Eljövünk a sárral, köddel

Újra együtt a télbe 

Szél játszik a lekaszált fűvel,
hidd el, nálunk más sem boldogabb.
A repedtre szikkadt földeken
soványka szöcskék ugranak.
Itt van már, érkezik az ősz,
a gonosz nyárnak hamar vége lesz.
Indulunk újra együtt a télbe,
s ha nem jössz velem, én akkor is elmegyek.
 

Árnyak

Féreg rágta szét a termést, a levelet,
megette, mint a rák a testet.
Félreverik a harangot,
tudjuk, hogy valakit temetnek.
Bíborszín az ég, vörös a Hold, ha fölkel,
mi árnyak csöndben osonva
eljövünk sárral és köddel.

 
Tiszta lap

Úgy szeretlek, mint a fehér papírt,
Enyém vagy, halj meg boldogan.
Trágyának eláslak a földbe,
egyszer majd melléd temettetem magam.
Fát nevelek belőled,
terméséből jól lakik egy gyermek.
Nem fog tudni soha semmit rólad,
Azt sem, hogy mint a fehér papírt,
úgy szerettelek.