Vannak életek, amelyekről utólag úgy érezzük: egyetlen ember számára túlságosan sok történelmet mértek rájuk. Bánovics Mária élete ilyen. Nem azért, mert ő maga történelmi szereplő kívánt volna lenni, s nem is azért, mert a történelem alakítóinak közelében élt. Éppen ellenkezőleg. Egy asszony történetét olvassuk, aki családot alapított, gyermeket nevelt, dolgozott, varrt, földet művelt, féltette a hozzátartozóit, gyászolt és reménykedett – miközben körülötte újra és újra összeomlott az a világ, amelyről azt hihette volna, hogy végre tartós marad.

Hans-Henning Paetzke sokoldalú kulturális személyiség, valódi szellemi közvetítő: sokarcú alkotó, aki Magyarország, Németország, s bizonyos értelemben Lengyelország kulturális életének is aktív részese volt – és maradt. Zsidó felmenői Németországban asszimilálódtak. Ő maga 1943-ban született Lipcsében. Szülővárosának kulturális és irodalmi atmoszférája egész életében meghatározó jelentőséggel bírt számára, jóllehet a bombázások traumája mély, kitörölhetetlen nyomokat hagyott gyermeki emlékezetében.

Farkas Gábor a XX. század legzordabb időszakának embertelen viszonyait követi nyomon a magyarországi katolikus egyházat ért atrocitásokon keresztül.

Kutatásai a diktatúrák időszakát boncolgatják, ezen belül is a katolikus egyházra nehezedő politikai nyomásgyakorlás és ellehetetlenítés áll munkájának középpontjában.

Mindig izgalmas, ha az ókori görög mitológia két múzsája, Klió és Kalliopé egymásra talál. A történelem lép frigyre ezáltal a szépirodalommal.

Gál Vilmos történész, a Magyar Nemzeti Múzeum kutatója Antantmisszió címmel írt kiváló könyvet újkori történelmünk egyik legszomorúbb korszakáról, az első világháború végén bekövetkezett rablóvilágról.

Jezsó Ákos trilógiája családi ihletésű regényfolyam. Bár ő már Budapesten született, felmenői a mai Szlovákia területén éltek, onnan kerültek a történelem viharainak köszönhetően Magyarországra. Már a gyökerek miatt is fontosnak érezte, hogy családja történetét, mint tipikus magyar sorsot a nyilvánosság elé tárja. Hiszen alig akad olyan magyar család, amelyet így vagy úgy ne érintett volna meg Trianon tragédiája, s amelynek ne élnének a határon túl közelebbi vagy távolabbi rokonai.

Az utóbbi években számos történelmi regényről írtam (rajongóként persze csak az olvasottak töredékéről), többek között Gál Vilmos remek Báthoryjáról is. A történész és muzeológus szerző tudományos munkája mellett fogott szépírásba: a nagyívű, élénk, cselekményes Báthory köteteivel egyéni hangú, jellegzetes karakterű írót ismerhettem meg, aki munkásságával új színt hozott a kortárs magyar történelmi regény nemrég kezdődött és napjainkban is tartó reneszánszába.