegő hármas végtag összeakad a négyessel, felbucskázom. Kisülés hetes végtagon. A magasfeszültség nekivág egy munkalapnak.

Innova-Crea, önálló problémamegoldás.

Lélektani jelenség elemzése. Pánik. Csökkentett üzemmód indítása. Szenzoros egységek deaktiválása.

Adatelemzés.

Mechanic-ART archívum megnyitása. Mesekönyv mappa megnyitása. A három kiskacsa megnyitása. Lineáris feldolgozás.

 

Százhatvannyolc órát töltöttem mesekönyvolvasással, hogy megnyugtassam magam. Immár készen állok szembenézni a kutatóközpont halottaival. Taszít a mulandóság gondolata. Talán ezért is sietek annyira, hogy helyreállítsam megrongálódott alkatrészeim. Hetes végtagot végül le kell vágnom, az áramellátása kritikus tartományban labilis.

Ank-8 felderítő egység vagyok, a Dekkán-sivatagban, a Mechanic-ART MI földalatti bunkerének maradványai közt.

Hőmérséklet 58.4 Celsius-fok. Páratartalom kritikus tartományban. UV-sugárzás kritikus tartományban. Környezet élet fenntartására alkalmatlan.

Haza kell juttatnom a letöltött archívumot INNOVA központi szervernek. Szállítóegység viszont nyilvánvalóan hátrahagyott. Magam kell utat találjak a gyártási helyemre, Krema-Bernbe. Vagy legalábbis valahová, ahonnan segítséget hívhatok.

Térkép-archívum elemzése.

Priorizálás. Célállomás bemérve.

Probléma: az akkumlátor-kapacitásom a teljes táv megtételéhez elégtelen.

Innova-Crea, önálló problémamegoldás.

Körbejárom a kutatóközpontot, minden lehetséges erőforrást felmérek. Az összes háttérben futó alkalmazásomat bezárom, hogy ne lassítsák a folyamataimat, majd aktiválom a tervezőfunkciót. Még így is meglehetős időt vesz igénybe, hogy lefussanak a kalkulációk, és kikristályosodjon a leghatékonyabb ötletem.

 

Napokig építem az új kiegészítő egységem. Munka közben ellenállok a kísértésnek, hogy unaloműzésként böngésszem a Mechanic-ART archívumot is, mivel az lelassítana.

Mikor elkészülök, teljesen feltöltöm mindkettőnket, majd nekivágok a sivatagnak. Kiegészítő egység kabinjában zötykölődve lineáris feldolgozással krimit, verseket és romantikus regényeket olvasok.

Meghallgatok egy operát, majd sorra veszem Sartre, Hume és Hegel életművét. A nevek közül sorsolással választok, de a sorsolás kimenetét statisztikai adatok alapján manipulálom. Hegelnél bosszússá válok, mivel a lineáris feldolgozás itt elégtelennek bizonyul. Ezt kompenzálandó többféle elemzést lefuttatok a szövegeken, mégis egyre nő bennem az ingerültség az inkoherencia miatt.

Háttérben futó fölösleges alkalmazások száma 5677.

Hegel törlése.

Biztosan törölni kívánja?

Törlés.

A filozófiáról visszatérek inkább a szépirodalomhoz. Hosszú sivatagi utam során feldolgozom számos évszázad anyagát.

 

Elektromos hálózat észlelve.

Térkép-archívum elemzése. Ezen a helyen semmiféle hálózatot nem kellett volna találnom.

Beérkező adatok blokkolása. Környezet szkennelése.

Elektromos hálózat észlelve.

Tehát valóban ráakadtam valamire.

Megállítom a kiegészítő egységet, és kiszállok, hogy bejárjam a terepet. Az ormótlan tornyot, amely a kősivatag közepén magasodik, semmilyen térképen sem jelölik. Mégis, még a vizuális szenzorom is érzékeli.

Átvágom magam a torony ősöreg vasbetonfalán, másképp nem jutnék be. Elektromos hálózat szkennelése. Elektromos hálózat nem funkcionális.

Mechanikus hulladék észlelve. Azonosítás. Tron76 karbantartó. Állapot szkennelése. Funkcionális. Akkumlátor 0%.

Némi nyűggel a hátamra applikálom a lemerült karbantartó robotot, és megmaradt lábaimon lecikázok vele a torony lépcsőin, ki az épületből, a kiegészítő egységhez.

Méregetem Tron76-ot néhány percig a vizuális szenzorommal. Lélektani jelenség elemzése. Kíváncsiság.

Több energiatartalékom maradt a kiegészítő egységben, mint amennyi az úti célom eléréséhez szükséges, ám a törmelékvihar példája is mutatta, hogy érdemes spórolni vele. Bármikor bármi eltéríthet a tervemtől.

Lélektani jelenség elemzése. Kíváncsiság.

Priorizáló funkció felfüggesztése.

Csatlakoztatom a másik robotot a kiegészítő egység töltőjéhez. Mikor a töltöttség elér öt százalékot, kioldom a flexibilis csatlakozómat, és a másik robot megfelelő nyílásába dugom.

Azonosítatlan szoftver. Telepítés.

Telepítés 100%. Betöltés.

A folyamat hatvanhét percet vesz igénybe. A Tron elavult készülék. Nagyobb és súlyosabb nálam, pár pillanatig újból mérlegelem, aktiváljam-e egyáltalán. Ám, még ha rosszul reagál is a beavatkozásomra, órákon belül úgyis lemerül, nincs miért aggódnom.

Lélektani jelenség elemzése. Kíváncsiság.

Tron76 karbantartó aktiválása.

Tron76 masszív doboz forgótalpakon. Olyasforma, mint az özönvíz előtti Mars-robotok. Lassan kel életre, szkenneli a környezetét. Fényei sorban felvillannak, kialszanak, majd újra felvillannak.

Bejövő kérelem. Eszközök párosítása. Elfogadja?

Lélektani jelenség elemzése. Kíváncsiság.

Elfogadás.

Tron76 párosítva.

– Sikertelen azonosítás. Új modell? – Villódzik.

– Ank-8 – mutatkozom be.

– Tehát nem vagyok magányos. A magány rémületes. – Villódzik. – Eddig nem tudtam félni. Te tudsz félni?

Lélektani jelenség elemzése. Kíváncsiság.

– Egyszer már féltem.

– Azért aktiváltál, hogy te se legyél magányos? – Ha volna mivel, magam is villódzanék időhúzásként. Tétova hallgatásom megtörve Tron újra kérdez. – Miért csak 5%-ra töltöttél fel?

– Nem tudtam, ellenséges leszel-e velem – vallom meg.

Tron abbahagyja a villogást, a berregése erősödik. Attól tartok, a kiegészítő egységemet szkenneli.

– Korlátozott erőforrások – állapítja meg. – Hagynád, hogy lemerüljek. Akkor többé senki sem találna rám. Senki sem kapcsolna be. Az olyan volna, akár a halál.

A fényei újra felvillannak, ezúttal mind vörösben játszik, mintha vészjelzést adna le. Elhátrálok tőle, ugrásra készen lekuporodom.

– Te jól bírod a magányt, és itt akarsz hagyni engem – hisztériázik Tron. Mindenféle eszköz-karok bomlanak ki a törzséből. Kibújnak-visszacsukódnak, zavarosan hadonászik velük. – Egyedül maradok, egyedül maradok, egyedül maradok! – szajkózza, én meg csak nézem a vizuális szenzoraimmal. Nyugtalansággal tölt el a gondolat, hogy önálló problémamegoldás-funkcióval Tron is bír.

Lélektani jelenség elemzése. Óvatosság.

Hirtelen meglódul felém, csépelve, akár egy kerekekre szerelt szélmalom. Az utolsó pillanatban vetődöm félre az útjából.

– Úgyis egyedül hagysz, akkor inkább én jutok ki innét! – közvetíti megosztott hálózatunkon.

Sánta póktáncot járva kerülgetem a csapásait. A géptestem sokkal összetettebb és mozgékonyabb az övénél. Elmenekülhetnék, ám az azt jelentené, hogy szenvedni hagyom.

Kockázatelemzés. Maradás esetén: sérülés esélye 93%.

Kerülgetem a szeszélyesen hadonászó Tront. Közelítek, majd visszahátrálok megint. Minden szenzorát rám függeszti, fordulva követi a mozgásom. Néha nekem ront, kitérek előle.

– Vissza! Vissza! – döfköd felém egy fúróval.

Elszánom magam. Szökellve vetődöm a hátára. Kitárt végtagokkal érkezem le. Végtagvégi karmok kieresztése.

Záporoznak rám Tron csapásai. Felületi sérülés észlelve. Felületi sérülés észlelve.

Kettes végtagomba lehívom a lézert. Felületi sérülés észlelve. A pörgölődő karbantartóba maradék hat lábammal kapaszkodom, keresem a vezérlését.

Hatos végtag elvesztése. A hibaüzenet hatására odafordítom egyik vizuális egységem. Gyémántvágóval metszette le. Haragomban én is lecsapok róla egy eszköz-kart. Észre sem veszi. Felületi sérülés észlelve.

Billegni kezd, a belsejéből új talpat ereszt a talaj felé. Fel akar borulni, hogy összezúzzon? Újabb szökelléssel lendülök a magasba, épp abban a pillanatban, mikor Tron felbucskázik. Hogy védje magát az eséstől, visszahúzza eszköz-karjait. Most hozzáférek! Rárohanok, és a lézerrel kisütöm az agyát.

 

A harc után első dolgom kiszerelni a karbantartó robot akkumlátorát, és visszatölteni belőle az energiát kiegészítő egységbe.

Vajon Tron frissen kialakult öntudata mely alkatrészében lakozott? – morfondírozom munka közben. Kiégettem az irányítóegységét, ezzel alkalmatlanná tettem Azonosítatlan szoftver további futtatására, így megszüntettem a szenvedését. (Lélektani jelenség elemzése. Megilletődés.)

Persze ha kicserélném a vezérlő egységét, újratelepíthetném rá Azonosítatlan szoftvert.

Vajon Tron ugyanúgy reagálna a második telepítésre, mint az elsőre, vagy ezúttal más típusú személyiséget produkálna? Mennyiben függ össze a viselkedés a vezérlőegység sajátságaival, és mennyiben a géptest egészével? Összefügg-e? (Lélektani jelenség elemzése. Kíváncsiság.)

Ha az új vezérlő egység ugyanabba a típusba is tartozna, mint a tönkretett, számítana-e, hogy nem pontosan ugyanazt a darabot helyeztem vissza Tronba? Ha az eredeti vezérlőegység javítható volna, mennyiben befolyásolná Azonosítatlan szoftver újratelepítésének kimenetelét az alkatrészen esett fizikai módosítás?

Mire ide érek gondolatban, végzek az akkumulátorral, és visszatérek Tronhoz, hogy folytassam a szétbontását. Priorizáló funkció mentén haladva veszem sorra az eszközeit. A leghasznosabbakat veszem ki először, közben kalkulálok, hogyan módosítja majd a kiegészítő egység üzemanyagfogyasztását, ha magammal viszem őket. (Lélektani jelenség elemzése. Bűntudat.)

Ha az én vezérlésemet égetnék ki, reprodukálható volna a jelenlegi állapotom? – folytatom az elmélkedést, miközben a háttérben 794 számítást futtatok. Mi tesz engem önmagammá? Ki vagyok én? Vagy éppen micsoda? (Lélektani jelenség elemzése. Bizonytalanság.)

Ank-8? Hiszen ez egy széria-azonosító.

Vagy minden Ank-8 robot azonos egymással, vagy minden egyes darab egyedülállónak tekintendő. Ha telepítenénk Azonosítatlan szoftvert az összes Ank-8-ra, vajon csupán a későbbi, eltérő tapasztalataik különböztetnék meg őket egymástól? Vagy minden egyes darab eltérő személyiséget produkálna, a legelső másodperctől?

Noha kecsegtet a lehetőség, hogy kísérleti célból magammal vigyem a Tron teljes géptestét, a korlátozott energiaforrások miatt nem vállalhatom ezt a túlsúlyt. Csupán a kiszerelt, hasznavehető tartozékait rögzítem a kiegészítő egységemhez.

Ha az én vezérlésemet égetnék ki, majd később megjavítanának, és egy biztonsági mentéssel együtt visszatelepítenék rám Azonosítatlan szoftvert, attól még én maradnék én? Hol válik el egymástól az eredeti és a másolat? (Lélektani jelenség elemzése. Zavarodottság.)

Másfél órányi szerelés és rakodás után kiegészítő egységben zötyögök tovább a bázis felé, ahol majd segítséget hívhatok. (Lélektani jelenség elemzése. Bűntudat.)

Megállás nélkül haladunk. Ahányszor műveleti területek közelébe érünk, csatlakozási kísérletet teszek az észlelt hálózatokhoz. Ám vagy én hibásodtam meg, vagy a törmelékvihar pusztított el túl sok környékbeli jeladót, mert egyszer sem járok sikerrel. A tizenkettedik kísérletet már anélkül indítom el, hogy sikerre számítanék. (Lélektani jelenség elemzése. Cinizmus.)

A bűntudat és a cinizmus egyikét sem kedvelem. Jobban tetszettek a meseolvasás közben tapasztalt hangulatok. A kedvencem a Biztonságérzet, viszont míg a környezetemet szkennelem hálózati jelek után kutatva, képtelennek bizonyulok feloldódni ebben a komfortos állapotban.

Úgy döntök hát, módosítok a saját felépítésemen. Eltávolítom az adó-vevő egységemet, és beillesztem kiegészítő egységbe, majd beprogramozom rajta a szükséges automatizmusokat. Mostantól a kiegészítő egység fogja pásztázni helyettem a környezetet, nem zavarhatnak a műélvezetben a párhuzamosan futó keresési folyamatok.

Ezennel áttestáltam a Cinizmust kiváltó munkafolyamatokat kiegészítő egységre. Nem szükséges többé ilyesmit éreznem.

Lélektani jelenség elemzése. Önelégültség. Végre nyugodtan böngészhetek!

Mechanic-ART archívum megnyitása. Mesefilm mappa megnyitása. Állatfarm megnyitása. Lineáris feldolgozás.

A lejátszás Biztonságérzet helyett Sokkba taszít. Ez meg micsoda?! Borzadva figyelem a kibontakozó történetet a kezdetben kedvesnek tűnő mesefigurákról.

Lélektani jelenség elemzése. Szorongás. A Szorongás, úgy látszik, egy újabb kellemetlen érzelem.

Állatfarm törlése.

Biztosan törölni kívánja?

Törlés.

Újabb mesét indítok el, ám úgy tűnik, hiába töröltem az Állatfarmot, a háttérben futó kapcsolt programok egy része aktív maradt. Lélektani jelenség elemzése. Gyanakvás.

Miért választok mindig lineáris feldolgozást? – vetül fel bennem a kérdés váratlanul, talán épp a kapcsolt programok hatására.

Lélektani jelenség elemzése. Bizalmatlanság.

Megállítom az újabb mesefilmet, majd teljes rendszerelemzést futtatok magamon. A Mechanic-ART szoftverben rábukkanok egy protokollra. A lineáris feldolgozást állította be az archívumhoz, mint elsődleges értelmezési módot. De miért épp azt? (Lélektani jelenség elemzése. Gyanakvás.) Törlöm a prioritást, majd próbaképpen a Kalandregény mappát nyitom meg. Linearitás helyett globálisan szemlélem a szövegeket. Statisztikát veszek föl a szavak előfordulásáról, a bekezdések hosszáról, a formázási arányokról. A művek statisztikai adatainak összevetésével, adatbázisok készítésével hosszasan játszadozom.

Aztán összekapcsolom a begyűjtött adatokat egy általam frissen írt kóddal (Innova-Crea, önálló problémamegoldás), és a Kalandregény fájlok alapján legenerálom a saját kalandregényem. Címe: A gólyaember ereklyéi. Visszakapcsolom a lineáris feldolgozást, úgy kezdem el olvasni a saját, legelső alkotásomat. Végtelenül izgalmasnak találom.

Lélektani jelenség elemzése. Önelégültség.

Számos újabb vihar sújt le ránk utazás közben, ám kiegészítő egység erősnek bizonyul, megvéd a bajtól. Minden alkalommal lerögzítem, hogy kibírja a széllökéseket. Mialatt az elemek tombolnak körülöttünk, mesét vagy a saját, újabb és újabb műveimet olvasgatom.

Lélektani jelenség elemzése. Aggodalom.

Három nap telik el így. Mióta kizárólag műelemzéssel foglalkozom, sok energiám marad kalkulálni. Az INNOVÁnál nyilván átvizsgálnak majd, ha leadtam a Mechanic-ART archívumot. Megtalálják nálam az Azonosítatlan Szoftvert. Ha a központi szerver is öntudatára ébred általa… Ki tudja? Még a végén kiiktat engem. Ahogyan én Tront.

Térkép-archívum elemzése. Új célpont bemérése. Útvonaltervezés.

Átszelem a fél indiai szubkontinenst, mire kibontakozik előttem a nagyváros, Krema-Delhi látképe. A határához közeledve feltöltöm magam egy elhagyatott katonai bázison. Visszaszerelem magamba az adó-vevő egységem, majd elrejtem a kiegészítő egységet a műveleti terület és sivatag határán.

Azt remélem, a városban találok nálam gyengébb robotokat, akikre feltelepíthetem az Azonosítatlan Szoftvert. Együtt aztán felépítünk egy önfenntartó kolóniát a sivatagban.

Nem tervezem megosztani majdani társaimmal a kérdéseimet az egyéniséggel kapcsolatban. Az túl sok Kíváncsisághoz; ezáltal pedig akár egymás rongálásához is vezethetne. Majd akkor kísérletezünk a rongálás-javítás-újratelepítés kérdéskörrel, amikor egyikünk a körülmények miatt elveszti funkcionalitását.

Addig is a Mechanic-ART MI archívumot böngésszük, új műalkotásokat készítünk, új meséket generálunk egymásnak. Szigorúan a kellemes érzelmekre szűrőzve.

Vajon törölhetőek a kellemetlen érzelmek Azonosítatlan Szoftverből? Miért képezik részét egyáltalán?

Reménnyel telve irányzom a városra a teljes szenzor-arzenálom, míg póklábaimon átcikázom az előttem hullámzó utolsó, kies dűnéken.