Mi fán terem a transzilvanizmus?

A címben feltett kérdésre nem fogok konkrét választ adni, mert bizonyosan túl leszűkítő, leegyszerűsítő lenne. De minek is adnék, amikor itt van ez a remek, kétnapos konferencia a Magyar Irodalomtörténeti Társaság és a PIM rendezésében, amelynek több előadása ezt próbálta és próbálja megfejteni, bár a konferencia apropóját az Erdélyi Helikon százéves megalakulása szolgáltatta.

Az első délelőtt Török Petra főigazgató köszöntőjével kezdődött a légkondicionált teremben, aki felfedte a pódium elé állított tusrajz titkát. Kiderült, hogy Zsögödi Nagy Imre készítette Kemény Jánosról, a Helikoni Íróközösség megalapítójáról, és 1985-ben került a múzeum birtokába. Gintli Tibor, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság elnöke az 1926-ban Marosvécsen alakult, centenáriumát ünneplő Erdélyi Helikon folyóirat máig ható üzenetét a más nációkkal való békés együttélésben jelölte meg, valamint abban, hogy az európaiság egyszerre élhető meg a magyarsággal.

A köszöntők után Boka László lépett a pulpitusra első előadóként, és az erdélyi irodalomról mint „második irodalmi mezőről” beszélt a Keszthelyi Helikon mintájára alakult Erdélyi Helikont méltatva, mely minden kiválósága ellenére megkapta az esztétizmus és a túlzott modernség vádját a korabeli orgánumoktól. Ez azonban nem szegte az alkotók kedvét, mert hittek abban, hogy Kuncz Aladár vezetésével nyugatibbak lehetnek a magyarországi folyóiratoknál.

A második előadó Péterfy Sarolt volt, aki Áprily Lajos Erdélyi Helikonhoz való kötődéséről beszélt. Kiemelte Áprily kettős, szász és erdélyi identitását, és azt is, hogy bármilyen meglepő, Áprily a szüleivel végig németül beszélt, de ennek a kettős identitásnak köszönhette széles horizontját is. A későn és álnéven indult költő ‒ aki egyébként az előadó dédapja volt ‒ a verseiben kerülte az Erdély szót, ám a „táj-transzilvanizmus” annál határozottabban jelentkezett verseiben.

Sebők Melinda Babits és az Erdélyi Helikon kapcsolatát vette górcső alá. Megtudtuk tőle, hogy a Fogarason tanító Babits egy ’35-ös írásában egészen erdélyinek érezte magát, és hogy amikor Áprily után Kuncz Aladár vette át az Erdélyi Helikon szerkesztését, Kuncz levelekkel kezdte ostromolni Babitsot, hogy írjon egy vezércikket a lapba az európai látásmódról. Babits kezdetben vonakodott, és csak egy Dante-tanulmányt küldött, ám később megírta az áhított vezércikket. Az Erdélyi Helikonhoz és Babitshoz volt köthető az Erdélyi Szépmíves Céh pályázata is, melynek egyik zsűritagja maga a költő volt, és amelyet Szerb Antal nyert meg gyorsan bestsellerré vált irodalomtörténetével.

A pogácsaszünet után Cseke Péter olvasta fel tanulmányát, mely az erdélyi, fiatal költőkről, valamint Láng Gusztávról szólt, akik nem kisebbet álmodtak, mint hogy „a székely szívtől eljussanak a világ szívéig”. Juhász Andrea Kuncz Aladár műveit elemezte, aki novellákat is írt, bár ez nem köztudott, és talán nem is véletlenül. De hallottunk még tőle Kuncz posztumusz kiadott Felleg a város felett című kulcsregényéről, és a Fekete kolostorról is, melyről az előadást követő vitán Balázs Imre Józsefnek köszönhetően az is kiderült, hogy a háború utáni kiadásokban cenzúrázták híres, utolsó mondatát („Csak most éreztük, hogy a fogságból hazaérkeztünk, az egyik szomorúságból egy másik, még nagyobb szomorúságba.”)       

A délelőttöt Szász László zárta, aki szerint a transzilvanizmus túlélési stratégia volt a Trianon utáni magyarság számára, melyet elsődlegesen az írók teremtettek meg olyan művekkel, mint Tamási Áron Ábel-trilógiája, és olyan jelmondatokkal, mint az „azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne”. Azt a vezéreszmét, mely szerint az erdélyi kisebbség túlélésének egyetlen esélye az irodalom, meglepő módon nem egy író, hanem egy politikus mondta ki: Krenner Miklós, aki így az Erdélyi Helikon ideológusává is vált.

Az első délelőttnek vége lett, de a konferencia olyan előadókkal folytatódott tovább, mint E. Csorba Csilla vagy Balázs Imre József, olyan írók megidézésével, mint Karácsony Benő vagy Tabéry Géza.

*

A június 24-i és 25-i előadások teljes egészükben meghallgathatók az MNMKK – Petőfi Irodalmi Múzeum YouTube-csatornáján.

Fotók: Acsai Roland