• Jelige: Tengerész – Vendégszeretet

    Végigszívom a cigit, elpöckölöm a csikket, indulok be, az irodába. Nem, még sem jó; visszafordulok, felveszem és zsebre teszem a csikket. Jönnek a köztisztaságitól megnézni, lehet-e az üzemben enni a padlóról. Van egy emberem a központban, mindig tudom, mikor aktuális a vizsgálat. Iskoláknak, oviknak főzünk, a nyugdíjasotthonnak is, meg lehet rendelni kiszállításra, elvitelre is. Minden késő délelőtt négy kisteher viszi ki a kaját, és legalább negyvenen állnak sorba ételhordókkal, hogy ebédet vigyenek.

  • Jelige: Százados – A katonaszökevény

    Még egy hónapot kellett volna a Benda Lalinak kihúznia a fronton, és akkor mehetett volna haza szabadon. De nem tudta, hogy már csak ennyi van hátra, honnan is tudta volna. Senki nem gondolta ezen az őszön, hogy a háborúnak mindjárt vége lesz.

  • Jelige: Hintaszék – Délután volt, a víz hideg

    Mikor Gyula reggel megvette a Délmagyarországot, csak azt akarta megnézni, akad-e valamilyen munka a környéken. A „botrányos hírek” – ahogy az anyja nevezte őket – épp az apróhirdetések előtti oldalon voltak. A rakodást már régen ott akarta hagyni. Lett volna valami vidéken, Domaszéken, de oda nem akart menni. Akarta maga körül a város nyüzsgését. A mellette elrobogó járművek csapta zajt, a kávéházak úri közönségét. És bár ő ritkán téved olyan elegáns helyekre, mint a Virág Cukrászda, szerette nézni a piciny tányérokon ülő, műalkotásszerű süteményeket, amint a kecses ezüstvillákon a rózsás ajkakhoz érnek.

  • Jelige: T-41– A trójai

    A helyettes túsztárgyalót flegma vaddisznónak ismerték, most viszont kapkodta a levegőt, épphogy nem nyüszített a boldogságtól és a stressztől, amiért életében először forró helyzetbe került. Tekintete úgy ugrált, mintha szöcskét követne, a feje pedig folyamatosan vörösödött. Fekete elzavarta volna, ha nem köti a fegyelem, így elbújt a szerepkörébe, elvárásait arra korlátozva, hogy a szituáció ne tartson túl soká.

  • Jelige: Modern pletykapad – Fészbuk Mari

    – Te még nem tudod, ki vagyok, de én nagyon jól ismerlek! – Mindenáron az ismerősöm akart lenni ez a nő. A fészbukon fellelhető családtagjaimat kérlelte, vegyenek rá a visszaigazolásra. Nem tudták pontosan, ki ő, de mindenki szemrehányásokkal illetett, amiért ellenálltam. Dacos lettem, mint gyerekkoromban, ha mindenkinek köszönni kellett.

  • Jelige: Erdő – Metamorfózisok tücsökhangra

    Juli szeme kikerekedik, ajka lebiggyed: az ERDŐBE? Így, csupa nagybetűvel. Bogarak és mindenféle izék közé? Nem ettem én bolondgombát! Hiába is győzködöm, hogy ott nem csak bolondgomba terem, és a rovarok sem miattunk élezik a kést meg a villát, ő hajthatatlan. Igazi városlakó. A lakásba véletlenül betévedt hangyát is hatféle rovarirtóval fújja le, a szerencsétlen nehogy túlélje a hívatlan látogatást.

  • Jelige: „Álomtalan” – Rontás

    A fiúval aztán szinte mindennap találkoztak. A lány a töltésen sétált el a kis házig, a fiú már rendszerint a csónakban várta. Mennyei órák voltak azok!
    Már vége felé járt a nyár, amikor a csónakról a házikóba mentek. Gyöngéd volt a fiú ölelése, csókja.

  • Jelige: Szevasz, Topol Hóesés

    Nagymama fáradtan seperte a havat a lépcsőn, mintha a háta mögött hetek fáradtságát próbálta volna így eltakarítani. Mozdulatai árulkodtak a legjobban kimerültségéről, a sütéssel-főzéssel töltött hetekről; lassan járt kezében a seprű, és még mosolyognia is kellett, hiszen az ablaknál két unokája tapasztotta orrát az üvegre, csodálkozva nézve, mit csinál. Nem volt könnyű a munkája, mert a bejárati ajtó előtt mintha külön utakon járt volna a szél, csak az ő bosszantására, makacsul felhordva a havat a legfelső lépcsőfokra is. Intett nekik, és söpört tovább, magában szidva a kósza szelet.

  • Jelige: Budapest – Öt perc

    A lány hozzám bújik hirtelen, én meg valahogy nem érzem ezt tolakodónak. Nagyon szép, de ez a zöld hálóing ezzel a fehér papuccsal borzalmas kombináció, ráadásul nem túl okos választás így sétálgatni a fagyos körúton, december hatodika estéjén. A járókelők bámulnak, összesúgnak, megbotránkoznak. A hajléktalan öreg is minket néz, de ő nem ítélkezik.

  • Jelige: „Januária ’19” – Szabadság ’18

    A középkorú férfi korán megtanult alkalmazkodni a természethez. Gyermekkorában nagyokat csavargott, fára mászott, esőben, sárban csatangolt. A szabadságot szerette. Édesanyja meghalt, apja új feleséget vitt a házhoz, a fiúval nem nagyon törődtek. Megszokta ezt az állapotot. Később is csak annyira illeszkedett be a közösségekbe, amennyire a tanulás, munkahely miatt szükséges volt

  • Jelige: szív – Cím: Csárdás-szív

    Már csak egy fellépő van előttünk, és mi következünk. A folyosón várakozunk, a tornateremből csak úgy dübörög a basszus, a hip-hop megszokott hangzása lüktet a dobhártyámon, furcsa elegyet alkotva saját izgatott szívdobogásom ritmusával.

  • Jelige: Luna – Hold lények

    Sűrű univerzum rengetegében léptekkel bejárhatatlan helyen, messze innen mélységeken át, több ezer kilométeres, sikár vidéken. Homok buckák alatt, Napból keltek útra kicsi lények. Évezredek alatt eljutottak a Hold közepébe. Napból a Holdra, Holdról a Földre.

  • Jelige: „Grillen” – Claudia

    Kisebb görccsel gyomrában kopogott előre az utcán. Lábai kimérten, feszes sietségben, s mégis aprókat lépve szolgáltak. Halántékán egy kicsi ér kívánt kitűnni a többiek közül: lüktetett. Szíve uniszónó felelt erre. Nőhöz sietett. Dehogy nőhöz: „A” nőhöz sietett.

  • Jelige: Scarlett1x – Cím: Az ablak mellett

    Az ablaknál álltam, és bámultam az üveget. Tudtam, hogy minden kicsúszott a kezemből. Hogy minden hiába volt: az egyhetes diéta (ami valójában önhánytatások és zabálások sorozata volt), a napi kétszeri idegbeteg felülésezés az ágy szélénél, a méregdrága fodrász, még az elvesztegetett két óra is, amíg megpróbáltam franciára festeni a körmeim, majd az egészet letöröltem. Nem érdekel senkit ez egy tízéves érettségi találkozón. Sőt, nem is veszi észre senki. És én is hányok magamtól. Ironikus kijelentés ez egy bulimiástól.

  • Jelige: Győr – Simogatás

    Mostanában többször éreztem rosszul magam. Nevezzük pánikrohamnak. Kidolgoztam egy technikát, mondogattam magamban, hogy nem félek. Pár perc múlva elmúltak a kéretlen testi tünetek, a szapora szívverés, a hirtelen izzadás. Aztán megfigyeléseket is végeztem, hogy azokon a napokon hol jártam, és van-e összefüggés amitől este előjön ez a nyavalya. Arra döbbentem rá, ha munka után a hosszabb kört teszem meg hazafelé, akkor biztosan előjön. Azaz abban a negyed órában kell, hogy történjen valami, ami ezt előidézi.

  • Jelige: Felhőnjáró – Mulatság

    Nincsenek jó napjaim mostanában. Nagyon ráuntam, hogy mindig mindennek az a vége, hogy egyedül vagyok és pénztelen. Délután próbáltam felidézni valami jót az évből, de nem sikerült. Annál több kudarcot. Mint mikor a nőről, akit majdnem feleségül vettem, kiderült, már régóta csal a főnökömmel.

  • Jelige: Utak01 – Vándor Éva

    Tűnődve nézem – mint mindig – ezt a törékeny nőt. Kora meghatározhatatlan lenne, ha nem tudnám. Olyan időtlen az egész lénye. Lófarokba kötött vörös haja, szinte rikít a fekete öltözék mellett. Mindig talpig feketében jár. Nem halt meg senkije, mégis mintha gyászolna. Nem visel soha semmilyen színes ruhát. Az egyetlen szín rajta a haja, ami szinte lángol, mint egy figyelmeztető, számonkérő jel. Mindig úton van, a legtöbben azonban már észre sem veszik.

  • Jelige: Bogdása – Drótos

    Annának a Drótos volt az első halottja. Akkor azt gondolta, hogy ezt tovább nem tudja csinálni, visszamegy nevelőnek, de a csoportvezető, rutinos kolléga, leült vele, és elmagyarázta, hogy mindenki így érez, amikor először elveszít valakit, ez teljesen természetes, ő maga is pontosan így járt, a mai napig emlékszik arra az asszonyra, de nekik nem a halottak, hanem az élők iránt van felelősségük. Szóval őrizze meg a Drótost az emlékezetében, halottak napján gyújtson neki ezentúl gyertyát, de jöjjön vissza az élőkhöz, hogy a következő ne haljon meg.

  • Jelige: Zsanna – Kandallómesék

    Ma leesett az idei első hó, reggeltől estig megállás nélkül hullott. Nem nagy szélviharral, hanem csak úgy csendesen: fokozatosan borítva be kertünkben a fenyőfákat, majd szép lassan az egész tájat. Nem volt kérdés: itthon maradtunk, begyújtottuk a kandallót, készítettünk egy-egy bögre finom fűszeres forralt bort, leültünk a tűztérrel szemben a kanapéra, és néztük a lángokat, melyek az otthon melegét adják, de a szemnek és a léleknek is tápláló energiát jelentenek.

  • Jelige: Pilis – Andrea álma

    Andrea álmából felriadva, izzadó homlokkal és lüktető halántékkal zihált a gyűrött vánkoson. Álmában megint átélte azt a borzalmas éjszakát, amely örökre megváltoztatta az életét. Autóban ült, párhetes ismeretség után most először indult Bélával és annak barátaival kirándulni. A Zamárdi disco volt a cél, ahol nagyon jól szórakoztak, egészen hajnal négy óráig.