A furfangos kisegér
Nagy volt a sürgés-forgás a tanyán. Különböző gabonaféléket pakoltak a pajtába. Egy-egy zsákból ki is peregtek a búza-és a kukoricaszemek. A tanya állatai kíváncsian nézték, hogy mit pakolnak be az emberek ilyen nagy sebbel-lobbal.
Különösen egy szürke kis egéreke figyelte nagy érdeklődéssel az eseményeket. Arra gondolt, hogy a kipergett szemeket összegyűjti és hazaviszi a családjának. Nyár vége volt, nagyon nagy meleg. Az egér kivárt. Tudta jól, hogy az emberek úgyis megpihennek nemsokára.
Amikor a pajta ajtajához közelített, bizony szembesülnie kellett azzal, hogy nemcsak ő szeretné a búza- és kukoricaszemeket. Két nagy patkány állta el az útját.
– Hova, hova? – kérdezték tőle fennhangon.
– Jöttem segíteni- mondta az egér.
– Segíteni? Nekünk nem kell. Egyedül is megesszük a szemeket – felelték, miközben felnevettek.
– Én kintről figyelek, s ha baj lenne jelzek nektek, így nyugodtabban ehettek. Csak nekem is hozzatok egy kicsit! – mondta az egér.
A két patkány jónak találta az ötletet, és elfogadták az egér segítségét. Igen ám, de az egér, ahogy bement a két patkány a pajtába, futott a macskáért.
– Szervusz, macska!
– Te aztán bátor vagy. Ne köszöngess itt nekem! Inkább gyere közelebb! Úgysem ettem még ma semmit- mormogta a bajusza alatt.
– Jaj, velem nem járnál jól! Nézd a vékony lábamat. Nincs is hasam. Koplalok már egy hete. De tudom, hogy hol teremne neked a zsíros falat.
– Hol?
– Menj a pajtába! Hidd el nem fogod megbánni!
A macska úgy elszaladt, hogy a lába sem érte a földet. Az egérke várt egy kicsit, és amikor látta a macskát kijönni a pajtából odaszaladt hozzá.
– Látom megvolt a királyi lakoma- mondta.
– Igazad volt. Most úgy érzem, mintha tízet ettem volna belőled.
– Tudod, hogy a kövér macskákat nem szeretik a tanyán? Egy macska legyen gyors, friss és üde. Hozz nekem egy üres zsákot, segíts összeszedni a szemeket, s ha elhozod nekem az erdő széléig, biztos lehetsz benne, hogy ezáltal karcsúbb, gyorsabb, frissebb és üdébb leszel!
A macska nem sokáig gondolkodott a dolgon. Sokkal hiúbb volt annál, minthogy átgondolja a helyzetet. Egyből szaladt a zsákért. Miközben zsákot keresett a macska, az egérke elment a kutyához a pajta mellé.
– Szép napot öreg barátom!
– Barátod neked a szomszéd kutya, de nem én.
– Barátom leszel, ha elmondom, hogy milyen jól fogsz szórakozni nemsokára.
A kutya ránézett az egérre, s mivel egész nap a pajta mellett heverészett, így igazán szeretett volna mást csinálni.
– Na, szórakozzunk egy kicsit! Hallgatlak.
– Gyere az erdő szélire tíz perc múlva! Ott megtalálod a játszótársad. Jól fogtok szórakozni.
– Egye fene. Itt úgyis csak unatkozom.
Az egér visszament a pajtába a macska már ott várta a zsákkal. Segített neki megpakolni a zsákot, és az erdő szélire is elvitte az egérnek.
– Na, karcsúbb lettem már? – kérdezte a macska.
Abban a pillanatban ott termett a kutya, és úgy elkezdte kergetni a macskát, hogy az hirtelen ledobta a hátáról a teli zsákot, s csak futott, futott.
– Karcsúbb még nem, de gyorsabb, frissebb és üdébb! – kiabált a macska után a kisegér.
Azzal fogta az egér a zsákot, és bevitte az egérlyukba, aminek nagyon megörült a kis családja. Ha a kutya nem jött volna, az én mesém is tovább tartott volna.
