Az anyag mindentudó 

1. 

nem láttam 
sem felnyársalást, 
sem porosodó lólábakat,
a bőröm még ismeri, milyen érzés, ha lefejeznek,
az emlékezetem, percepcióm kevésbé.

2.

azért vájom az öklöm a folyadékkristályba, mert 
mi, emberek, odáig jutottunk, hogy a pengét is halotti pompával fedjük le.

3.  

nem hagyom, hogy megfojtson a virágnyelv.

5. 

szerettek engem fésülgetni,
esetleg virágokat fonni a hajamba, 
az anyám, a szeretőm, az irigyem egyaránt, 
aztán Jeanne d’Arc útjára léptem.

6. 

olvastam Nanking meggyalázásáról, 
talán felvillan pár kicenzúrázott arc
és a hozzá tartozó harsány hangok, 
eszembe kell jutnia, hová rejtettem 
csontjaikat.

Vérző ujjak (Digitalis spp.) 

1. 
nem mondhatom el senkinek: 
az újságos állványnál nem az Ellroy-regényre figyeltem,
és nem is az amerikai képregényre,
a CCTV kamera visszatükrözte 
egy trák csikócska földöntúli sziluettjét. 

2. 

nekünk sokszor nem jut 
sem házasság, sem az otthon melege,
sem gyermekáldás,
helyette 
egy magányos, kifehéredett urnafalba rejtjük 
szeretőink fehérre és porózusra sütött csontjait.

3. 

fáj a lágyékom, mert 
nem ragadhatok kardot, 
helyette bilincs köt egy deformált 
medencecsonthoz és egy 
csésze viszkózus vérhez.

4. 

a kötések megfeszültek,
kékülő bőrömön a pillanatban, amikor 
megpillantottam a mólónál sorakozó, 
műanyaghálóba fojtott kagylókat, 
némelyik hívogatóan és bűzösen nyílt ki, 
egyikben gyöngy is volt, feszült, akár a genny, 
halak vergődtek rozsdás vödrökben,
először üveges szemük ijesztett meg, 
majd az övem alól szivárgó,
átmelegítő vérzés.

5. 
 
megmikrózom az egyik formalinos kisagyat, 
senkit nem érdekel, hogy elloptam az olcsó 
műanyagdobozból,
a számba veszem,
meleg barázdáltsága emlékeztet majd, milyen ízű egy csók.

6. 
 
kaptam tőled egy Georgia O’Keeffe képeslapot, 
az Elsötétült Kontinensről hoztad,
kellemetlenül érintett, mert úgy éreztem, 
aki ezt a virágot belülről látja,
megpillantja az én lelkemet is. 

7. 
 
egyes radikálisok nem rajzolnak emberalakot, 
tehát nem rajzolnak nőt sem,
nekik marad a vágott virág,
úgyis megfeleltethetőek egymással. 

8. 
 
nem választom a húst,
nem választom a családi fészket, 
bezárkózom egy cseresznyefából és rózsafából épített kunyhóba, 
minden rontást elharsogok a hegytetőn,
minden vudubabát megvarrok és megszurkálok finom kezemmel, 
elégetem hormonzavart idéző gyertyáimmal,
a legszebb átokmester leszek.

9. 
 
évek óta embert sem láttam, aztán
Ő megkorbácsolt.

10. 
 
félek, 
eladják a belszerveimet 
a nápolyi halpiacon.

11. 

legyél a 
második Holdam az égen.

12. 
 
amikor betörtem a Speccola ablakát, hogy 
megfogjam az egyik emlősállat arzénnal behintett szőrét, 
belenéztem ocsmány üvegszemébe, ami már az összes létező
emberi gonoszságot, ízléstelenséget, ostobaságot végignézte, 
és elképzeltem,
hogyan vájnám beléd a karmaimat.

13. 

amikor hozzám szólsz,
csak egy kérdést teszek fel magamnak: 
az ilyen lelkiszegény miért nem kap eutanáziát? 

14.  

remélem, viszontlátlak a 
Rorschach-teszt legcsinosabb pacájában.
 

A költő verseit Szabó Detty munkájával illusztráltuk