1944. április 16-án kezdődött meg a gettósítás Magyarországon és Kárpátalján. Bálint Ármin nem íróember, banki tisztviselő, ám 1944-es naplójában megmutatkozik az a literátus készség, amely fiánál már tehetség és hivatás.

A fiú, Bálint György, a Nyugat szerzője, kitűnő költő, író, publicista, 1943 januárjában odaveszett a fronton. Halálhírét megvitték a családnak, de az édesapja képtelen volt tudomásul venni, tévedésnek tartotta.

Naplóírásba kezdett hát, hogy fiának tudósítson, mintha azzal, hogy részletesen beszámol a budapesti védett házban átélt eseményekről, a világpolitikai történésekről, valamiféle mágiaként életben tarthatná Györgyöt. A Feljegyzések Gyuri fiam részére megrázó dokumentuma a már-már eszelős hitnek, amely egyben hozzásegítette az apát ahhoz, hogy átvészelje a borzalmakat.

​​​​​​​Aki esetleg megzavarodik a politika (bármilyen politika) verbális önelégültségétől, tombolásától, kerítse elő A toronyőr visszapillant című gyűjteményét, hogy értse, mi van. Mindig mi van. "Szépen élni mostanában nagyon nehéz, szinte lehetetlen. Szépen meghalni néha még lehet" – mondja. Azután: "Legyetek igazságosak: ne mérjetek egyenlő mértékkel."