George meséi

Skóciában egy kicsiny faluban él George. Maga 75 évével, egy masszív kőből épült házban. Két cicája és egy kutyájával. George minden reggel skót szoknyát húz és kimegy a tengerhez. Reggeli séta-mondja vidám arccal. Majd vár a különböző turistacsoportokra. Ha ők nem jönnek majd én is jó leszek hallgatóságnak.

Ugyanis George mesélő. Vagyis mese mesélő. Papírja is van róla. Iskolába is járt, bár azóta a mese iskolát bezárták. Ez a szakma egyben hitvallás is. Apáról fiúról száll. Sajnos azonban George gyermektelen így, ha ő is elmegy akkor ez a hagyomány immár megszűnik.

Több mint 300 éves meséket is tud. Különböző törpékről, manókról, varázslatos meselényekről. A sziget összes meséjét ismeri és ami a legfontosabb fejből tudja azokat.

Erre nagyon büszke.  Napközben meginvitál kedvesen a házába és pisztrángot készít nekem, majd leül a kanapé mellé és egy ősi kelte mesét mesél nekem. Különböző történetek fonódnak össze és egy láthatatlan szállal fűzi össze őket,

Én úgy ülök mellette mintha 6 éves kisgyermek lennék, néha meghökkentve máskor csodálkozásra nyitom ki a szám. George meg csak mesél és mesél.

Néha keveri az angolt a skót vagy az ír angollal így akcentussal még érdekesebb és élvezetesebb a mese.

A sziget, ahol él szinte megelevenedik, megfiatalodik George meséi által.

Mikor végez én sírva megköszönöm neki.

Mosolyogva rázz velem kezet és ő köszöni meg, hogy mesélhetett nekem.

Mikor elköszünk egymástól a szigeten már esteledik. Hirtelen lágy sellő hangon énekelnek a sellők és a tengeri élőlények is dalra fakadnak. Tündérek és különböző varázslatos lények kelnek életre ezen a csodálatos mesék által szőtt szigeten.