Az egyes szövegeknek is megvan a maguk sorsa, nemcsak a könyveknek. Néhány éve esszét és kiáltványt fogalmaztam arról a történelmi abszurdról, hogy Kant (s még annyi más kiválóság) városa, az európai kultúra egyik volt fellegvára ma, mint Oroszország Szovjetuniótól örökölt külterülete várja – ha várja – sorsa jobbra fordulását. Azt gondoltam, leghelyesebb volna, ha Königsberg közös uniós–orosz protektorátusként, szabad városállamként megint azzá válhatna, ami valaha volt – de hadd ne meséljem az egész utópiát...

„Konrád György, az egyik legismertebb magyar író azonnal csat­­la­­kozott hozzá. Elküldtem Umberto Ecónak is, és szeretném Vac­lav Hávelt, Slawomir Mrozeket, Csingiz Ajtmatovot, Jurij Buj­dát és Alekszandr Szolzsenyicint is megkeresni.”