A Königsbergért kiáltvány utóélete – Szőcs Géza: Kant Emánuel figyelmébe
Az egyes szövegeknek is megvan a maguk sorsa, nemcsak a könyveknek. Néhány éve esszét és kiáltványt fogalmaztam arról a történelmi abszurdról, hogy Kant (s még annyi más kiválóság) városa, az európai kultúra egyik volt fellegvára ma, mint Oroszország Szovjetuniótól örökölt külterülete várja – ha várja – sorsa jobbra fordulását. Azt gondoltam, leghelyesebb volna, ha Königsberg közös uniós–orosz protektorátusként, szabad városállamként megint azzá válhatna, ami valaha volt – de hadd ne meséljem az egész utópiát...
Szőcs Géza
Kant Emánuel figyelmébe
Az egyes szövegeknek is megvan a maguk sorsa, nemcsak a könyveknek. Néhány éve esszét és kiáltványt fogalmaztam arról a történelmi abszurdról, hogy Kant (s még annyi más kiválóság) városa, az európai kultúra egyik volt fellegvára ma, mint Oroszország Szovjetuniótól örökölt külterülete várja – ha várja – sorsa jobbra fordulását. Azt gondoltam, leghelyesebb volna, ha Königsberg közös uniós–orosz protektorátusként, szabad városállamként megint azzá válhatna, ami valaha volt – de hadd ne meséljem az egész utópiát, alább megtalálja mindenki, akit érdekel, s aki nem találkozott vele Amikor fordul az ezred c., Farkas Wellmann Endrével közös könyvünkben.
A kiáltványt sokak vitatták, sokak egyetértettek vele, s egyetlen magyar író (Konrád György) még egyetértő aláírásával is megerősítette támogatását. De úgyszólván mindenki, aki olvasta, igen sötét dolgokat jósolt azzal kapcsolatban, hogy mi lesz Moszkva reakciója. KGB-kommandótól a Gulágig mindenfélét vizionáltak számomra barátaim és ellenségeim, mert abban egyetértettek, hogy ez a merénylet Oroszország területi épsége ellen nem maradhat megtorlás nélkül. Én pedig hiába berzenkedtem, hogy akik ezt olvasták ki a szavaimból, azok nem értették meg a lényeget.
Aztán a textus megjelent oroszul is, ukránul, németül majd olaszul – és zavart csend fogadta. Sem a KGB nem jelentkezett, és a borítékolt moszkvai dörgedelem is elmaradt. Már túl is tettem magam az egészen, amikor nemrégen egy orosz újságírónő jegyzete jutott el hozzám. Itt olvasható az is, ami a hölgy véleménye – de van a történetnek egy egészen képtelen fordulata. Egy kollégám ugyanis megpróbálta átültetni magyarra az orosz szöveget oly módon, hogy ehhez gépi segítséget vett igénybe. Mellékelem ezt a nyelvi szörnyszüleményt is, mint Immanuel Kant figyelmébe ajánlható nyelvi-filozófiai konstrukciót, példátlan kihívást az ép elme és a fogalmi rutin ellen.
De ha jól meggondolom, Kant, Az örök béke szerzője, még ennél is kaotikusabb, felfoghatatlanabb és zavarosabb fejleményként tekintett volna szülővárosa sorsára, ha megadatott volna a jövőbe látnia. Szerencséjére ez nem adatott meg neki. Neki sem.
Kapcsolódó az Irodalmi Jelenen:
Vjacseszlav Szereda interjúja Szőcs Gézával, a Kalinyingrad-esszé és -kiáltvány szerzőjével
A königsbergiek – Hajdú Farkas-Zoltán írása
A gyarmatosítói hozzáállás tehetetlensége
Olga Szerebrjanaja cikke
A szentpétervári politikában (amikor ilyen még létezett egyáltalán) mindig is szimpatizáltam egy olyan mozgalommal, amelynek rendkívül alacsony volt a támogatottsága, és amely semmiféle hatással nem bírt: ez a mozgalom arra irányult, hogy Szentpétervár kiváljon Oroszországból. Valahogy úgy esett, hogy e mozgalom egyik ideológusának még meg is ígértem, hogy amint ez a mozgalom valamilyen formába szerveződik, vállalom majd azon belül egy külön frakció vezetését, ami nem lesz más, mint a Vasziljevszkij-sziget Szentpétervárból való kiválásáért indított mozgalom. Szimpátiám gyökere nem abban keresendő, hogy valamilyen különös hajlamom lenne a szeparatizmusra; sokkal inkább a lokálpatriotizmusba vetett hitemmel magyarázható. Végképp nem értem, hogyan lehet szeretni egy olyan országot, amelynek nagyobbik részét a saját szemünkkel még soha nem is láttuk, az viszont világos számomra, hogy hogyan, miért és milyen gyakorlati eredményeket felmutatva lehet ismerni és szeretni a saját városunkat, vagy akár még a saját járásunkat is. Amikor viszont az ember szereti és ismeri a saját városát, akaratlanul is annak kiválóságát emeli ki abból a teljességből, amelynek az adott város részét képezi.
Szentpétervár nem oroszos jellege mindenki számára nyilvánvaló – ennek megfelelően, annak minden utópisztikus színezete ellenére, ésszerűnek tűnik az a gondolat, hogy a városból kiiktassuk az orosz hatást.
Ezért nem lepődtem meg túlságosan, amikor nagyjából három évvel ezelőtt a Nyeprikosznovennij Zapasz (Aranytartalék) című folyóiratban Szőcs Géza, a magyar költő-irodalmár tollából elolvastam a „Kiáltvány Königsberg nevében” című írást. Szőcsöt az aggasztja, hogy M. I. Kalinyinnak Kalinyingrádhoz a legkevesebb köze sincsen, viszont Königsbergnek közvetlen köze van a felvilágosult Európa fogalmához és arculatához, egyszerűen azért, mert Immanuel Kant, aki magának a felvilágosodás fogalmának a megalkotója, ebben a városban született és itt is élte le egész életét. Szőcs azzal a szándékkal fogalmazta meg manifesztumát, hogy javasolja országunk vezetőinek: jussanak kompromisszumra Európával, és adják meg Kalinyingrád-Königsbergnek a szabad város státuszát, közös európai uniós és orosz felügyelettel, ami lehetővé tenné, hogy a régió visszakapja eredeti küldetését; ez nem mondana ellent a második világháborút követő területi egyezményeknek sem.
Szőcs Géza nyilvánvalóan semmilyen hasonló jellegű gyakorlati eredményre nem számított, viszont a régióban kétségtelenül rátalált egy bizonyos értelmezésre. A Kalinyingrádi terület porosz öröksége olyan súllyal bír – ha nem nagyobbal –, mint az európai gondolat Szentpéterváron. Függetlenül a teljes átnevezésektől, a hruscsovi egyen-panelházaktól, és a volt königsbergi vár helyén álló, félig kész Szovjetek Palotája csontvázától (vagy talán éppen ezeknek köszönhetően is), e hely európai alapjellege mindenki számára nyilvánvaló. A német eredetű utak hálózata mutatja, hogy a háború előtt hol voltak a tanyák és a kisebb városok, a városkák elrendezése arról tanúskodik, hogyan zajlott bennük az élet, a megmaradt porosz épületek pedig azt szemléltetik, hogy a világ e pontjához milyen építészeti stílus illik.
A szerelemmel, amit e térség iránt érzek, a szentpétervári művészettörténész, I. D. Csecsot fertőzött meg, aki idestova negyed évszázada rendszeresen elhozza ide tanítványait. Arra a kérdésre, hogy miért csinálja ezt, Csecsot egyszer azt válaszolta: „Itt látja meg az ember igazán, hogy miről is szól a mi országunk, és miről is szól a mi történelmünk”. Oroszország a Kalinyingrádi területen szemmel láthatóan bizonyítja saját gyarmatosításának ideológiai tehetetlenségét: az e területen való jelenlétének hatvan éve alatt sem a hely kinézetét nem tudta megváltoztatni, sem azt tisztelni nem tanulta meg. De azért az utóbbi évtizedekben az utóbbi területen komoly elmozdulás volt tapasztalható: egyre-másra tűntek fel a porosz örökség tanulmányozására és óvatos elsajátítására irányuló kezdeményezések.
Ennek a tevékenységnek az egyik központja az inszterburgi vár Csernyahovszkban. Ott működik a Dom-Zámok (Udvarház) Alapítvány, amely egyrészt kulturális-ismeretterjesztő tevékenységet végez, másrészt pedig olyan városépítő módszerek meghatározásával foglalkozik, amelyek a városka újjászületését és új önazonossága létrehozását segítik elő. Az inszterburgi várban megkísérlik a leszámolást az orosz gyarmatosítás tehetetlenségével, és igyekeznek európai földrajzi elhelyezkedésüket identitásuk részének gondolni, és azt így átélni. Október végéig a Dom-Zámok Alapítvány a mai Oroszországban működő kevés sikeres civil szervezet egyikének számított. De nemrégiben a vár, amelyet a XIV. században egy német lovagrend nagymesterének utasítására alapítottak, és amelynek a legkevesebb köze sem volt az ortodox hitvilághoz, az orosz pravoszláv egyház tulajdonába került. És éppen itt kell feltennünk azt a kérdést, hogy a Kalinyingrádi területhez illik-e az orosz gyarmatosításnak ez az új típusa, valamint itt kell kifejeznünk szolidaritásunkat is Európának egy olyan kicsinyke szeletével, amely történetesen a mi végtelen területeinken helyezkedik el.
Inszterburg támogatása érdekében még arra is készen állok, hogy támogassam egy olyan mozgalom megalapítását, amely Szentpétervárnak a Kalinyingrádi területtel való egyesítését tűzi ki célul. Azt hiszem, ha más nem, legalább Szőcs Géza mellém áll majd ebben.
A kép, valamint a szöveg erdetije: http://www.svobodanews.ru/content/article/2209550.html
És most következzen a gépi fordítás:
Jobb a szerző / Olga Silver
Fogyatékosság a gyarmatosítás
A St. Petersburg politikában (ahol is sor került), Én mindig szimpatizált a rendkívül alacsony, és nem volt a legcsekélyebb mértékben befolyásolják a mozgás - a mozgás, hogy elszakad a St. Petersburg Oroszország. Egyszer még azt is megígérte, az egyik vezetője ennek a mozgalomnak, hogy amint formát öltött egy szerkezetet, én intézmények ezen belül is egy speciális frakció - a mozgása elszakadása Vasilevsky sziget St. Petersburg. Saját rokonszenv miatt nem különösebben hajlamos szeparatizmust, és a hit a lokálpatriotizmus. Nem igazán értem, hogyan lehet szeretni az országot, amelyek többsége még soha nem láttam a saját szememmel -, de ez világos számomra, hogy hogyan, mit és milyen gyakorlati eredmények ismerik és szeretik városukat, vagy akár a környéken. De ha szeretsz, és tudod a várost, akaratlanul is hangsúlyozza, hogy eltér az integritását, amelynek ő is.
Nem orosz Petersburg nyilvánvaló, hogy minden - ennek megfelelően, hang (annak minden utópisztikus) tűnik az ötlet feloldását az orosz befolyás itt.
Szóval nem vagyok nagyon meglepve, amikor három évvel ezelőtt olvasott egy újságban a "sérthetetlen tartalékot," "nyilvánvaló a nevét Koenigsberg" magyar költő és író Géza csata. Sich zavarta az a tény, hogy a MI Kalinyin nem kell Kalinyingrád semmilyen módon nem áll kapcsolatban -, de Königsbergben közvetlen kapcsolatban a koncepció és a kép a felvilágosult Európában, egyszerűen azért, mert ott született és élt egész életében Immanuel Kant, aki megfogalmazta a koncepciója a felvilágosodás. Sich írta kiáltványában, hogy ezáltal a lehető vezetői hazánk menni Európába, hogy a kompromisszumot, és hogy Kalinyingrád-Königsbergben státusza szabad város mellett a közös irányítást az Európai Unió és Oroszország, amely visszaállítja az eredeti jelentése a térségben, jóllehet nem vitatja a területi eredményét a második világháború.
Egyértelmű, hogy nem számít, milyen a gyakorlati eredmény Ghez Sich nem számítanak, de néhány megértés a régióban, s minden bizonnyal találta. Porosz örökség a kalinyingrádi régióban ugyanaz a hatalom, és mi az európai eszme Szentpéterváron. Annak ellenére, hogy a mindent átható átnevezni tipikus Hruscsov és vysyaschiysya a korábbi helyén a Koenigsberg vár csontváz a befejezetlen palota a szovjetek (és talán azért, mert azok), az európai alkotmány ez nem derül ki, hogy mindenki: a hálózat a német road show, amely otthont a háború előtti birtokok és a városok, községek eszköz mutatja be, hogyan kell elvégezni az életükben, túlélő porosz mutatja az épület, mi kell a területen építészet.
Imádom ezt a régiót fertőzött pétervári művészeti író, Chechot, aki már a negyed századdal itt hordozza a diákok. Arra a kérdésre, hogy miért csinálja, Chechot egyszer azt mondta: "Nincs világosan megérteni, hogy mi hazánk, és mi a történelem." Oroszország a kalinyingrádi régióban jól mutatja az ideológiai gyengesége a gyarmatosítás: a hatvanöt éves jelenlétét ezen a földön nem tudott változtatni az arcszínt a hely, sem pedig megtanulják tisztelni azt. Azonban az utolsó bekezdés az elmúlt évtizedben látott komoly előrelépést: Itt-ott megjelent kezdeményezések tanulmányozza és gondos engedményezése porosz örökség.
Egyik központja Ez a tevékenység a zár a Chernyakhovsk Insterburg . Ott, az alap "House-kastély, elkötelezett a kulturális és oktatási tevékenységek és érdekekkel, különösen a meghatározása a városi tervezési megközelítések a revitalizáció a város és létrehozását az új identitás. A vár Insterburg gyengesége az orosz gyarmatosítás próbálják leküzdeni, és az európai lokalizáció - megérteni és tapasztalatokat saját. Amíg az október végéig Alap House-lock "lehet tekinteni azon kevesek egyike, sikeres non-profit szervezet működik Oroszországban ma. De ezekben a napokban a várat, alapították XIV században a megrendelések a mester a Német Lovagrend, és nem bármilyen kapcsolatban az ortodox hitre, tulajdona lett az orosz ortodox egyház. És itt fontos, hogy kérje a személy, ha a kalinyingrádi régióban, ez az új formája az orosz gyarmatosítás, és kifejezze szolidaritását egy másik kis része Európa a mi nagy kiterjedésű.
Támogatása Insterburg, én is találtam egy kész mozgása egységesítését szentpétervári és Kalinyingrád. Azt hiszem, legalább Géza Sich támogat engem.